Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2004-04-20 20:50:52
Megtekintve: 625
Más Éjszaka, Más Nappal
Máskor szóltál, abban a pillanatban hangod halott volt,
Ajkaid zamata közt úgy csorgott a fájdalom,
Mint mikor a lélek megszüli a világtalanságokat.

Ajtódnál állok,
Várom lépteid,
Odaát láttalak,
Hallom lélegzeted elhasznált dallamát.

Ó a messzeség, mikor a tárnák alatt álltunk mindannyian...
Ahogy elhaladtak felettünk a fellegek...
Mikor hatolt úgy át a semmin az a fekete ködfolt...

A madarak oly távolinak tűntek,
Egy pillangó is csak addig maradt,
Míg meg nem látta valónkat...

Oly messze volt a nap, oly sok éven át,
Hangunk remegve jutott el a sóhajok hídjaihoz,
Ahol fizetség csak egy csók volt csupán...

Meddig forrt a könnyből szőtt szivárvány?
Mikor öltött alakot a megfoghatatlanság?
És hova tűnt a teremtés pillanataiban meghalt emlékezés?

Nincs semmi a kövekre írva.
Nem szántak meg bennünket emlékekkel.
Nincs semmi a kövekre írva.

Hallom lépteidet ismét,
Virágot hoztál reám.
Szemeid bugyraiból a sós édenkert,
Alábukik a fekete sírhant fáradt enyészetébe.

Hallom a kattogást, a monoton ásók messzi csattogását.
A többiek is távolra repítik gondolataikat.

Ismét temetnek...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-08-31 21:30:29
Ugyan, semmi baj! Köszi hogy az eddigieket is elolvastad!
2005-08-24 18:35:56
Ne haragudj nem bírom tovább. Majd legközelebb elolvasom a többit.