Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2005-02-22 10:55:18
Megtekintve: 597
Lüktetés
Az éji hóesésben mit lát az, ki mécslángját szorítja?
Magához láncolja a fényt, de határai gyengének látszanak.
És mit lát, ha lángja kialszik végleg?
Átkerül hozzánk, a világ ezen reszketésébe.

Meg annyi meg annyi ártatlanság, a ködfátyolon túli világ,
Halk imák oltalma alatti szomorúság, és az ébredés,
A szorongó órák, a magányos reszketés,
Tépett szárnyú fényáradat, és a feledés.

Pillantások a valótlanság alvatag lélek szakadékaiban,
Hallgatni a morajlás bús sóhaját,
Remegni a csillagtalan éj leple alatt a sötétben,
Elfeledve minden álmot, a vég ajándékai között.

Temetve a mámort, az éveket,
Dúdolni a halotti éneket,
Végszavakat üvöltve az ébredő hajnal arcába,
Angyalaim eltűntek a lüktetés álmába.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-03-06 20:08:09
Hat ilyen lett !:) thx thx
2005-03-02 12:36:00
"Temetve a mámort, az éveket,
Dúdolni a halotti éneket,
Végszavakat üvöltve az ébredő hajnal arcába,"
Basszus ez valami nagyon durva.