Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2008-08-06 23:56:29
Megtekintve: 886
Minden lángban ott a pokol...
Minden dobbanásban ott a szív,
És minden halálban ott a sóhaj.
Éjszakákban a foszló köd lepel.
A megnyugvás simogatásaként.

Minden hajnalban ott a látomás,
És minden látomásban ott a fagy.
Egy pislákoló pillanat csupán,
A zamatos bíbor álmokon.

Minden lángban ott a pokol,
És minden pokolban ott az fény.
Minden fényben ott az üresség,
És minden ürességben az új kezdet...

De reggelen már az,
Mi a mából emberré tett.
Nem szítja tüzét a haragnak,
Elbujdosik tetteidben.

Kicsiny láng az, mi világokat dönt,
Kicsiny virág, mi éltet ad.
De mégis, a létezés már rég nem az,
Hogy valókat születtessen.

Minden lángban ott a pokol,
Minden szívben ott a büntetés.
És minden pokolban ott az Isten,
Hogy ítélkezzen...

A titkok a homályba vesztek.
Húsodról borús cseppek hasadtak.
De sose hagyj el, emlékezz csak.
Mert a halott világ bűnhődni fog.

És a tépett fagy-bor koszorú.
Melynek íze mint a kéj.
Zamata forr, szomorú,
Elkísér.

Utamon a poros csillagok közé,
Elébe a nagy folyónak.
Belévetve csókokat és emlékeket,
Ma megálljt intek a hajósnak.

Szemedben ragyogás,
Tedd, hogy lássam,
Üvölts, hogy halljam.
Tested sikolyát, mert
Húsodba bújok.
Égjen tüzed... bőröd...
A halál... minden...
Az éjszakám...

Hisz:

Minden lángban ott a pokol...
Minden halálban ott a tett...
És minden vágyban ott a kéj...
Ahogy ítéltetett...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-10 13:38:04
Köszönöm, hogy elolvastátok.
2008-08-07 20:14:16
"Minden lángban ott a pokol,
És minden pokolban ott az fény.
Minden fényben ott az üresség,
És minden ürességben az új kezdet..."

Nem csak nézni, hanem látni tanítasz? Versedben elmerülve, érzéseimben utazok...
Meghökkentő, szép képeid vannak... egyik erősséged.
Grat!

Eszembe juttattad, mikor azt mondta egyik barátom; úgy érzi, minden reggel meghal, s minden este feltámad...
Igen, Vele így már ketten vagyunk a klubban! ;)



2008-08-07 07:27:56
Tudod most úgy érzem magam, mint aki a parton áll és látja a közeledő, pusztító hullámokat. Nem tudok lépni, nincs menekülés. Merevan állok és csodálom a végzet közeledtét, összeszorul a szivem, a lelkem, de tudom, innen már nem mehetek el. Talán nem is akarok menekülni, mert én is egy vagyok az emberiségből.