Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó:
Alkotások száma: 0
Regisztrált:
Belépett:
Publikált rovatok
Még nem töltött fel alkotást.
Feltöltve: 2006-12-16 16:18:50
Megtekintve: 662
Bűvölet
1.
–Főnök megint az, a dizajn tervező fiatalember keresi. Mit mondjak neki? Elküldjem, vagy szóbaállunk végre vele?
–Hányadszorra próbálkozik?
–Ez a huszonkettedik hívása. Nagyon kitartónak látszik. Fogadni kellene öt percre, aztán lerázzuk, mint kutya a vizet.– tanácsolta Gizike a világ legokosabb, nélkülözhetetlen és egyben legcsúnyább titkárnője. Hatalmas lóarcát, rőtvörös hajkorona keretezte. Két hatalmas dudamelle úgy ringott járásközben mintha minden lépésnél előre akarnák rántani gazdájukat. Bár a feje az nem sikeredett jóra, helyette gyönyörű testtel és csodálatos darázsderékkal, hosszú combokkal áldotta meg a teremtő.
–Jólvan, nem bánom, most jókedvemben vagyok. Szerezzünk neki egy jó napot. Háromkor fogadom. Addig szundítok egyet. Senkit ne kapcsoljon! – mondta Pemete, a műanyaggyáros és elnyúlt a kereveten.
Három óra előtt tíz perccel ébresztette Gizike. A főnök elhelyezkedett íróasztala mögött és az Interneten szörfözve ütötte el az időt. Pontosan három órakor megérkezett a fiatalember. Gizike bevezette a szobába. Pár lépéssel az asztal előtt megállt és kamaszos mosollyal figyelte a főnököt, majd csak észreveszi. Így is történt.

Pemetei abbahagyta a képernyő vallatását és felnézett. Amint megpillantotta és tekintete végigsiklott rajta, elállt a lélegzete. Mintha áramütés érte volna! A magas, karcsú fiatalemberből valami megfoghatatlan delejes erő áradt felé. Formás, szív alakú, porceláfehér arcából fodros vérvörös ajkai kamaszos mosolyra húzódtak, szürkéskék csillagszemei pedig megigézték az ötvenkétéves, korosodó Pemetét. Valami érthetetlen dejavu érzés kerítette hatalmába és fogvatartotta tekintetét. Talán az első kamaszkori szerelemhez hasolított, de ez valahogy más volt. A fiatalember szólalt meg először. Csengő hangja felajzotta Pemete érzékeit.

–Jónapot kívánok!
–Jónapot, jöjjön közelebb fiatalember! – mondta Pemete és hellyel kínálta az íróasztal jobboldalán lévő bőrfotelra mutatva. A fiatalember mielőtt leült volna, a fotel mellett megállt, sarmosan elmosolyodva fejét megbiccentve bemutatkozott.
–Kállai Gábor vagyok.
Pemetei észbekapott és kezét nyújtva ő is bemutatkozott. Ezután szemeit a csodálatos arcon legeltetve zavartan megszólalt.–nos, miben utazik fiatalember?
–Formatervezéssel foglalkozom. Az Iparművészeti Főiskolán dizajn és formatervező szakon végeztem. Úgyérzem, hogy fel tudnám lendíteni az Ön üzemét. Új formákat terveznék, új dizajnt. Nem a megszokott árukat gyártanánk. Ezzel be is lehetne törni nyugatra, az EU-ba!– szavalta és kinyitva aktatáskáját a főnök elé rakosgatta a gyönyörűnél gyönyörűbb formatervezett kiegészítő kisbútorok, komplett gyerek-szobaberendezés darabjait ábrázoló kartonlapokat. Pemete hűdötten, kigűvedt szemekkel meredt rá.
–Fiatalember, Ön eltévesztette a házszámot. Mi műanyagviliket, kommersz konyhaedényeket, szemetesvödröket, műanyagbögréket gyártunk sorozatban. Ebben van a pénz. Nézze, nem semmibe kerültek a fröccsöntő minták. Évek kellenek, hogy kitermeljük az árát. Nem dobhatjuk félre őket! Erre maga jön ilyen fantazmagóriákkal! Mi vagyok én, bútorgyáros?

A fiatalember magabiztosan fúrta csillagszemű tekintetét Pemete savószín szemeibe, és mint kígyóbűvölő a kígyót egy pár pillanatig fixírozta, majd szirénhangon megszólalt.
–Nem, még nem bútorgyáros, de ha meghallgat, akkor hamarosan az lesz édes úr!– Pemetének tetszett ez a magabiztos, pimasz hang és kezdett kíváncsivá válni. Vajon mit tudhat ez a fiatalember, amit ő nem. Mi a titka, hogy így ellágyította kőkemény szívét. Lenyomta a titkárnőhívó gombot. Gizike pillanatokon belül a szobában termett.
–Parancsol főnök?
–Wyskit jéggel! A fiatalúr, gondolom kocsival, van. Mit iszik?
–Ha kérhetek, akkor orange juicet jéggel. – mondta, és várakozóan függesztette tekintetét Pemetére. Pemete remegő kezébe vette a papírlapokat, majd unottan az asztallapra dobta őket. Belekortyolt whyskijébe és megszólalt.
–Nézze, tulajdonképpen egy formatervezői státuszt tudok magának kreálni. Zenélő biliket, holdkompokat, nokedliszaggatókat, mit tudomén miket tervezgetni, hogy színesebbé tegyük a palettát. A mellettem lévő irodában készítünk magának helyet. Tervezőasztalt, számítógépet, amire szüksége van. Holnaptól fel van véve. Mi az igénye fizetés szempontjából? Hetvenezer nettó megfelel?

Ekkor szokatlan dolog történt. A fiatalember összeszedegette a lapokat, és visszahelyezte őket a dossziéba. Majd felállt és meghajolt.
–Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de azthiszem félreértettük egymást. Én bomba üzletet hozok önnek. Nem biliket akarok tervezgetni! A szabadalmamat akarom önnek eladni. Hulladék papírmasszából készítünk kiegészítő bútorokat, lakberendezési tárgyakat. Nekem az ön lerobbant fröccsöntőüzeme pontosan megfelelne. Pár év alatt felvirágoztatnám a kóceráját. Önt dúsgazdaggá, a Pemete Műveket pedig híressé tenném!
Pemetének fennakadtak a szemei. Ilyennel még nem találkozott életében. Hozzá volt szokva az éhbérért robotoló betanított munkásnők, néhány beállító lakatos és hajcsár művezető lakájának hízelkedő, talpnyaló magatartásához. Ekkora önérzettet egyetlen partnerénél sem nem tapasztalt vállalkozói pályafutása során. Pár pillanatig vacillált, hogy azonnal kidobja-e, ezt a fantasztát, vagypedig… Mivel nem tudta eldönteni habozva tétova mozdulattal a whyskis pohár felé nyúlt. Így próbálván adrenalin szintjének hirtelen felszökését, és libidójának megemelkedését csillapítani. Úgyérezte, hogy csapdába esett. Rabul ejtette Gábor igéző tekintete, megérintette a vágy szele: megkívánta a gyönyörű fiút. Még a tudatával nem fogta fel, hogy beleszeretett, csak a vére dübörgött halántékain. És, a kívánalom nagyúr. Főleg, ha a házsártos, elnyűtt, elhízott, trampli feleségére, örökké követelőző nagylányaira gondolt. Pár pillanatig tartott révülete, és marasztalni kezdte a mindenáron, távozni készülő ifjút.

–ejnye, fiatalember, nem illik csak úgy elrohanni. Beszéljük, meg miről van szó. Nézze, lehet, hogy van fantázia ebben a dologban. Én látatlanban megveszem Önnek a szabadalmát, mégpedig úgy, hogy behozza apportba, a vállalkozásba. Megelőlegezem a bekerülési költségeket, a fejlesztést. Még abba is belemegyek, hogy ez az üzemrész közös legyen. Ötven-ötven százalékban kiegyezek magával. Együtt sírunk-együtt nevetünk alapon. Akár holnaptól elindíthatjuk a projektet. Mit szól hozzá?
–Meggondolandó. Elfogadom az állást, de szabad kezet kérek mindenben.– mondta a fiatalember és ebben maradtak.

2

Pemetét teljesen rabul ejtette a fiatalemberből áradó életenergia, a mássága. Eddig csak egy nőt ismert, a feleségét. Nem volt egy nagyétkű a szerelemben. Tulajdonképpen már régóta csak a heti egy alkalommal való közös együtthálásra szűkült le elszürkült nemi életük. Attól meg pláne, hogy nem kellett félni, hogy Gizike bájai tűzbe hozzák! A szexualitást már-már kizárta az életéből, és akkor jön ez az ismeretlen érzés. Úgy lángolt a kívánalomtól, mint egy gimnazista. Szerette volna magához szorítani, szájon csókolni és becézgetni. Hiába próbálta elhessegetni ezt az érzést, valami különös erő fogva tartotta. Egyre jobban rabul ejtette érzelmeit az ifjú.

A legelső alkalommal letegeződtek, és mint apa-fiú vállvetve alakították az új vállalkozást. És lőn csoda: Gábor találmánya annyira a realitás talaján állott, hogy amint az első gyerekbútorokat legyártották, és tesztelésre bizományba beszállították az ország legnagyobb bútoráruházába, hála a jó piármunkának pillanatokon belül gazdára találtak. Aztán jöttek az interjúk. Lapok, TV, rádióriportok. És akkor a Svájci Találmányi Világkiállítás, ahol aranyérmet nyert a termék. Az üzem kezdett felvirágozni. Hamarosan visszatermelte a beinvesztált tőkét és két év mulva már nagy nyereséget hozott. Gábor szorgalmasan intézte a gyártást, tervezést, piármunkát és ha néha pár órára betért az irodába Pemete rögtön mellette termett. Beszívni az illatát, hallani a hangját. Mikor távolt volt, akkor csak folyton a kívánalom járt az eszében. Miként lehetne megérinteni, egy csókot váltani vele. Magának is félt bevallani érzelmeit és belülről szenvedett.

Gábor felfigyelt erre a vonzalomra, és csak az alkalomra várt, hogy kihasználja főnöke gyengeségét, iránta való rajongását és megkaparintsa az egész üzem feletti uralmat. Egyszercsak eljött a kiváló alkalom. A Hannoveri Nemzetközi Vásárra meghívták őket az új, EU komform termékeikkel együtt. És ők elutaztak. Természetesen egy szobát vettek ki közösen. Nem mintha nem telt volna akkor már nekik különszobára, hanem számításból. Pemete arra számított, hogy láthatja imádott szerelmének tárgyát levetkőzve, gyönyörködhet Adoniszi testében amint zuhanyozik, előtte öltözik. Gábor pedig arra számított, hogy kihasználva főnöke iránta való rajongását megszerzi a cég másik felének tulajdonjogát is. Tulajdonképpen annyi pénzt keresett már a két év alatt, hogy a Svájci egymillió Frankos első díjjal együtt nem sok hiányzott, hogy kifizesse a főnökét. De, annak esze ágában sem volt a tulajdonjogról lemondani.

A vásáron nagyon jól szerepeltek. Rengeteg megrendelést kaptak a termékekre és mégtöbb meghívást az UNIÓS Bútorgyárosoktól. A vásár megnyitója nagyon jóra sikeredett. A banketten Gábor is fogyasztott alkoholt és megemelkedett az adrenalin szintje. Megnőtt a hazárdőröző képessége és elhatározta, hogy a szállodában leveszi az öreget. Mert magában csak így titulálta Pemetét. Amint vetkőzni kezdett és meglátta Pemete pókos, véreres szemeiben a kéjsóvár tekintetet hozzálépett és szájon csókolta. Pemete megrészegült ettől a csóktól és kábán az ágy szélére rogyott. Gábor bement a fürdőszobába zuhanyozni, majd miután végzett anyaszült meztelenül végigvonult a szobán és a kiguvadt szemekkel figyelő Pemete előtt ellibegve így szólt hozzá. Na, öregfiú, láttál, már ilyen szép testet? Tetszem neked? Pemete kivörösödött arccal hörögte. – Imádlak!

Több nem történt köztük. Gábor megadta Pemetének az illúziót, mellyel fogva tartotta, mint a púpos egeret. Ettől kezdve Pemete csak sóhajtozott. Gábor annyit megengedett neki, hogy néha belecsókoljon a nyakába, és egy-egy ártatlan csókot váltson vele. Mindent a cél érdekében tett. Röpke félév alatt kivásárolta Pemete alól nemcsak a közös tulajdon másik felét, de még a régi üzemet is megszerezte. Pemete pedig ült a számítógépe előtt és a netten szörfözve azon kapta magát, hogy egyre többször nézegeti a Gay sex oldalakat. Mindenét odaadná azért, ha egyszer magáévá tehetné Gábort. Gábor azonban minden félreérthető megnyilvánulását elhárította. A szerelem azonban vak. Pemete egyszer csak azon vette észre magát, hogy helyet cseréltek. Gábor ült a főnöki székben és ő pedig az üzemeket járta, mint műszakvezető.
Nem bánta. Semmit sem bánt meg, csak a közelébe tudhassa imádatának tárgyát és majd egyszer, talán… egymáséi lesznek egy bíborködös hajnalon.

3.

Aztán hamarosan felszállt az agyáról a köd és rá kellett ébrednie a szomorú valóságra. Gábor célszerűségből feleségül vette Gizikét. Gizikének, pedig a legelső dolga volt Pemetét kiűzni az irodából. Készítettek neki lenn az üzemben egy irodát, hogy közel lehessen a termeléshez. Mikor elfoglalta kopott íróasztalánál az új munkahelyét, legelső dolga volt Gábor kinagyított, bekeretezett arcképét az íróasztalával szemben felakasztani a falra. Legalább, ha virtuálisan is, de mégiscsak a közelében lehessen munkaideje alatt. Tíz óra felé magára zárta az iroda ajtaját, elővette Browing pisztolyát, és miközben Gábor csillagszemeibe tekintett, szájába vette a pisztoly csövét és meghúzta a ravaszt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-21 10:55:04
Elnézéseteket kérem,de akkora nyomás nehezedett rám az olvasók által,hogy igéretem ellenére megírtam a harmadik részt is. Akit zavar,az ne olvassa el a Csapda c. novit. Ezzel egy időre befejeztem a mássság történeteinek publikálását.
2006-12-19 14:05:10
Igazad van:nem írom meg.
2006-12-19 12:59:15
Mondjuk én személy szerint nem.
2006-12-19 10:27:07
Már nem akarom borzolni a kedélyeket,de volt egy ismerősöm,akinek a történetét egyszer megírom. 18 évesen összeállt egy örömlánnyal,aki kitanitatta. Elvégezte az egyetemet. 31 évesen rádöbbent a mássságára. Elváltak útjaik. Negyven évesen találkoztam vele Thaiföldi utamon.Ott együtt mentünk el a Boy and Boys fiuklubba. 41 évesen megnősült,és született egy kislánya. Ennek 16 éve. Azóta boldog családapaként él családja körében. Akarjátok,hogy megírjam?
2006-12-19 09:48:24
Latyaknak is joga van a szerelemhez. hagyjuk őt meg a maga szexuális nyomorában.Ha ő irtózik a nőktől,akkor nem tehetünk érte semmit. elveszett ember,aki a család melegét sosem fogja élvezni.
2006-12-19 09:07:48
Igazad van latyak nincs finomabb egy férfi csóknál csakhogy ezt mint nő mondom és az lenne az igazi,ha egy férfi azt mondaná,nincs finomabb egy női csóknál!
2006-12-18 22:46:28
Igazad van . Ne propagáljuk,amúgy terjed mint a pestis. Hamarosan kihal az emberi faj,mert egyre több a szingli.
2006-12-18 22:43:55
Félreértések elkerülése végett: akinek jól esik, csinálja. De ne legyen népszerűsítve, mert akkor is csak egy hiba. Ez olyan, mintha népszerűsítenénk a dawn-kórt (bocsi, semmi analógia...), a leukémiát, a vízfejűséget. Attól, hogy a homo gén nem jár ilyen szemmel látható jelekkel és fájdalmas halállal, még semmivel sem jobb ezeknél. Attól még korcsosulás marad. Populáció szinten mindenképpen végzetes hiba. Attól pedig, hogy állítólag nagy emberek is éltek vele, hát semmivel sem lesz jobb dolog. Kinek valamiből sok jutott, attól másban vette el az élet...
2006-12-18 22:30:49
Nem gondoltam volna,hogy ez a kis ízlésficam (homoerotika) ekkora érzelmeket korbácsol fel. Bár én is kipróbáltam Tahiföldön ezt a fajta szeretkezési módot,nem mondom,hogy rosz lett volna. Még jobban megerősitette a szexuális vágyamat és a libidómat. Nőkkel is szoktunk vaginán keresztül közösülni. Akkor nem mindegy az:secko jedno...Lyuk-lyuk.
2006-12-18 21:29:18
Igazából ez volt az a gondolat, amiért megkérdeztem, hogy miért kell erről írni. Nagyon hangoztatják, hogy ezt el kell fogadni, meg nem kell valakit azért elítélni, mert MÁS. Ez a szó, hogy más, nagyon diplomatikus. Még véletlenül sem derül ki belőle, hogy az effajta perverzió egy genetiai korcsosulás. Ami csak az ember sajátja. Egyszerűen természetellenes. Egy valós természeti környezetben az ilyen géneket hordozó egyedek ha nem is pikkpakk kihalnának (mondjuk az esetek többségében igen), de a következő nemzedéket már nem kell felnevelniük. Azért nincs ilyen a természetben, mert a túlélés esélyeit rontja. Az ember meg jön, és azt mondja, hurrá! Végre valami egyéni! Végre valami MÁS! Ezt nem kellene elfelejteni. Szép dolog a tolerancia, meg a megértés. Csak éppen ez a dolog az evolúció vakvágánya. Szó szerint. Félve mondom ki, hogy genetikailag alacsonyabbrendűséget jelent, mert még esetleg a szememre vetik a rasszizmust. Nem. Nem vagyok az. Amit én mondok, ahhoz elég egy általános iskolás biológiakönyv. Szóval nem fanatikus vagyok, csak tárgyilagos.
2006-12-18 20:13:53
Érdekes írás,csak az a problémám,hogy annyit hallunk a "másságról",hogy az ifjabb generáció lassan oda fog jutni,hogy ez a normális.Normális dolog ez?
2006-12-18 06:50:37
Köszönöm.
2006-12-18 00:13:34
Nagy vagy , BOGUMIL! Bűnösöket a tollad hegyére!
2006-12-17 20:51:17
majulinak nem lehet ellenállni!
Megírtam a Gábor történetét:A ficsúr cimen. hamarosan lejön. Előbb az üzletasszonyt küldtem be,utánna jön majd a ficsúr.
2006-12-17 19:08:57
Látom már erős érzelmeket váltott ki és vihart kavart ez a történet. Ammondó vagyok,hogy akkor jó egy írás,ha érzelmeket vált ki. Elértem a célomat. Köszönöm, a hsz-eket. bogi
2006-12-17 16:48:21
Drága Editke!
Legszívesebben Gábort kiheréltettem volna,akkor amikor a hentesné rajtakapta a fiával,de ez egy másik történet. Csak azért nem írom meg,mert nem akarom tovább borzolni a kedélyeket. Igen,ezek a ficsúrok,még a testüket is beveteik a karrierjük érdekében. Én is elitélem és mélyen negatívnak tartom az esteet,de meg kellett írnom,hiszem elmondta nekem a szenvedő alany auditálás közben. Több olyan esetem is volt,hogy párhuzamosan,egymás után kezeltem gazdag homo párokat és csak én tudom,mennyire volt naiv az egyik,és gazember a másik.
2006-12-17 16:26:13
Az elbeszélés szórakoztató, jól van felépítve. A karakterek élesen kirajzolódnak. Ha a tartalmat nézzük, számomra érthetetlenek a hasonló perverziók. Talán a társadalomnak jobban el kellene itélni, annyira, hogy normális emberek ne vetemedjen hasonlókra. Én mind a két figurát szélsőségesen negatívaknak tartom. Az öreget megbűntette a sors. Gábor is részesüljön komoly megrovásban!!!
2006-12-17 16:20:26
Kérlekszépen nagyon sokan igénylik a homoszexualitás vadhajtásainak éelthű ábrázolását(én nem vagyok homox,csak amit a homoxexuális betegeim lélekgyógyitása alkalmával begyüjtöttem,azokat dolgoztam fel irodalmi formában) Az emberek nincsennek tisztában ennek a mássságnak az érzelmi oldalával.Ők is érző lények.Avval ha nem beszélünk róla,még nagyon is létezik. A közel ötszáz írásomban jó ja egy tucatban érintem ezt a témát. Hidd el lehet,hogy tégedet elborzasztott,amiért bocsánatodat kérem,de ez is az élethez tartizik,ha az árnyoladala is. Az üzletembert is kezeltem tiz évvel ezelőtt.Csak a történetemben halt meg.
2006-12-17 16:06:25
Amúgy miért ábrázolod ennyiszer az efféle perverziót? Mi a jó ebben? Mert még ha tanulhanánk belőle... Az ilyesmi tényleg mérgezi az elmét. Nem látványosan ugyan, de nekem senki se mondja, hogy az ilyesmi egészséges dolog. Akkor meg minek írni róla?
2006-12-17 09:00:38
Bizony,bizony szívemből szólnál. Nehéz ezt a kettősséget feloldanom magamban.Most éppen a magánnyal visakodom. Ki kell írnom magamból mindent ami nyomaszt. Köszönöm őszintes soraidat.
2006-12-17 05:09:15
Nehogy elnézést kérj! Nem azt mondtam, hogy rossz, hanem, hogy az én gyomrom nem veszi be. Lényeges különbség. Az írás maga az ember, magát minősíti. Tehát az belőled jön, te magad vagy. Én egyszerűen sosem fogok azonosulni vele, de te saját magadat nehogy már megtagadd. Ez olyan, mintha magadtól kérnél elnézést.
2006-12-16 21:51:58
Igen,a krétakör kissé más mint a többi írásom. nehezem emészthető. Elnézésedet kérem.
2006-12-16 19:49:44
A Krétakör olvasását azért hagytam abba, mert már akkora dózisban kaptam a perverziót, ami fölött nem húnyhattam szemet. Ahogy a mérgek a testet, az ilyen dolgok az elmét mérgezik meg. Ez sem jobb azoknál.
2006-12-16 16:39:49
Ez az ifjúember(gezentor) felhozta a főnök tudatalattijából a hasonneműek iránti vágyat és csapdába ejtette őt,lebilincselő varázsával.Kegyetlenül elbánt vele,ezért a pokolba fog kerülni,ha meghal.