Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2006-07-12 12:18:14
Megtekintve: 595
A Szárnyalás Az Öröklét Hídjaihoz Vezet...
Mély megbánás ragadta magával a jóslatot.
Oly messzire szálltak a gondok, a gondolatok.
Hol megszülték az árnyak birodalmának könnyeit.
Az elmúlás nem örök többé.

Mérgesen kelt fel az ébredés.
A nap nem vetette sugarát a földre.
Csak a tűből szőtt szivárvány maradt,
Ott lebegett felettünk a megnyugvás.

Messziről hallom a sóhajtásokat.
A madarak mozdulatlanok.
A csendben a kényszer erősebb mindennél.
A szárnyalás az öröklét hídjaihoz vezet.

Az asztrál világ sugarain hallom hangjait.
Bujdosik egy lélek, a mennyek külvárosaiban.
Hófehér palástba tekerték végső sebeit.
Elkényeztetett szorítások közül szabadult.

Nem láttatja már a megmaradt időt.
A holt mezőkre vetette lábait.
Minden végtelenbe merült szorongás.
Minden elenyészik a semmi ajkain.

Amikor az űr mélyébe indul a vándor.
Tarisznyájában szerény étele.
A csillagok reszketve hallják mi az,
A föld anyjának keserű éneke.

A tűből szőtt szivárvány messze már,
Nem oltalmazza emberét.
Az élet ismét támadott,
A nappal születése elvetélt.

- Tűvől Szőtt Szivárvány (Elhaltak A Hangok) -
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-12 15:59:52
Ez nekem nagyon tetszik. Ennyi. Érdekes érzéseket kelt bennem.