Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2005-09-11 22:58:49
Megtekintve: 560
Az Új Világ Völgyei
Könnyeim közt, a siralom-házban,
Számoltam a falak árnyait.
Kis holmim mellett kuporogva,
Figyeltem az új világ vágyait.

Majd elindult a lelkem, a távoli messzeségbe,
Hontalanul, búcsút már nem remélve.
Nem integetett senki sem utána,
Nevem mögöttem senki sem kiáltja.

Ismeretlenség fogja lettem,
A szavaim süketségében.
Elevenül hevertem a sárban,
A halotti magasztos félhomályban.

Indulva tovább az úton egymagam.
Hol kezemben a fényt viszem.
Mindenem a lepel, melybe csavartak,
A felkelő hallgatag boldogtalanságok.

Téli órákon a kandalló tüzénél,
Gondolataim hazudtak nekem.
Nem tudtam vár e rám,
Az élet végi végtelen.

Csend lesz e majd?
Vagy háborogni fognak,
Rút lelkeik ott,
A félő raboknak.

De most már tudom,
Ne várd a sötétséget.
Az út végén fájdalom lesz,
És üressé válik a léted.

2000.04.13
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!