Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2005-02-22 10:58:03
Megtekintve: 593
Törött Könnyek (A Végtelen)
Zakatolt a hajnal, miként elérte a horizont sötétjét a nap,
Sikoltott a fény, ahogy a sötétbe vájta fegyverét,
Majd ismét sújtani készült a szörnyű penge,
De ekkor megálljt parancsolt a végtelenben szunnyadó gonoszság.

Örök sötét borult a mezőkre, a világ jajveszékelve égette önmagát,
A hegyek morajló hangjukkal tudatták a vég közelettét.
Majd csend lett, üresség tátongott a lét felett,
Az élet eltűnt....lebegett.

Könnyes szemekkel látta meg a gyermek a végtelent,
Törmelékként zuhant a földre szemének szülöttje,
Majd összetört, szilánkjaira esett,
S törött könnyei a lábai előtt hevertek.

Csillag hangok, a roppant mélység előtt álltunk,
Kezünkben a csend csókjait melengettünk,
Miközben megfáradt szemeink előtt lepergett a lét,
Csukva maradtak, s a hangok sorra eltűntek.

Törött könnyek a végtelenben, oly szárazak,
A földbe nem terem már a szó, az akarat,
A csillagok alatt elhullt a remény,
A végtelen előtt álltam az éjjelen én.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-05-17 18:09:08
Köszi :)
2005-03-06 19:57:54
!:) Kaoszkolteszet??:)) tuti tuti!:)
2005-03-02 12:30:33
Apokalipszis. Rájöttem, hogy milyen műfaji besorolást kaphatna ez a vers (meg a többi versed nagy része is.) káoszköltészet.
Ha az ember ráérez az ízére, nehéz abbahagyni.