Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2006-08-03 00:35:08
Megtekintve: 568
A Holló (Emlékirat)
"Valamikor régen az emberek azt hitték,
Hogy ha valaki meghal egy Holló viszi át lelkét a holtak birodalmába.
De ha az emberrel az életében valami borzalmas dolog történik,
Megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat.
És néha, nagyon ritkán a Holló visszatérhet a lélekkel,
Hogy az jóra fordíthasson mindent ami rossz..."


- AZ ÖRDÖGÖK ÉJSZAKÁJA:

Zúgott az utca talapzatain,
A gyilkos szándékú félelem,
Gyújtsuk, gyújtsuk fel mind,
Kik ellenségeim...

Hazugsággal áltattak szeretteim,
Lelki társkén halálodban osztozom.
De ha másnak adod át végszavad,
Már csak emléked mire szomjazom.

Viszlát...

" A fáklyaként lángoló házból, végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem ilyen sorsra jut minden, a család a barátság az érzések.
De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát,
Két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól."


- EGY ÉV MÚLVA (AZ ÉJJELI ŐR)

Azok a hangok, kipp-kopp.
Koporsóm ajtajának túlvilágain.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ott csepeg.
Az életet adó halhatatlanság.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ébredj...
Tested az Isten ajándéka.

Bár ma éjjel még "a rosszfiúké a terep."


- TÚL SOK EMLÉK

Rút, konok emléksorok,
Kik ott áltok alakot öltve.
Hozzon elmúlást a második eljövendő,
Fohászkodjon csak, az akarat.

Miként kell látnom bennetek?
Hogyan feditek fel haragom?
Lejárt már a régmúlt korok ideje.
"Áldozatok vagyunk, mindannyian."


- TETSZIK A SZEME (FA A KOPORSÓ SZÍVÉBŐL)

"Ezt apámtól kaptam, öt éves koromban.
Azt mondta, akkor rázd fel,
Amikor rájössz, hogy meg fogsz halni."

Kígyókkal álmodtak az istenek,
Sárkány képében imádtak.
Tested bezárta lélek kapuit,
Adj utat álnok hibádnak.

De mára már egyedül maradsz.

Add nekem világod színeit,
Mond el mit láttál azelőtt.
Hadd láttassa velem a valót.
Fedje fel nekem a világot...


- EGY GYŰRŰT KERESEK

"S ím, egyszerre ajtó koppan,
Mikor egy kéz félve dobban,
Dobban ajtóm csendesen..."

Egy gyűrűt keresek,
Mely a sötétbe vezet.
Egy ujjpercnyi időt,
Mi felfedi a sebeket.

"Egy szép jegyűrű kellene nekem,
Aranyból legyen..."

Kampókkal marta húsom az álom,
Mi utat mutatott tehozzád...
Véste fogaival ereim,
De tudom, ott állsz majd,
Kezedben a megnyugvás ajándékaival...
És vársz rám az utam végeztével...

Így hát,
Elindultam hozzád,
Legyen az út bármilyen nehéz...


- NEM ESHET ÖRÖKKÉ

"Hát Te meg hogy nézel ki?
Valami bohóc vagy?
Hát néha..."

Az voltál láthattam arcodat.
Hallottam hangod, fogtam kezed.
Mégis elrejtett az éj palástja,
Tovatűnt vágyódást hagyva hátra.

Csak egy van mire gondolhattam,
Hogy "Örökké nem eshet."
S tudtam, hogy a fohász,
Meghallgattatott...


- VICCES FIÚ (A MÓKÁS SZENTÉLY ABLAKAIBAN)

Kőből vésték ereid,
Miként a fehér tündérszirmok
Áthatolnak húsodon.

Nem ereszt a megszokás,
És a véglemondás haragja.
Nincs mi visszarántson,
Csak egy szó: ANYÁM.

Kiért eljöttem ma,
Nem kedvesed az.
Halált hozott reám.

Lelkét veszem mielőtt téged,
A megnyugvás ösvényére emellek.
Láss, és halld gyermeked hívó szavát.


- GYORSABBAN

"...Az ördög elképedve állt,
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte..."
Még is engedte ezt neked.
Add hát kezembe az utolsó percet.
Az eljövendő ajándékomat.
Hadd vegyem véredet...


- ÉTELT ADTÁL ANNYI ÉV UTÁN

Anyám vagy, -mond hát.
Istenként csüng-e szó ajkamon.
Miért hagytál egymagam?
Hol voltál mikor neved kiáltottam?
Anyám! Anyám! Anyám!
Mond, hol voltál?


- AZ IGAZI SZERELEM ÖRÖK

Azt mesélik, a halódó korokban,
Lesz majd ki elmeséli mi a megbocsájtás.
Hogy a lelkek sokaságainak miként,
Adod meg végnapjaikat.
Lesz ki újjá építse a lerombolt álmokat.
Hogy elhozza kedvesem ragaszkodását.


- HOLDHAJNAL (BEVÉGEZTETETT)

Oly édesen csüngött a csend,
Ajkaidon fehér lepelben.
Márványosan szerette azt,
Mit melengettem a kezemben.

Te voltál, egy szívdobbanás,
Egy idő mi nem volt álmodozás,
Te voltál a mécses, a melegséget adó,
Szerető gondoskodásról árulkodó.
Élete haldokló szívemnek,
Megnyugvása a remegő kezeknek.

Te voltál...
Te vagy...
De már nem leszel soha enyém...

Búcsúzz...és halld szavam.

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk,
Úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik.
A házak leégnek, az emberek meghalnak,
De az igazi szeretet örökké tart."
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-13 10:43:29
Köszönöm.
2006-11-10 00:03:33
Nagyon tetszett, a filmet kb. 30-34szer láttam. Méltó emlék ez.
2006-08-08 00:29:00
Thx :)
2006-08-07 15:42:37
Szép, jó volt végigolvasni!
2006-08-03 20:06:41
mesés:)