Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Roland70
Alkotások száma: 192
Regisztrált: 2008-01-12
Belépett: 2012-07-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (7)
-Haikuk (27)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (19)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Digitális alkotások (137)
Feltöltve: 2008-02-15 14:43:53
Megtekintve: 812
Az ünnep
A Vérgőz Apostolai dühöngve hajnalodtak, vörös napkorongként túl a tompa horizontokon.
Fekete vértjeik résein sziszegő gőzoszlopok törtek ki a szabadba. Harci fejszéikkel őrjöngve kapálták a nehéz, fekete földet. Bömbölésük a bénult városokban élő szürke tömegeket, rettegő masszává lapította.
A környező erdőkből szikkadt, viaszos testű aszkéták szállingóztak elő. Üreges szemgödrű, faggyasan sima arcukról őrült révület sugárzott. Karmos kezeikkel rúnákat rajzoltak vadul a levegőbe.
A Vérgőz Apostolai csendben sorakoztak a lángoló város előtt, a rúnák páncéljuk mellvértjén tüzes vonalakként tűntek fel. A szörnyek királya sikoltó haragra gerjedt és kétélű fejszéjével a remeték csoportjára sújtott, akik hirtelen milliónyi zengő méhé változtak át. Zúgó örvényléssel lepték el a rémeket, beférkőzve páncéljuk alá. Ekkor hatalmas dörrenő rengés és robajlás rázta meg a világot. A küzdő felek harcából arany búzakalászeső született, mely érett szemeivel életet adott a megkínzott, üszkösre perzselt tájnak.
Az emberek néma csapatai a lerombolt városból óvatosan a rétekre szállingóztak, hogy tanúi legyenek a csodának. Mindent beborított a hullámzó kalásztenger. A termést learatták, a várost újjáélesztették.
Ezután minden évben szalmából font koszorúkat helyeztek el ezen a napon az erdőben a remeték elhagyott barlangjai előtt.
Nemzedékek teltek, s az emberek hálája lassan szokássá üresedett. Nem emlékeztek már, miért is járnak ki a koszorúkkal az ősrégi barlangokhoz. Az egyik évben kényelemből, és mert oly sok teendőjük akadt, nem mentek ki a helyre. A következő és az azt követő években sem.
Évezredek teltek el, immár ünnep nélkül.
S végül egy napon, ismét felébredt a hajnal, túl a tompa horizontokon, dühöngve, sziszegő gőzoszlopokat eregetve, fekete vértjének résein át, ki a szabadba...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-19 16:38:35
Ezt Sominak írtam!
2008-02-19 16:38:11
Nagyon sok a fájdalom, jól sikerült, düh és ütnivágyás!
2008-02-18 22:58:47
Szavakkal már leírtam Neked, mit gondolok a novelládról.
Most megkaptad képben is!
Ha zenélni tudnék, már a füledben csengene!
Érezd!!!
2008-02-18 20:46:34
Nagyon jó! A befejezése pedig zseniális...
Rendkívül tetszik!
Grat.!
2008-02-15 16:20:43
Köszönöm, kedves Vidra!
2008-02-15 15:23:07
Nagyon látványos amit írsz! Ez is nagyon tetszik, gratulálok!