Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2004-04-02 16:35:17
Megtekintve: 669
Mennyi Mennyi Minden
Arcával a mélybe néz a tél,
Meglebbenti haját, csendesen a szél,
Mennyi mennyi dolog, és vége van a végtelennek,
Mennyi mennyi minden van még, mielőtt eltemetnek.

Mennyi mennyi idő, mennyi mennyi álom,
Mennyi mennyi minden, de hol az én világom?
Mennyi mennyi dolog, mennyi mennyi szerelem,
Mennyi mennyi minden, mennyi mennyi félelem.

Mögötted egy hang szól, ne tovább,
Ölelj át még egyszer, add nekem az utolsó éjszakát,
Megannyi árny, tovatűnt sóhajok,
Az ítélet helyett az ellopott napok.

A csend a megmaradt idő után szalad, s a homályba vész,
Mennyi mennyi minden még, de eltűnt már a józanész,
A hegyek mögött az elérhetetlen,
Mennyi mennyi minden még, mennyi mennyi minden.....

A belső mély csend hangjai,
A fájdalmam mély árnyai,
A tenger hullámait hallom,
Az emlékeket összetörve tartom.

Azok a súlyos pillantások, a repedés a lelkemen,
Támadj fel, majd halj meg bennem kedvesem,
Mennyi mennyi minden van még, mennyi mennyi minden,
Csak a kezek üresek, csak a lélek halt meg itt benn.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-11 18:33:49
Nem tervezem !:)
2006-07-11 13:52:27
Ne is bánd! :) látod, mi sült ki belőle...:) engem sokszor egy-egy szó, kifejezés ihlet meg, és sosem tudtam vidám verset fonni ezek köré, akármiről is volt szó. :) mondom, ne változz meg:)
2006-07-07 09:36:17
Erre a kerdesre nem tudnek igazabol valaszolni, nem azert mert nem akarok, hanem egyszeruen nem tudok. Nekem sem a letargia es az onmarcangolas tolti ki a mindennapjaimat. Sot teljesen az ellentete minden....mostmar. En is inkabb eletvidamsaggal es jokedvvel vagyok tele. Az hogy miert irok ebben a formaban talan azzal magyarazhato, hogy amikor nekiallok ebbe az allapotba kerulok. Volt ido amikor elegge mely ponton voltam, tulkepp amikor irni kezdtem. De ez nem a fiatalsaggal parhuzamba hozhato altalanos depresszans eletforma volt. Talan ennek az egesznek a maradvanya ez az irasi stilus, amit ennyi ido utan mar egyaltalan nem banok! :)
2006-07-06 18:46:59
alig tartok a verseid hadának az elején, mégis ki merem jelenteni bátran, hogy művész vagy. Költő vagy. Ne változz meg. :)
2006-07-06 18:46:01
engem is életvidámnak ismernek, de ha elolvassák a verseimet, általában érkezik a kérdés: hogy lehet? azt hiszem, rájöttem miért van ez így, miért ez az ellentmondás.
Azért tudok boldogan, vidáman írni, mert ami fájdalmat okoz és elszomorít, azt mind kiírom magamból. Nem lehetséges, hogy veled is ez a helyzet? :)
2006-02-07 03:54:19
Köszönöm!:)
2005-09-15 17:38:01
Szerintem tök jó, csak lehangoló, bár lehet hogy igazad van ilyesmire is szükség van.
2005-08-31 21:28:09
28 éves vagyok, és egyáltalán nem jellemző rám ez a világ fájdalom életérzés! Egyszerűen a művészetben így találom magam otthon! Amúgy teljesen életvidám jellem vagyok, tehát pont a fordítottja annak amit itt látsz, ezért sokan nem szokták érteni, ha pl elolvasnak tőlem egy verset vagy hasonlót !:)
2005-08-24 18:26:20
Kíváncsi lennék, hogy hány éves vagy, és honnan van ez a világfájdalom benned!
2005-01-23 21:18:49
Örülök hogy szeretnél még ilyet, mert nem sokan kedvelik az effele megoldásokat, legalabb is ezt tapasztaltam!
2005-01-23 18:07:18
Köszi a kritikát !:)