Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó:
Alkotások száma: 0
Regisztrált:
Belépett:
Publikált rovatok
Még nem töltött fel alkotást.
Feltöltve: 2007-10-29 15:04:43
Megtekintve: 745
In memoriam Dominik
1.
Csak egy pillanatra lépett be a konyhába a fiatalasszony, be sem csukva maga mögött az udvarra néző ajtót. Éppenhogy megkeverte a csirkepörköltet. Ez elég volt ahhoz, hogy a kétésféléves Dominik kisurranjon az udvarra. A következő pillanatban velőtrázó sikoltás verte fel a porta csendjét. A kennelből kiszökő pitbull 600 kilopondos szorítású álkapcsait Dominik nyaka köré zárva a levegőbe emelte a kisfiút és megroppantotta a nyakcsikojáit…

Az asszony sóbálványá meredve a látványtól iszonyattal szemlélte a jelenetet. Tekintete találkozott a kisfiú kikerekedett, rémülve segélyt kérő, szemrehányó tekintetével. Ebben, a pillanatban lepergett lelki szemei előtt egész élete filmje.

Látta magát kislányként, amint darabokra szedte a kaucsukbabáját. Egyenként kitépve, karjait, lábait, kiszakítva nyakastól a fejét. Aztán látta amint a jámbor, szelindekük farkát húzogatva kergetőzött az ebbel. És látta amint az apja hajánál fogva húzza anyját végig az udvaron és rugdossa a magatehetlen asszonyt. A szelindek hatalmas ugrással teperte le a részegen dühöngő apát és fogait gallérjába mélyesztve húzta el a fetrengő asszony mellől.

Aztán váltott a kép. Látta, amint éveken keresztül orvostól, orvoshoz jártak, hogy megfoganjon, és ki tudja hordani egyszem kisfiát. Istenem, hogy örült a világrájöttének. Elhalmozták mindennel. Kíváncsian leste amint megfordul, majd négykézláb mászni próbál, később feláll… és az első szót kiejti „anya” Látta, mint fésülgette az aranyszőke hajtincseit… ölete puszilta a nyakát kis karjaival átfogó fiúcska piros arcocskáját.

A víziónak a kennelt takarító, és óvatlanul annak ajtaját nyitvahagyó apa észtveszejtő üvöltése vetett véget, mikor feleszmélve észrevette, hogy a kennelből kiszökő két hatalmas dobberman a kicsi lábacskáit megragadva próbálja kitépni a pitbull álkapcsai közül, a zsákmánynak nézett kisfiút. Véreb trénerként tudta, hogy ilyen esetben hidegvérrel kell megközelíteni, a koncon marakodó ebeket és domináns jellegét hangsúlyozva melléjük lépve, fejükre tenni a kezét, majd pár dicsérő szóval a produkció befejezésére biztatni őket.

Így is tett. Lassú léptekkel a marakodók mellé lépve egyik tenyerét a pitbull fején nyugtatva, másik tenyerét a dobberman kan fejére helyezve ezt ismételgette.
–Okos a kutya… jó kutya!
A kutyák elengedték a rongycsomóként földrehulló, széjjeltépett kis tetemet. Az anya ekkorra tért magához rémületéből és sikoltozva kapta ölbe a halott kisfiút. Tekintetét a véres arcocskából vádlón rámeredő két csillagszembe fúrta. Ölelte, csókolta magzatát, gondolván , hogy ezzel életre keltheti.

Az apa eközben magával híva, bezárta a kennelbe a lecsillapított vérebeket. Aztán szemügyre vette a kerti asztalra kiterített kis halottat. Rögtön átfutott rajta, hogy ha kiderül, hogy harci vérebeket tenyészt és idomít pénzes versenyekre, sulyos börtönbüntetés vár rá. Miután asszonya lecsillapodott így szólt hozzá.
–Lilike, ennek nem szabad kiderülnie, mert akkor nekünk végünk lesz! A börtönben rohadunk meg mindketten! Dominiken már nem tudunk segíteni. Valamit ki kell találnunk!

2.

A gondolatot tett követte. A kis tetemet begyömöszölték egy nagyméretű szemeteszsákba. Mellé helyezték a Ninót,kedvenc kis mentőautóját, és a cumikáját. Aztán az apa hátára vette a kis csomagot. Az anya hozta az ásót és kisurrantak a kapun. Egyenest a közelben lévő kis ligeterdő felé vették az irányt.

Az erdő szélétől pár méterre, a lombos erdő takarásában félméteres gödröt ástak és belehelyezve a csomagot, rálapátolták a földet. Az apa, a biztonság okáért még jól meg is taposta a földet, hagy ülepedjék. Aztán pokoli tervet eszeltek ki.

Autóba ülve felmentek a Margitszigetre. Ott az asszony eljátszotta, hogy elájult, mert megcsúszva beverte a fejét egy kőbe. Rendőrök, búvárok és önkéntes keresők százai kutatták az elveszettnek hitt kisfiút. Mindhiába.

Mikor napok, sőt hetek múlva sem, került elő sem élve, sem holtan, akkor már gyanakodni kezdtek. Az asszony egyre jobban belegabalyodott a hazugságokból szőtt hálóba. Az apa megpróbálta gyerekrablókra terelni a figyelmet. Semmi eredmény. A hazugságvizsgáló sem mutatott ki semmit.

Hogy, s mint tudtak nyugodtan aludni ezzel a hatalmas lelki teherrel? Jó kérdés. Aztán amikor már egyre jobban szorult a hurok, az anya idegei felmondták a szolgálatot. Nem bírta már az éjjelente rátörő önkínzó álmokat, a vádlón rámeredő gyermekszemek vízióját. Hirtelen megtört és vallomást tett.

Az apa mutatta meg, hogy hová temették el a kisfiút. A rendőrök is megtántorodtak az iszonyattól, amikor a kukászsákból kiemelték a szétmarcangolt kis tetemet. A hatósági orgvosszakértő elsírta magát mikor meglátta a néhai Dominik földi maradványait. A szülőket bilincsbe verve beültették a rendőrautóba és elszáguldottak velük a vizsgálati fogdáig.

A vizsgálótiszt sem tudott uralkodni magán a szenvtelenül tett vallomások hallatán. Így fakadt ki.
–Emberek maguk? Nincs egy szikrányi jóérzésük sem: elásni a kisfiukat mint egy dögöt!
A tettestársak hallgattak. Az asszony szólalt legelébb.
–Újból terhes vagyok. Majd erre jobban vigyázunk.
–Gondolja, hogy ezekután megkapják a születendő gyermeket asszonyom?

–Már miért ne kapnánk meg, a mi tulajdonunk. Leüljük, amit ránk mérnek, aztán felneveljük szépen.–mondta az apa magabiztosan.
A bíró lehorgasztotta a fejét és kihirdette az ítéletet.

Az asszony gondatlanságból elkövetett halálos veszélyeztetés miatt 3 év felfüggesztett börtönbüntetést, míg a férj engedélynélküli harckutya tenyésztésért, és a hatóság félrevezetéséért öt év letöltendő börtönbüntetést kapott.

3.
Azóta elkészült a hófehér márványból készült síremlék. Csak annyi áll rajta, hogy Dominik.
A sírkő tetején egy trombitát fúvó bronzangyalka vár az örök feltámadásra, hogy megfúva életre keltse az örök álomba szenderült fiúcskát. Halottak napjára hófehér krizantémokkal ültették be a sírdombot.

Ott fenn a kék levegőégben, a menyországban egy angyalkával több vigyáz ránk, földi halandókra, akik oly könnyen pazaroljuk az életet. Akkor döbbenünk rá igazán szeretteink hiányára, amikor már nincsennek velünk. De, sebaj, az égben óvón vigyázzák botladozó lépteinket, és fogják a kezünket…
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-30 21:05:21
Én is ammondó vagyok.A szülők sértették meg a halott kisfiú kegyelethez való jogát,mikor elásták. Én kérdezzem meg ezeket az elvetemülteket,hogy szabad-e megírni a gyalázatos tettüket? Ez nonszensz.
2007-10-30 20:19:19
Ebben semi kegyeletsértés nincs.
2007-10-30 12:20:56
maridecembernek.
Nem kérdeztem meg őket,mert a történet egy része fikció.Írói szabadság is létezik.Mi ebben a kegyeletsértő? A szülők tette mindenképpen elítélendő,és felháboritó,ahogyan kegyeletsértő módon elásták a kicsit. És büntetendő a hatóság félrevezetése,és a rengetek kár amit a hiábavaló kereséssel okoztak az államnak. Erről ennyit.
2007-10-30 12:18:05
Köszi Ernácska a szép történetet.
2007-10-30 10:47:43
Ne haragudj, de én a megnevezést kegyeletsértőnek tartom. A hozzátartozók vajon mennyire örülnének neki? Vagy megkérdezted őket?
2007-10-30 06:42:23
Nem változtattam meg a kisfiú nevét,mert így akartam megörökíteni és emléket állítani neki.Hogy mit élhetett át ezalatt a szörnyű,néhány perc alatt ez a kis lélek,már nem akartam megírni,mert akkor tényleg sírt volna a jajjmi! Maridecembernek azt kívánom,hogy bátran nevezze meg a szereplőket,ha szükséges a hatás kedvéért.
2007-10-30 06:15:17
Maga a történet borzasztó. Érdekes, hogy éppen ez ihletett engem is egy ilyen novella megírására. Kár, hogy a neveket nem változtattad meg. A novellád olvashatóbb, mint az enyém, habár az is megtörtént eseményen alapul.
2007-10-29 18:35:38
Na látod bogi ezen már nem tudtam sírni, mert egész egyszerűen el vagyok képedve a történeten, ami igaz. Hogy egyáltalán ilyesmi hogy fordulhat elő, az elmém nem fogja fel, s ezért simán végigolvastam a történetet. Nagyon frappáns, lényegretörő írás, semmi felesleges körítés. A lelki leépülés "gyönyörű "példája ez az apa és anya. Ez egy jó felkiáltás volt Dominikért Bogi , gratulálok!:-))