Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 582
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2018-06-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (89)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Makró képek (12)
-Fotók (379)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2015-10-10 21:27:09
Megtekintve: 388
Édesapámnak (Hogy lett a szeretlekből halál?)
Még most is azt várom,
Hogy belépj az ajtón, Apám...
Amikor a szél a meglendíti a bíbor álmokat,
Halkan, nesztelen.

Várom kezeid hívó puhaságát,
Lényed nyugtató biztonságát, és
Szemeidben megnyugvó szeretetet,
Ami Te vagy, ami Te voltál.

Tudom, a táj megváltozik, sok idő alatt.
Tudom, hogy a világ is összedől.
Tudom, hogy minden csak emlék marad, de
Amit nem tudok, hogy hogyan tovább...

Úgy cserélnék veled...
Magamba szívnám a halott hantokat.
Markolnám a sáros földet helyetted,
Bármit, csak újra itt legyél.

Mert tudod, a csend sokkal halkabb ma.
Csepegnek a percek a semmibe.
Könnyeink sem segítenek már, mert...
Arcunkon patakot vájt a fájdalom.

Üresen kel fel a holnap, s a mai hold nélküled zuhan.
A tó tükrében csend vert tanyát, halott a táj, halott a világ.
Elmúlást hoztak a nappalok, egy ismeretlen látomást,
Miben mind üresen tekintünk, az eljövendő mindennapokra.

Miért kényeztettek eddig a hazugok?
Ott, hol a csók is csak lopni járt.
Miért gondoltuk, hogy minden a régi lesz?
Ott, hol neved a némaság.

Az éj csendjében elvesztem én, veled...
Ittam az ezüst-hangokat.
Mikor csak egy a visszaút, nélküled...
Az mi kétségek közt is zavartalan, halott.

Utadat szórják be hát, csillagporral az istenek,
Hogy majd megtaláljalak, ha utamnak eredek.
Eljussak hozzád, hogy újra lássalak,
Hogy még egyszer érintsem kezedet, arcodat.

És akkor majd elmesélem…
A vitéz mindennapokat,
Unokád arcát, s a pillanatokat.
És az elvesztett időt...

Mert tudod, ma nem esett,
Csend uralta a világot.
Bár tudom holnap esni fog,
De akkorra Te már, távol leszel.

2015.09.16
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2015-11-01 21:43:10
Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos az ilyen életélmények örök nyomot hagynak. Ezeket sem elfelejteni, sem feldolgozni nem lehet igazán. Egyszerűen hagyni kell a dolgokat megtörténni a továbbiakban.
2015-10-19 23:50:37
" Utadat szórják be hát, csillagporral az istenek,
Hogy majd megtaláljalak, ha utamnak eredek. "

Ennél szebben még sosem írták le a vágyat, hogy még egyszer láthassuk az elvesztett szeretteinket..
Mély részvéttel, és szeretettel olvastam versedet kedves Tibor !
Azt hinnénk, majd az idő meggyógyít..de nem, a fájdalom újra és újra feltör, és amikor egy szép versben tudjuk elmondani, talán kicsit mégis könnyebb elviselni..
2015-10-14 16:01:18
Köszönöm, hogy elolvastad. Talán az egészben a tehetetlenség és az érthetetlenség a legrosszabb.
2015-10-11 07:37:13
Kedves Tibor!
Versedből, költői képeidből érződik nagy, őszinte fájdalmad, de ennél sokkal több is: tehetetlenségünk a halállal, elmúlással szemben. Utóbbi sok minden mással szembeni kiszolgáltatottságunkat is jelzi. Együttérzéssel olvasott, üdvözöl: Miklós