Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Flamma
Alkotások száma: 183
Regisztrált: 2007-12-03
Belépett: 2008-01-26
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (12)
-Haikuk (4)
-Egyéb prózai alkotások (9)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (28)
Film / Zene
-Filmkritikák (1)
Képgaléria
-Festmények (11)
-Rajzok (1)
-Makró képek (4)
-Fotók (10)
Műfordítások
-Dalszövegek (4)
Térbeli alkotások
-Dombormű (1)
Feltöltve: 2006-07-17 17:28:15
Megtekintve: 669
Isteni pillanat
Egyetlen lélegzetvétel. Ennyi választott el a világtól. Ennyi kell az élethez. Csupán egy lélegzet... s azzal magunkba szívjuk az életet. Szél... beszél a szél. A levegő is szél. A szélben ott az élet. A megfáradt vándor menedéke a kies pusztában a hőségben a szél, mely megtölti élettel. A szél lehet lágy szellő vagy hatalmas orkán. Rajtunk múlik, mit látunk benne. Megmutatja általa a természet hatalmát. A fák teremtik. A víz teremti... mindből felszabadul az éltető oxigén, a pára, a levegő, s létrejön a szél. A föld és a víz teremtménye. Mindkettőt simogatja, de mégis szabad, s a légben él. Bejár mindent. Egyetlen apró sóhaj... egy sóhaj, mely ajkaink közül tör elő mélyről... nem a testünkből, nem a tüdőnkből, mélyebbről... a lelkünkből. Minél mélyebbről szakad fel, annál nagyobb az ereje. Egy tornádó lappang bennünk, melyet kiadva megkönnyebbülünk. Észre se vesszük mily nagy, mily hatalmas. Egy apró lény számára, mint egy hangya, ez isteni tornádó, mely elsodorja, s talán el is pusztítja. Isteni. Mert mind istenek vagyunk, de elszalasztjuk az isteni pillanatot, mikor megélhetnénk. Isteni minden pillanat, mikor hatalmunkban áll változtatni. Megragadni sorsunk kerekét és fordítani rajta. Isteni pillanatunk, mikor alkotunk. Legyen az a vasárnapi ebéd, egy festmény, szobor vagy egy vers... egy kerítés egy történet... Amikor elültetünk egy magot és tápláljuk, hogy kikeljen és növekedjen, életet adunk... Amikor megmentünk egy virágot vagy állatot... istenként beavatkozunk. Amikor segítünk egy rászorulón, a szenvedőnek segédkezet nyújtunk, mely révén újra talpra állhat... Minden ilyen alkalommal a bennünk élő istent engedjük szabadon. Szabadság... szabadok vagyunk, mikor átadjuk magunkat isteni mivoltunknak. Szabadok vagyunk, mikor eggyé válunk a széllel és útra kelünk az égben. Szabadok vagyunk, mert van szabad akaratunk. Mert mi alakítjuk sorsunkat. Szabadok vagyunk, mert eldönthetjük, hogyan akarunk élni. A kérdés csak az, elég bátrak vagyunk-e hozzá. Kezünkben a Döntés, hogy merünk-e istenek lenni. A döntés, hogy megéljük-e isteni mivoltunk, vagy áldozatként nyomorgunk, elfogadva sorsunk. Rajtunk múlik, hogy megvívjuk-e a Nemes Harcot. A küzdelmet a Sorssal, végzetünkkel... Önmagunkkal. Mert legnagyobb ellenségünk: önmagunk. Mi vagyunk, mert félünk. Félünk álmainknak élni, azokat valóra váltani. Könnyebb róluk lemondani... De álmok nélkül nem élhetünk. Álmok nélkül meghal a lélek. Éjjel a párnánkba fúrva fejünket zokogva a hibáink miatti szenvedés fájdalmától... Minden éjjel úgy lefeküdni, hogy tudjuk, változtathatnánk... Tudjuk, elszalasztottunk egy újabb lehetőséget. Megint... Erről szól életünk. Mielőtt felvennénk a harcot, feladjuk, s elveszítjük. Elveszítjük, mert nem merjük megvívni. Nem merünk álmainknak élni. Valóra váltani mindazt, ami éltet. Éltetett... De lemondtunk róla. De még nem késő. A test még él, s lélek feltámadhat. Még csak szunnyad... Mély álomba merülve. Ébreszd fel! Ébredj fel! Nyerd vissza öntudatod, mit felnőtté váláskor elvesztettél, s mivel gyermekként bírtál. Térj magadhoz! Élj isteni pillanatodnak! Éleszd fel az álmot, mely lelked tüzében oly nagyon lobogott. Hagyd, hogy átjárjon a tűz. Lángolj. Égj a vágyban. A vágyban, hogy valóra váltod álmod. Tudod, miért vagy itt. De félsz szembe nézni vele. Elmenekültél. De még nem késő. Itt az idő, hogy harcba szállj. Vívd meg a nemes harcot és végezd a dolgod. Merj élni. Méghozzá istenként. Érzed a szellőt? Engedd el magad. Itt a pillanat. Most tör elő belőled a mélyről fakadó isteni fuvallat. A lélek... Feltámadt. Éld át a pillanatot. Érezd milyen felemelő. Érezd át az erőt, a lehetőséget, mely benned van. Légy szabad! Ne gondolkozz! Ürítsd ki teljes elméd és hagyd, hogy átjárjon az érzés... az érzés, hogy isten vagy. Önmagad vagy. Megteremtetted az isteni pillanatod. Egyelten sóhaj...
Ennyi az egész. Hagytad, hogy átjárjon az élet, majd távozzon. Meghaltál. Kiadtad az utolsó leheletet. Meghaltál... de csak, mint ember. S megszületett benned az isten. Azaz feléledt. Éld hát ennek méltón, ami még hátravan. A végtelen időt... A végtelenné nyúlt pillanatot... Élj az isteni pillanatodnak.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-17 19:02:39
Bizony. :-) Köszönöm!
2006-07-17 18:07:58
nah ebben aztán minden benne van:)ez a mondat nagyon tetszik "álmok nélkül meghal a lélek"!Valóban félünk álmainknak élni és küzdeni,hogy valóra válthassuk őket...