Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó:
Alkotások száma: 0
Regisztrált:
Belépett:
Publikált rovatok
Még nem töltött fel alkotást.
Feltöltve: 2007-06-14 18:37:51
Megtekintve: 1026
Amőba akció
1.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, csak kissé húzósabbra sikeredett. Mint már tudjuk, a Dimenzió kapu a Mucsi tanyán, Józsibácsi tyúkóljában van elhelyezve. Innen járnak fel a Föld alatti járatokon a népességet segíteni akaró jó és rossz szándékú emberkék. Most is erről lesz szó.

Józsibácsi a budin ülve a Népszabadságban éppen a hazai pénisznövelés világraszóló eredményeiről olvasott kimeredt szemekkel. Aztmondja a feltaláló, hogy ő olyan csodaszert talált fel, amitől ha bevesznek a jó pénzen árult adag kapszulából egy ampával, akkor akár még a legsatnyább péniszt is kétszeresére lehet növelni. Azt egyelőre nem árulta el, hogy miből kutyulja össze az őssejtszaporító anyagot, de garantálja a sikert.

–Na, anyjuk, ebből kéne nekem egy ampával, hogy a fütykösöm akkorára dagadjon, mint a vellanyele!
Idáig jutott a gondolataiban, amikor kivágódott a tyúkól ajtaja és iszonyú rikácsolással repkedtek szanaszéjjel a tyúkok és kakasok. Mariskanéninek éppen annyi ideje maradjon, hogy elhessegessen hajába kapaszkodó kotlóstyúkot, máris repült fel az eperfa tetejére. A Riska fejőszékestől pillanatok alatt úgy felrúgta őt, hogy meglepődni sem volt ideje.

Amikor meglátta a fehérköpenyes alakokat a tyúkokkal hadakozva előbújni a tyúkólból, már tudta, hogy itten nagy dolgok vannak készülőben. Így rikkantott férjurának: – hé, apjuk, megint vendégeink jöttek! Az öregnek sem kellett több, egyik kezével összefogva derekán a gatyakorcot, másikkal az odakészített gömbösvillért nyúlt. Kilépve elkezdte csépelni a két váratlan látogatót. Azok pedig a kecskelábú asztal körül kergetve egymást menekültek a felbőszült tanyagazda elől.

A kergetőzésnek az vetett véget, hogy lecsúszott Józsibácsi gatyája és kókadtan himbálódzott méreten aluli pirinckája. A vendégek hangos hahotában törtek ki ennek láttán. Józsibácsiban megállt az ütő. Eldobva a vellát, felrántotta, és a derekán megkötötte a tubigatyát. Így förmedt rájuk.
–Mi van, nem láttak még ilyet? Maguknak talán nagyobb a micsudájuk, hogy kinevetik az öregembert?
Na, azok sem voltak restek, letolták fehér pantallójukat és megmutatták a világnak és Józsibácsinak a karó vastagságú, félméteres péniszeiket. Mariskanéni kockás kötényével szégyenlősen takarta el szemeit, míg Józsibácsiból feltört a sóhaj.

–Atyaég, uramisten ne hagyj el! Hát, ezt hogy csinálták? Még a Pejkó csődörnek sincs ekkora micsudája!
–na, látják, éppen emiatt vagyunk itt. Most megfoghatja maga is, meg a magyar nép is az istenlábát! Jöttünk megsegíteni magukat. Feltölteni az államkasszát. –válaszolták, miközben begombolkoztak. Józsibácsi így szólt hozzájuk.
–Ha, nekem is el tudják varázsolni a micsudámat, akkor hiszek maguknak. Üljünk le elébb früstökölni, aztán jöhet a hókusz-pókusz!
–hé, asszony! Tegyed a dolgodat. Hozzad a kenyérszalonnát, kecsketúrót, vereshagymát, bundapálinkát, meg a friss tehéntejet.


Az asszony térült-fordult és máris készen állt a terülj, terülj asztalkám. Miután a vendégek jól bereggeliztek Józsibácsi így szólt.
–Akkor most lássuk a medvét!
Erre azok elővették a demizsonukat és csurdultig töltötték az életelírből a bádogbegrét. Az öreg egyhajtókára kitta. Az asztallapjához koccintotta és kidülledt szemeket meresztve várta a csodát. Nem sokáig kellett várnia: elkezdett a pirinckája méretesre dagadni. Olyannyira megnövekedett, hogy nem fért el a tubigatyában. Mariskanéni hányta magára a kereszteket…

–Szüzmárjauramisten! Apjuk, nem hagytál egy kicsit belőle nekem is? Hát kihúzod a belemet ekkora szerszámmal, ha belémhatolsz? Az én nunámat is meg kéne növeszteni kicsinykét…
Erre megszánták az idegenek Mariskanénit és egy keveset belelöttyintettek a varázsitalból a bádogbögrébe. Az meg egyből fenékig kiitta. Vesztére mert akkora hasíték nőt a nunája helyén, hogy a köldökéig is felért. Persze a burzsint is körbenőtte az egész hasaalját. Úgy nézett ki, mint Éva ősanyánk.

A két idegen elégedetten szemlélte az eredményeket és összekacsintottak.
–Kér még valaki repetát?
Az öregek ijedten tiltakoztak.
–Ha nem, akkor nem. Az a tervünk, hogy itt kialakítunk egy amőbatenyésztő bázist. Az amőbák kifacsart levéből fogjuk előállítani az italt. Ehhez előbb fel kell jutnunk a Miniszterekhez, hogy engedélyezzék a gyártást és forgalmazást. Ez Magyarország nemzetgazdaságának is érdeke. Netán tán tudnak valamilyen protekciót szerezni nekünk?

Az öregek összenéztek és Mariskanéni a homlokára ütött.
–Megvan: A Lipótmezei Elmegyógyintézetet éppen most akarják bezárni és eladni. Mi lenne, ha ott építenék ki a bázisukat? Náluk portás a Lojzi sógor, talán ő tudna protekciót szerezni.
–Pompás! Mondták egyszerre a messziről jött urak és megköszönve a segítséget, mintha a szél fútta volna el őket, úgy eltűntek.

2.

A Lipótmező patináns épületében minden az átmeneti állapot jeleit mutatta. Hámlott a vakolat, repedeztek a falak. A míves kovácsoltvas kapu melletti portásfülkében Lojzi sógor posztolt. A jövevények láttán elhúzta a fülke kisablakát és megkérdezte.
–Kit keresnek az urak?
–Mi, küldetésben járunk és a Főigazgató úrral, szeretnénk beszélni.
–Betegfelvétel nincs. Akit tudtunk már mind hazaküldtük. Épülünk lefelé. Hamarosan kiűrül az épület.
–Mi fontos, sőt sorsdöntő ügyben szeretnénk beszélni a Főigazgató úrral.–erősködött a két ember. Lojzi sógor, mikor közölték vele, hogy a Mucsi tanyáról jöttek és az ottani rokonok üdvözletét hozzák, megenyhült és így szólt.
–Így már más a helyzet! Mértenem ezzel kezdték! –tárta ki a kaput előttük. –A épület első emelet 1.

Felérve illedelmesen bekopogtak és beléptek. A főigazgató homlokát ráncolva fogadta őket. Éppen a Felszámoló Biztossal volt nagy kupaktanácskozásban. Mellettük sorban ültek a leendő befektetők, potenciális vevők. Így szólt a belépőkhöz.
–parancsolnak az urak? Itt minden eladó! Én is.
–Mi eladni akarunk, nem venni édes úr! Üzletet ajánlunk ennek a kis nyomorult országnak!
–S mi légyen az?
–Csodaszert kellene tesztelniük a még itt lézengő betegeken. Aztán horribilis összegért megvásárolnánk az egész épületkomplexust egy gyártó és elosztó bázis számára. – a körben ülő nepperek, és potenciális vevők felhördültek.

–Hogy gondolják maguk? Csak úgy beesnek ide, egy tárgyalás közepébe? És akkor el akarják az orrunk elől halászni ezt a védett épületet.
–Kitől védett? Maguktól, profitéhes hiénák! Mi a legnagyobb licit? –néztek kutatón a főigazgatóra.
–2 milliárd Euró…
–Tőlünk kapnak 11 milliárdot és egy szót sem többet róla! Itt a csekk, aláírom, és önök pedig kotródjanak! –mondta Pecsmegi az idősebb földönkívüli, földalóli ember. Ezzel a főigazgató orra alá dugta a csekket.

–Küldje el uram a főkönyvelőjét a Nemzeti Bankba a pénzért. Addigra legyen készen az adásvételi szerződés!
–Na, de uraim, ilyen hirtelen! Mit szól a Kincstári Vagyonigazgatóság?
–Dicséretet fognak érte kapni. Megtartjuk az egész orvosi kart, a személyzetet és a betegeket. Rajtuk próbáljuk ki a szer hatásosságát. Kell ennél nagyobb üzlet?
Mondta Kukori a másik küldött, és máris szalasztotta a főkönyvelőt a bankba. Mikor megjött a két bőrönd pénzzel és leolvasta a főigazgatónak, rákerült az iratra a pecsét.

A levegőből egy karmozdulattal tálcát, rajta poharakkal és egy teli demizsont varázsolt elő. Az asztalra helyezte és telicsurgatta a nemes itallal. Pecsmegi körbekínálta a nedűt, miközben így szónokolt.
–Kárpótlásul ezzel a finom életelixírrel és fejenként egy millió Euró bánatpénzzel kínálom meg az üzlettől elesett versenytársakat és a Főigazgató urat. –mondta és tósztra emelte poharát. Ő csak épen megnyalta egy picinyként. Amazok mohosan nyelni kezdték a finom itókát. Na, meg is lett a hatása. Egymásután kezdtek pattogni a sliccgombok és akkorára nőt a falloszuk mint egy jól megtermett szamárcsődörnek. Volt, akinek a köldökéig felért.

Szégyenlősen és ijedten tekintgettek egymásra. Összevissza kezdtek kajdácsolni, mire a főigazgató hatalmas farkával az asztallapot verve csendre intette őket.
–Mit lázonganak az urak! Ez egy remek találmány. Piacképes, csak finomítani kellene rajta. Méretre szabni őket. Mert ez kissé nagyra sikerült egyeseknél, akik fenékig ürítették poharaikat. Pecsmegi rókamosollyal megszólalt.
–Éppen ezért választottuk az Önök intézetét. A bolondokon ki lehetne kísérletezni a mértre szabást. Minden flakkonra ráírnánk, ki mekkorára akarja a falloszát növelni, annyi kupicával igyon belőle!
Búsásan megfizetnénk a kisérleteket.A kiürült helységekben beállítanánk a flakontöltő gépeket, és máris eláraszthatnánk Európát a csodaszerrel. Felvirágoztatnánk az országot. Megtöltenénk az államkasszát.

A főigazgató emelkedett szólásra.
–Van egy remek ötletem. Nem lehetne a női nemi szervek korrekciójára is felhasználni? Történetesen arra gondoltam, hogy csikló és szeméremajak növelésre? –Pecsmegi kapott az alkalmon és így szólt. –remek és életképes ötlet. A kutatás vezetésével a főigazgató urat bízom meg.

Ebben maradtak és gőzerővel elkezdődött a munka. Az alapanyagot, az amőbát természetesen a Mucsi tanyán állították elő a Riska vizeletéből kitenyésztve. Mivel a Dimenziókapuban volt az egész tanya, így láthatatlan volt idegen szemeknek. Simán folyhatott az alapanyaggyártás.

3.

A Minisztérium áldását adta az ügyre. Így megszabadultak egy gondtól. Pecsmegiéknek eladták az egész Lipót mezei komplesszumot. Az ott maradt 300 elmebetegen pedig elkezdték a fallosz és csiklónövelő szerek kipróbálását.

Nem ment ez azért olyan simán. Volt olyan, amikor túladagolták a szert és hatalmas, durungnagyságúra nőtt egyes betegek szerszáma. Így hát ki kellett kísérletezni egy növekedéscsökkentő szert is. Ezt nevezték el dereguláló tablettának. Ezzel lehetett csökkenteni a méretet, avagy eredeti állapotába visszaállítani.

Amikor elkészültek a kisérletekkel, megírták a protokollt, amely igazolta, hogy 100-100 betegen kipróbálták a szereket, és jó eredményeket kaptak. Illetékes helyen ráütötték a pecsétet és elkezdődött a Médiákon át a lakosság megdolgozása.

Bemutatták a kísérleti eredményekkel való munkálatokat. Egy-egy jólsikerült esetet is prezentáltak: ilyen volt-ilyen lett! Hatalmas érdeklődést váltott ki a bemutató. Másnap már sorban álltak az árusító helyeken. A hír sólyomszárnyakon járva bejárta a világhálón keresztül az egész világot. Magyarország a világ érdeklődésének központjába került.

Dagadt az államkassza a sok Eurótól és Dollártól. Ment is ez egy jó darabig, amig a szomszéd tanyagazda így nem fohászkodott az úrhoz.
„Dögöljön meg a Mucsi Józsi tehene!”
És mit ad az isten? Hajnalra megdöglött a Riska. Elapadt az amőbákat növesztő speciális vizelet. Hamarosan kifogyott a raktárkészlet.

Hiába próbálkoztak mással helyettesíteni a Riska vizeletét, az amőbák sorra elpusztultak. Most aztán végleg be kellett zárni a Lipótmezei Intézetet. A hatalmasra növekedett falloszú elmebetegeket szélnek eresztették. A patináns épületet ledózerolták, és most energiafüvet termesztenek rajta, mert ez a jövő. Aki ebből megeszik egy adagot, annak egész nap nem kell a kaja. Undorral köpi ki még a téliszalámit is. Az energiafűből préselt kockákat úgy árusítják, mint a mokkacukrot: kis papírdobozokban.

A Sátánnal azonban nem lehet ám csak így kibabrálni. Az energia füveket olyan anyaggal permetezte le, hogy még az élettől is elment a kedve, aki egyszer evett belőle.
Most aztán azon törik a fejüket az okosok, hogy mégiscsak vissza kellene térni a hagyományos búza, kukorica és más növények termesztésére, mert ha így folytatódik tovább éhenhal az emberiség. Állítólag Józsibácsi padlásán található még elfekvőben néhány zsák kukorica, búza, bab, borsó, lencse… lehet, hogy újabb látogatásnak néznek hamarosan elébe.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-16 05:58:46
Engemet egy lottó ötös tudna most megnevetettni....
2007-06-15 05:50:07
Örülök,hogy megnevettetelek benneteket. bogi.
2007-06-14 20:01:42
Látom, Bogi, a régi vagy, biztosan e mű írása közben mosolyogtál te is! Micsoda ötleteid vannak!
2007-06-14 19:19:37
Ez legalább annyira beteg, mint a vizes cucc :D:D:D Majdnem visítottam rajta :)