Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2008-04-14 14:36:11
Megtekintve: 899
Kicsi búvár

Szombaton, vasárnap – amikor csak tehették –apa, anya és a két kislány kimentek egy festői szépségű horgásztóra horgászni. Halat ugyan ritkán fogtak, pedig a lelkes sporthorgász apuka felszerelése, szinte már semmi kívánni valót nem hagyott maga után. De a jó levegő, a festői tó, a vadkacsák , békák és bogarak, füvek, fák vadvirágok rengeteg élményt adtak a kislányoknak és arcukra is egészséges rózsapírt festett a napsugár. Otthon pedig a nagyanyó főzte az ebédet, a nagyapó pedig a nappaliban ült a jól kifenekesedett foteljában és nézte a tv-t, addig is amíg meg nem kordult a gyomra.
Az utóbbi időben egyre makacsabb megátalkodottsággal mentek horgászni a fiatalok, hiszen már hosszú ideje - a bot nyelén kívül - egy árva keszeget sem fogott az apuka. Pedig otthon a nagyanyó, mélységes hittel és reménységgel üresen hagyott egy rekeszt a hűtőszekrényben, az érkező zsákmány lefagyasztására. Egy nap aztán eljött a nagy pillanat. Megfeszült a zsinór, az apa óvatosan, szakszerűen igyekezett „ fárasztani” a feltehetően hatalmas és nagyon erős halat, ami csak lassan és nagy nehezen közeledett a part felé. Az anya már kezében szorongatta a szákot, hogy segítsen kiemelni a zsákmányt, a gyerekek pedig lázas izgalommal drukkoltak apjuknak. A kés is megállt volna a levegőben, annyira feszült volt a légkör. És ekkor, ekkor megjelent a zsákmány feje, majd egyre felismerhetőbb, egyre nagyobb lett. A döbbenet határtalan volt. A kicsi lány felzokogott : - apa ! apa ! hiszen ez nem hal – kiáltotta - nem kislányom – szólt az addigra lehiggadt anya – ez búvár.
Valóban egy bánatos búvár battyogott kifelé a tóból, nyakában a beakadt horoggal. Közben a túlsó partról áthallatszott az edző ordítozása – Hova a fenébe mentél Te szerencsétlen ! Mondtam, hogy a horgászok felé menni tilos ! - Hamarosan megszabadították a búvárt a horogtól, aki visszament a tóba, ők pedig megint üres vödörrel mentek haza, nem volt abban még egy ebihal sem.
Hazaérve már mindenkinek megjött a jókedve, a gyerekek lelkesen ordítva újságolták: Mami ! Papa ! fogtunk egy búvárt. Nagy volt a csodálkozás, de a hangzavar is, amíg elmesélték a kalandot a búvárfogással. Aztán jó étvággyal megették a húslevest és a rántott csirkét, de még az almás pitét is. Na nem mintha elment volna a kedvük a horgászástól. Szinte még szorgalmasabban jártak a tóra, amint csak tehették. A Papa azonban felvett egy rossz szokást. Induláskor mindig a lelkére kötötte a kicsinek „ aztán hozzál ám nekem egy kicsi búvárt ! - A kicsi lány mindig azt válaszolta : jó, jó.
Amikor hazaértek a papa megkérdezte: Na hol van a kicsi búvár. – most nem tudtam még hozni, válaszolta a kicsi lány, akit láthatólag már kínosan érintett a számonkérés. Egyszer aztán, amikor hazaértek, látta, hogy a papa feje hátranyaklik a fotelban és úgy horkol mintha a plafonon lenne a TV képernyője és azt nézné.
- Papa, papa ! – kiáltott a csöpp kislány - hoztam neked kicsi búvárt ! itt volt az előbb a szökőkútban, de most bebújt a szikla alá ! - és vékonyka ujját jelentőségteljesen bedugta a szobaszökőkút műnövényei közé, a műsziklák alá. Nagyapja ijedten horkantott és leemelte kinyíló tekintetét a plafonról. A kicsi lány –amint rémült nagyapjára nézett - elkezdett kacagni, de úgy, de úgy tudott kacagni, hogy attól még a redőny alatt beszűrődő fénysugárban is táncolni kezdtek a porszemek.



Az eset szóról szóra így történt. A fényképen a legkisebb unokám Dórika és az Apukája horgásznak. Én csak megpróbáltam elmesélni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-06 01:59:08
Tetszik nagyon, magam is horgászok és át tudom érezni.
Vannak hasoló történeteim nekem is...
Nagyon tetszett!
Szia
Longinus
2008-04-15 21:56:15
Köszönöm Aysa ! Te igazán tudod milyen ritkán próbálkozom prózával. Ezért is olyan értékes a hozzászólásod, talán lesz bátorságom máskor is hasonlóra.

Köszönöm Dunyha, Kedves és értékes nekem minden mosolyod.

Nahát Vidra ! imádom a frappáns, mindig találó válaszra kész és képes humort. A tied ilyen ! Most végignéztem a műveidet is, csodálatos helyeken búvárkodsz ! szépséges képek alkotására késztet téged ez a remek sport !

Kedves Tux-lux ! Azt hiszem már tudod, milyen fontos nekem minden véleményed Köszönöm.
2008-04-15 19:18:20
Tényleg aranyos történet, és mily ízesen megírva - nagyon tetszik! Gratulálok Neked! tux...
2008-04-15 18:41:36
:)) Igen, Fefo, szeretem a főtt kukoricát, de nem arra haraptam rá. Engem kívülről szoktak akasztani :D A Balatont felismertem, de gondoltam, hogy nem ott történt, mert az nem valami jó búvárvíz. Csak télen jég alatt.
A kiscsaj még sokra viszi..:)))
Üdv, Vidra
2008-04-15 11:53:33
Fefooo!! Úgy mosolygok!! :-)))
2008-04-15 06:11:15
Kedves fefo!
Aranyos történet, és annyira jellemző a gyerekek fantáziájára a megoldás.
Szinte magam előtt látom a képet. Bár lehet, hogy ez már az írói véna az unokában:-)
Üdv.Aysa
2008-04-14 21:36:18
Szia Vidra ! Köszönöm ahozzászólást és a mosolyodat. A csepeli kavicsbánya tónál történt az eset tavaly nyáron. A vőm kifogásolta, hogy a vadkacsát nem írtam be, pedig a búvár előtt azt is fogatak pontosan azon a napon. De azt is elengedték. Úgy látszik mindegyikük szerette a főtt kukoricát. Te is szereted ? A fénykép Balatonon készült. üdv. fefo
2008-04-14 17:39:15
Fefo, ez nagyon aranyos! :))) Hol történt az eset?
(Engem is fogott már meg pecás, de aljasul levágtam magam a horogról, belőlem nem lesz búvárleves!) Gratulálok! :)))
Üdv, Vidra