Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2005-09-11 23:00:23
Megtekintve: 598
A Csendes Fájdalom
A csendben minden jobban fáj,
Hol elalszom minden éjjelen már.
Hol álomra hajtom fejem,
Nem lángol többé a szerelem.

De egyszer majd, mikor a Halál nevében újra eljövök,
És halk, fogcsikorgató fájdalommal a szíved mélyébe döfök,
Megtudod, milyen úgy élni, mint elhagyott gyermeke a földnek,
Kit minden nap, csak köpdösnek, vernek.

Te.
Te, egyszer megtudod,
Amit csak ő tudott,
És akkor csak?
Csak zuhanni fogsz mocskos lelked rút konok rejtekébe.
Csak az elmúlás marad meg neked, minek a kezdetébe,
A lelkemet adom, letűzve egy véres karddal,
Mit csak a távolból látsz majd, együtt a bajjal.

Mert nem hitted el soha azt nekem,
Nem hitted el, hogy megkaptad az életem,
Azt gondoltad mindig, hogy csak szállhatsz az álmokon,
De megtudod most, milyen a csendes fájdalom.

Mert te ott voltál mindig, s nevettél rajtam,
Hagytad, hogy más is ezt tegye, a zűrzavarban.
De, most én nevetek, s ez fájni fog,
És nem érdekel engem már,
Mert mit mondjak neked ezek után?

Tébolyultan kutattalak, némán és mogorván,
A téboly őrületté változott,
A halál, maga az átkozott,
Most hozzád megy el, s én ott leszek jobb oldalán,
Mindenki kacagni fog majd, az ostobán.

Vértől szennyes kaszájával lesújt,
Akkor már nevethetsz az álmokon,
Mert megtudod milyen,
A csendes fájdalom.

2000.08.02
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-03 10:28:30
Köszi