Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó:
Alkotások száma: 0
Regisztrált:
Belépett:
Publikált rovatok
Még nem töltött fel alkotást.
Feltöltve: 2007-12-16 13:52:18
Megtekintve: 651
Gyilkos disznók
–Hallotta Müllerné, a Lojzit megölte a nagykan és felfalták a disznók?
–Nem mondja Mariskám! De, tényleg mi történt vele?
–Mi történt vóna? Mindig mondtam én magának, hogy nincs ennek ki az esze kereke. Vagy eggyel több van neki, vagy eggyel kevesebb. Ez a nagy magány, szerintem ez ölte meg az öreget.
–Mé, nem vót neki senkije Katinéném?
–Tudja a csuda, hogy vót-e neki valakije. Kétéve vetődött ide a fővárosból. Azt mondta a Ferimnek, aki néha átjárt hozzá segíteni ezt-azt, hogy a Pesti lakását elkótyavetyélte, s egyszercsak hipp-hopp itt kötött ki a falunkban. Vót neki egy szerény nyugdíja, abból tartotta az állatait, mert azok voltak mindig az elsők. Ő csak utánuk harapott valamit.

–Fercsink mondta, hogy a nagykan vót neki a mindene. Még a lakásba is bejáratos vót. Úgy kezelte az öreg, mint egy embert. Egyszer mikor ment átal hozzá Fercsink hallotta a küszöbön, a bejárati ajtó mögül, hogy valakivel beszélget az öreg. Hát kivel, na kivel?
–Csaktán nem a disznóval?
–De, bizony, hogy eltanátad Mariskám, a kan disznóval társalgott. Fercsi belépve látta, hogy a legjobb falatokkal etette miközben a fültövét, vakargatta. Állítólag sokszor ben is aludt vele, ha hidegebb volt az éjszaka.

–Na, de ez csak kitalálás Katinéni! Csak nem volt ennyire elmeháborodott, hogy éjszakára beengedte a disznót, hogy ne fázzon?
–Ej, Mariskám, félreértettél: nem a disznó fázott az öreg. Együtt aludtak a földön, a szalmán és a disznó melegítette őt.
–Mondom én, hogy nem volt ki az esze kereke.
–El is mondtuk a rendőröknek, amit tudtunk róla. Mán, amit ő elmondott nekünk magáról. Hogy s mint került ide.

–Elmondaná nekem is Katinéni, hagy legyek mán okosabb ebben a szörnyű ügyben!
–Elmesélem, de nem szeretném, ha telikürtölnéd vele a falut! Megígéred?
–Meg én. Ragadjon össze a szám, ha valakinek elmondom, amit tőled hallok!
–Na, akkor gyere, ülj ide a hokedlira és elmondom, amit tudok. A Fercsimnek mesélte el idekerülésének a történetét poharazgatás közben.

–Szóval az úgy vót, hogy, az öregnek volt egy lakása Pesten. Mivel a kis nyugdíja nem volt elég a fenntartására, s teli volt közüzemi számla és egyéb tartozásokkal, úgy gondolta, hogy eladja a lakást, és vidékre költözik. Addig mondogatta a szomszédoknak, míg azok összehozták a lakásüzérekkel.

Megegyeztek, hogy kap másfélmilló készpénzt és szereznek neki egy vidéki házat. Így is lett. Az ügyvédnél megkötötték a szabályos adás-vételi szerződést, megkapta a pénzét, és másnap leköltöztették ide. Becsületükre legyen mondva a ház lakható volt. Takaros porta, ólak és melléképületek is tartoztak hozzá. A Kisséké volt, tudod Mariskám. Mikor kihaltak belőle, a gyerekei árulták évekig.

Az öreg megörült a takaros portának. Betelepítette a csirkeólat csirkékkel. A disznóólakat malacokkal. Anyakocával, később egy kan disznót is szerzett. Nyulakat tartott és volt egy szamara is. Befogta a kordé elé és ment az ártérre nyáron szénát kaszálni télire. Nem unatkozott. Volt egy TV-je, rádiója. Újságot is járatott. Naponta benézett a kocsmába pár órát társalogni az ivócimborákkal. Szerették hallgatni, mert sokkmindenről tudott beszélni. Két pohár fröccs között szóval tartotta őket, na.

A baj ott kezdődött mikor egyre jobban kezdett inni. A tartalékpénzecskéje apadni kezdett. Főleg az tette be neki a kaput, amikor elkezdett játékgépezni. Az idén nyáron már nem kaszált a réten. Télire se széna, se szalma, se táp nem volt a háznál. Az öreg is úgy tengődött már, mint a Toldi lova. Csak a pia, meg a gépezés.

Elösször a Matyi szamár dobta fel a talpát. Egy reggelre megdöglött. Az éhes disznók csontig lerágták a húsát. Csak a bordái, meg a koponyája maradt belőle. Az öreg már régen felfalta a nyulakat, majd a tyúkokat is. Csak a pia tartotta már benne a lelket. Aztán tegnap reggel, amikor már napok óta nem jelentkezett, a Fercsi átalment, hogy megnézze, mi van vele és a látványtól megtántorodott.

–Ne, mondja, mit látott?
–Annyit látott csak, hogy a nagy kan vezetésév el, a süldők, meg az anyakoca marcingolják az öreget. Már a belei is ki voltak fordulva. Rájuk üvöltött és felkapva egy lécet elkezdte ütlegelni őket. Miközben ütötte a nagykant, megbotlott, az meg egyenesen neki! Felhasította a combját az agyaraival és megtiporta.

–Szűzmáriauramisten! –hányta magára Mariska a kereszteket.– nem volt senkije ennek a szerencsétlennek? Tudtatok valakit értesíteni, hogy milyen vége lett nekie?
– A hatóság kikutatta, hogy a felesége régebben meghalt már. A fia kinn él Kanadában. Azon kívül senkije sincs.
–Majd a Közjegyző elárverezi a házat. Kifizetik a temetési költségeket, ami marad a vételárból, azt meg átutalják az örökösének. Jól jön neki ott abban a messzi Kanadában, az a párszázezer Forint, ami megmarad neki hagyatékul.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!