Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: P. Szabó Mária
Alkotások száma: 18
Regisztrált: 2007-10-26
Belépett: 2010-03-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (7)
-Egyéb prózai alkotások (11)
Feltöltve: 2008-06-22 20:06:21
Megtekintve: 574
Örökbefogadás 6.részlet (kisregény)
Értette, de mégis olyan ideges lett az asszony törődésétől, maradiságától, a tisztaságától, hogy szíve szerint elrohant volna. Nem tudott tovább beszélgetni, ezért gyors mozdulatokkal kezdte holmiját kirakni a hátizsákból. Ki a fotelbe. A szekrény ott állt üresen, de zavarta a másik jelenléte, így nem abba rámolt. Ki kellene takarítanom, ugrott be szinte kényszeresen a gondolat.
- Éva néni, ki szeretném törölni a szekrényt, lehet? – tudta, hogy hülye kérdés, nincs is miért, hisz tiszta a szekrény is, mint ahogy tiszta ez az egész család, ahol egyedül érezte magát egy darab kosznak. Nem ide való, nem ebbe a házba, nem ezekhez az emberekhez. Nem tudta mit keres itt. Az intézetben ilyenkor már túl voltak a délutáni szokásos ordibáláson, már meg is könnyebbült, mert tudta, megvédte magát. De itt nincs kiabálás, nem is bántja senki. Egyszerűen nem volt komfort érzete. Végül ideges mozdulatokkal mégis neki látott a szekrény kitörlésének, majd gyorsan bedobálta a holmiját. Máskor szépen, összehajtogatva, de most ahogy esett, úgy püffent. Veszekedés helyett ez is megtette. Egy kicsit megnyugodott, bár amikor kiment a konyhába segíteni, a kezeivel még mindig nem tudott mit kezdeni.
- Segíthetek? – nehezen ejtette ki a szavakat, gyűlölte ezt a napját, gyűlölte ezt a helyzetet.
- A krumplit kellene meghámoznod! – és odarakott elé egy kosár krumplit.
- Ezt mind? – már a gondolattól is rosszul volt.
- Bizony, bizony! Két férfi van a háznál, ők sokat esznek – mosolygott az asszony. Ha tudta volna, Zsuzsának ez az élete első krumpli hámozása, talán megszánja. Így csak figyelte, ahogy ügyetlenkedett. Olyan vastag héjjal hámozta a krumplit, hogy szinte a fele oda lett. Kénytelen volt rászólni.
- Kicsit vékonyabban próbáld, ha lehet!
- Jó! – nyögte ki a lány. Igen, ahogy indult a nap, úgy is fejeződik be. Hülyén. A jelek szerint legalábbis.
- Gábor mikor jön haza, Éva néni?
- Bármelyik percben itt lehet. Örülni fog neked! – kedveskedett az asszony, miközben a húst panírozta. Ünnepi vacsorával készült, és készültek a többiek is. Meg akarták ünnepelni, hogy gyarapodott a család. Rántott hús, tört krumpli, uborkasaláta, pezsgő és virág. Szerencsére a lány ezt nem sejtette. Ha valami, az ünneplés tudata bizonyára elüldözte volna. Így végül örömmel várta vőlegényét, lassan minden egyéb zavaró körülményről megfeledkezett. Már nem jutott eszébe a tervezés sem. Ha az asszony nem kérdezi, a jóleső feledés homálya takarja el a jövővel kapcsolatos kérdéseket.
- És van valami konkrét terved, kislányom? – a kérdés, mint egy célzottan eldobott tőr robbant át a konyha légterén felé.
- Sok mindenre gondoltam, de még semmi kiforrott dolog nincs a fejemben – blöffölt Zsuzsa. Mert az igaz, hogy akart gondolkodni, sőt tervet akart készíteni, ahogy már egyszer olvasott ilyesmiről, de ez a vágya délután az álmok mezejére sodorta.
- Jól van, van időd még. Pihenj egy pár hetet. Az esküvőre is készülni kell, sok munka lesz, majd azután kitaláljuk, mi legyen.
Kitaláljuk, ismételte magában. Nem tetszett neki ez a többes szám, de hangosan nem szólt semmit. Gyereket szeretnék, legalább hármat, legalább hármat, legalább hármat, mondogatta magában, ismételgetve, mint egy hibás lemez, amelyik állandóan egy konkrét helyen akad meg.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!