Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Jajjjmi..
Alkotások száma: 332
Regisztrált: 2007-05-17
Belépett: 2009-04-08
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (11)
-Novellák (10)
-Egyéb prózai alkotások (38)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (264)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (1)
-Humor (1)
Feltöltve: 2008-02-05 16:53:07
Megtekintve: 797
Közöny..
A telefoncsörgésre ébredt bóbiskolásából. Előkotorta párnája alól, ahová dugta, hogy kéznél legyen és beleszólt.

- Tessék.

- Szia Mama - hallotta a fia hangját.

- Szia Kisfiam - mondta a kisfiús kort már rég meghaladó férfinak.

- Mi újság? Hogy vagy? - érdeklődött a férfi.

- Jól kisfiam.

- Holnap felugrunk hozzád, milyen ebédet vigyünk? - kérdezte

Már egy hete ígéri - gondolta magában az asszony, és hangosan ezt mondta:

- Semmit se hozzatok, mert nem ehetek, szigorúan diétáznom kell, azt mondta az orvos.

- De azért enni csak kell - csattant fel a fia hagja, majd Jutka főz valamit - mondta, mintegy lezárva a beszélgetést, és elköszönt.

- Pedig még beszélgethettünk volna, - gondolta az asszony, és visszadugta a telefont a párna alá. Aznap már nem csörgött.Sötétedett, amikor kibotorkált a konyhába, és egy vékony, előreszeletelt kenyeret tett a kenyérpirítóba. Nehézkesen leült, és várt. A gyomra már összeszűkült, legalább egy hete, csak folyadékon élt. Már teát sem főzött, mert az is csak teher. Jó a víz is. Remegő kézzel kiszámolta gyógyszereit a konyhaasztalra, majd vizet töltött magának.Egyik tenyerébe söpörte a kilenc darab tablettát, és a harmadik korttyal sikerült lenyelnie. Még ült egy darabig, miután elcsócsálta a pirítóst. Körbejáratta szemét a szemközti ház ablakain.

- Nem változott semmi - állapította meg elégedetten. Szerette az állandóságot, mert megnyugtatta. Aztán lassan, visszacsoszogtott a hálószobájába. Sokáig nem jött álom a szemére, már pirkadt, mikor elszenderedett.

Reggel, gyomra korgására kelt. Először a fürdőszobába ment, ahol hideg vízzel megmosta ráncos arcát, és két-három mozdulattal hátrafésülte - már erősen ritkuló, szép, ősz haját.

- Na így már sokkal jobb - és kivette szájából a fogsorát. Alaposan megtisztította a fogkefével és kiöblítette a száját. Frissnek érezte magát.A reggelije, a szokásos, üres pirítós volt, egy pohár vízzel. Ehetett volna mást, is, mert a diéta nem koplalásra ítélte, de nem volt aki elkészítse neki. Ő meg nem bajlódott vele.

- Annyit nem ér az egész - mondogatta.

- Talán ma mégis feljönnek a fiamék, ígérte. Előre örült neki, mert naphosszat csak egyedül volt. Még így sem akart kórházba menni.

- Itthon azért mégis csak jobb, van aki ellásson, - hazudta a háziorvosnak.Közben pedig azt gondolta:

- Majd csak megleszek valahogy. Hát megvolt.....valahogy. Kicsit nézte a tv-t majd amikor megunta, kikapcsolta, és csak feküdt az ágyán. Olyankor a fiatalságára gondolt, már egyre gyakrabban.

- Lehet, nem sokára meghalok - fordult meg a fejében. Az utóbbi időben, sokat beszélgetett hangosan önmagával. Mással nem tudott. A fiának, ha nagy ritkán felugrott hozzá, nem volt ideje meghallgatni őt. Folyton rohant.Pedig, csak kívül hagyott nyomot rajta az idő. Belül, a lelkében, még fiatal volt. A magány tette mások előtt szótlanná, zárkozottá. Ez alól még a családtagjai sem voltak kivételek. Úgy érezte, az ő gondjai már senkit sem érdekelnek, ahogy Ő maga sem. Fejében, több kötetnyi gondolattal, némán emlékezett. A kapucsengő dallama zökkentette ki. Megnyomta a gombot, és kisvártatva a fia és a menye tolakodott be az ajtón.

- Itt van anyu, Jutka főzött neked húslevest, meg pörköltet nokedlival. Hoztunk sajtos perecet meg piskótát is. Ez egy darabig elég lesz.Hogy vagy? - mondta egy szuszra a fia, és a konyhapultra tette a csomagokat.

Jutka közben elment pisilni. Körülbelül három percig voltak a lakásban. Amikor Jutka kijött a wc-ről, már vette is a kabátját. Sietve elköszöntek, hogy már késésben vannak, de majd jönnek ismét.

Az asszony becsukta az ajtót, bement a konyhába és csak nézte a szatyrokat. Majd elkezdte kipakolni az edényket, és sorra kiürítette mindegyiket a kukába. Csak a levest öntötte a wc-be. Elmosogatta fazekat meg a lábast, kiöblítette a sütis dobozt és visszatette őket a szatyorba.Mikor kész lett vele, le kellett ülnie, mert úgy érezte, egy szikla van a gyomrában. Pedig aznap is csak egy szelet pirítóst látott. Nem a gyomra, a füle, a lelke éhezett a jó szóra......Beletörődve sorsába, hanyatt feküdt az ágyán, és a pirítós gondolatára hányingere támadt.

Egy hét múlva törték fel a lakását a szomszédok bejelentésére. Az orvos, már csak a halál beálltát tudta megállapítani.Aznap ment el, amikor a fia utoljáta nála járt. Szelíd mosollyal az arcán távozott. Az emlékeibe menekült, hisz régóta már, csak ott élt igazán.......
Mindenki gondoljon a saját szüleire.....egy kicsit!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-10 21:26:58
szija bogumil, örülök hogy itt vagy, olyan furcsa itt minden.....neked nem??
2008-02-09 16:53:47
Megrázó írás az elmagányosodásról. Minden szava szívenüti az olvasót.
2008-02-07 19:05:37
Igen, és igaz. Lapos az élet - akár ez az oldal is már.......Hová lett a régi artagorás hangulat???:-(
2008-02-06 20:49:54
…szívszorító…tux…