Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2004-04-20 20:47:19
Megtekintve: 586
A Zuhanó Vég Kiáltása
Gyermekét megszülte,
Itt, az álmok kapujában...

Démonok melyek ellopják a lelkek folyamát,
Hallgattak akkor, semmi sem mozdult.

A sötétben álltam, azt mondtad ne tovább,
Figyeltem az arcod, a homályon át,
Testem lágyan csókolták az árnyak,
Itták lélegzetem elhasznált életét.

Volt mikor a lélek, a testet okolta bánatárét,
Volt úgy, hogy a szavak vért fakasztottak a szívből,
Mert valamikor régen oly dolgokban hittek,
Minek feledésbe merülése megszülte a ma fájdalmait.

Hogy most mi van? Zuhanás... Zuhanás a semmibe.
A megfoghatatlanság örömtelen vágyódásainak vége,
Mikor már üresen tekint a lélek a külvilág ajtajain,
Ahova senki nem nézne igazán.

A zuhanás, az örök kiáltások soha sem szűnő zakatolása.
Megannyi megannyi pillanat, szemek végtelensége,
Tekintetek, arcok, maradék érzelem koszorúk.
Semmi sem maradt mi emlékeztetne a vágyódásra.

A zuhanó vég kiáltása, menekülni a feledés elől,
Hinni, hogy a világ felébred álmaiból, ujjá születik.
Feledni mindent ami történet, és ami felfogható,
Majd egy perc alatt rádöbbenni, ez Te vagy önmagad.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-12 14:32:07
Köszönöm!:D
2006-07-12 13:11:39
van élet a sötétebb oldalon és így teljes a világ, nagyon jó .
2006-07-11 18:36:01
Neked is köszönöm!:)
2006-07-11 13:59:46
igen, nekem is. döbbenetes.
2005-01-21 22:44:22
Köszi köszi !:)