Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2008-07-07 07:43:15
Megtekintve: 448
Aggódás

Indulj hát utadra !
Úgyis hiába mondom,
ne menj a bozótba,
ott vadállatok laknak,
ne ingereld őket,
megtámadnak,
széttépnek, megölnek,
halálra marnak!
úgyis hiába mondom!
Akár a falnak.

Ha eleget csalódtál,
és csonttá fagyva
ezer sebből vérzel,
ha dühtől elvakulva,
csak haragot érzel,
térj be hozzám egy jó szóra
főzök neked finom teát,
lesz melléje puha kalács,
kimosom a szennyesedet,
megfoltozom szakadt ruhád,
bekötözöm sebeidet,
csillapítom a lázadat.
Gyermekemként elringatlak.

Menj hát, ha menned kell!
Én majd aggódom érted !
De hogy felejtselek el,
ha megölöd magad?
Ha a bűnbánattól
ronggyá szakadt
lelkem sírva vádol,
mert nem tudtalak
boldoggá nevelni,
S elvisz a harag!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-10 07:17:42
Kedves Fefo, ez a versed a szívemig hatolt. Gratulálok!
Üdv:vasi
2008-07-08 20:31:50
Azt hiszem egy ilyen verset csak igazi szülői szív tud írni.
2008-07-08 19:06:06
Nagyon szép, zaklatott, szinte kiáltó! Gratulálok, kedves Fefo, sajnos néha csak nézzük, hogy szeretteink a bozótba mennek, de hiába, kell a tapasztalás, az érlel. Sokszor sajnos nagy az ára! Nagyon tetszik!