Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2008-08-07 00:40:43
Megtekintve: 607
Csillagút (A búcsúnak vége)
Szeress engem, senki mást...
Feketéllő halgatást...
Az éj szemedben oltalom... ma még...
Ábrándjaid nem kellenek... elég...

Tedd, és ne csak lásd...
Az emlék nélküli vallomást.
Mert a játék ma véget ér...
Az ébredő már nem mesél...

Senkik vagyunk, a senkik között...
Öltönyünk a mezitelenség...
Vigaszságunk a hazug szavak csokra...
Melyek a tavaszi szirmokról csepegnek...

Bőröd, a minden... a halál börtöne.
De a halál én vagyok... a bőrödben.

Így húsodban mérgeddel fertőzve.
Lelked a semmi, vérző harag tehát...
Alaktalanúl rabolsz életet ma még.
De a hajnal utolér holnap, a pillanatért...

Megtalálni... érinteni,
Örökké... a sötét vágyakat.
Én most látom, bársony húsodat,
Mert ezüst lélegzeted, csak önnön tükör.

Lelked, a minden... az ördög börtöne.
De az ördög én vagyok... a lelkedben.

Miért kényeztetnek engem ott?
Hol a csók is csak lopva jár.
Mikor kerül könny a végső szó után?
Oda hol a fájdalom az üresség.

Lázad enyém... a minden... nekem...
Remegésed nyakadon fakasztja léted.
Mert ez a verem a miénk... zuhanva...
A búcsúnak... vége...

És újra a hold hullámfényében fürödtünk.
Ajkunkon a végső illata a szélnek.
Csillagporos utunk előtt álltunk.
A halovány éj csendes szárnyival.

Szívem már rég tiéd, éltem kezedben pihen.
De szemeim előtt lepergett életünk.
A sötét, a halál fényében pihenve vár.
Ágyasaként a végtelen utazás előtt.

Az éj csendjében elvesztem,
Ittam az ezüst hangokat.
Mikor már csak egy a visszaút,
Az mi a kétségek közt is zavartalan, halott...

A gyönyör enyém ma még,
De holnap már messze vész.
És csendben szólnak majd a vesztesek,
A hősi mindennapokról...

Mert újra itt a hold...
Alatta bujdokolt az,
Ki ma még másról szól...
De szava a szélbe vész...

Rövidre fogva ajkam vágyait...
Testedbe veszni, meghalni benned.
Éjkirálynőm fekete lepelben...
A búcsú, a siralom...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-10 13:36:34
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok.
2008-08-07 20:34:54
Szép, szenvedélyes, sötét líra! Grat!
2008-08-07 18:41:59
Kedves STRAWI!

Érdekes a versed, sok új, eredeti költői képet találtam benne! Jól érezni belőle a szenvedély, a lélek elgondolkoztató bonyolultságát is...

Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)
2008-08-07 10:12:03
. . . rám is!
2008-08-07 07:10:22
hihetetlen mély szenvedély, a szerelem ezer arcáből az egyik legcsodálatosabb.
a döbbenet erejével hatottál rám (is).