Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Enige
Alkotások száma: 13
Regisztrált: 2008-02-21
Belépett: 2009-01-05
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (8)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Mese (1)
-Elbeszélések (1)
-Versek (2)
Feltöltve: 2008-02-25 20:32:36
Megtekintve: 586
Sors

Honnan tudod, hogy egy ember szívből jövően mosolyog rád? Mi rejlik egy mosoly mögött? Nagyon keveset tudunk az emberekről. Hisz nem hagyjuk magunkat. Képesek vagyunk még úgy is mosolyogni, legjobb formánkat adni, mikor valójában belül darabokra törünk…
De miért is?
Lázasan készülődött az estére. Egy nagy bulit tervezett a barátaival. Nóri elővette a szekrényéből féltve őrzött kisestélyiét. Az ágyra fektette és fürkésző szemmel figyelte a finom kelmét. Az órára nézett és összerázkódott. Késésben van. Felvette a sötétvörös ujjatlan ruhát, mely a térde alatt végződött. Gyors mozdulatokkal kisminkelte magát és a kijárathoz lépett. Két kabát függött a fogason. Egy vékony szövet és egy vastag sárga dzseki. Kis tétovázás után a fekete szövetet választotta. Egy ilyen hideg téli napon fázni fog. Jól tudta. De mindez nem számított, hiszen hódítani akart…
A buli már fél órája elkezdődött, mikorra már vagy 60 ember összeverődött a klubban. Minden üvegből és fémből volt. A kétszintes szórakozóhelyen az emberek szétszóródva álltak és többen beszélgettek. Habár a zene az alsó szinten már régóta ment, pár vállalkozó kedvű fiatalon kívül senki sem táncolt. A felső szint tele volt kanapékkal, asztalokkal és bárokkal. Egy csapat ült az egyik asztal körül és élénken beszélgettek. A közel 8 fős társaság jókedvűen iszogatta a Martiniket. Ekkor ismét nyílt az ajtó és belépett rajta egy vörös ruhába öltözött elragadó adottságokkal rendelkező lány. Nóri volt az. Mogyoróbarna haja fel volt tűzve szabadon hagyva a nyakát. Csatlakozott ő is a társasághoz. Szemét végigfuttatta az embereken és mindenkin megdicsért valamit. Egy friss párra függesztette szemét a társaságból. Egy pillanatig szemkontaktust tartott a lánnyal majd biccentett és leült.
Már több mint 3 órája folyt a beszélgetés mire a párból a lány felállt és intett Nórinak hogy kövesse. A mosdó felé indultak. Beléptek a fülledt helységbe ahol a lány a tükörhöz lépett, hogy megigazítsa sminkjét. Nóri fürkésző szemmel állt az egyik sarokban. Egyik lábáról a másikra állt, mire végre a lány odalépett hozzá.
- Figyelj Nóri! Remélem nem haragszol. Tudod a szerelem már csak ilyen. Tényleg bocsika, hogy nem mondtam előbb, de tegnap, tudod a bulin. Egyszer csak megcsókolt. Onnan már nem volt visszaút. Ne vedd a szívedre kicsim, nem szemétkedés… Mondani akartam.. csak nem tudtam hogyan… tudod..
De Nóri értetlenül pislogott. – De miért vallasz nekem? Miért haragudnék? Titeket még az ég is egymásnak teremtett. Az, hogy régen mi volt köztünk Tomival már rég nem számít. Örülök, hogy végre mosolyogni látlak Tamara !- mondta Nóri széles vigyorral a száján.
- Tényleg nem gáz? Tudod olyan jó vele, én úgy szeretem őt. – Mondta Tamara és átölelte Nórit, aki viszonozta a gesztust. – Majd keresünk neked másik pasit oké?
- Rendben – mondta Nóri és nevetnie kellett. – Rendben, de tényleg ne aggódj miattam, már rég nem szeretem őt!!!- mondta őszinte mosollyal.
- Visszamegyünk?
- Nóri?
- Hm? Tessék?..Ja persze. Illetve egy persze, menj vissza jó? Egy perc és megyek!
- Dehogy hagylak itt egyedül!- mondta Tamara kacagva. – Na gyere, bekerítünk egy hapsit!
- Jó. – mondta Nóri, mert tudta, hogy nem érdemes harcba szállnia barátnőjével.
Azzal kiléptek a mosdóból és visszamentek a társasághoz. Nóri még az első percekben feszült volt, de később egyre oldottabb volt. Talán a Martinik hatására, de kezdte észrevenni magán, hogy az új párnak egyre jobban örül. Talán az, hogy látta mennyire boldogok, vagy talán az, hogy tényleg hidegen hagyja őt a fiú, mindenesetre ezzel a reakcióval önmagát is meglepte. Mosolygott. Őszintén. Nem is akart Tamara helyében lenni. Később táncolni indultak, majd, miután az óra elütötte az éjfélt, akár hamupipőke ő is érezte, hogy lassan ideje lenne távozni.
Elköszönt az azóta megfogyatkozott társaságtól, és elindult hazafelé. Miután belépett az ajtón, első dolga az volt, hogy megszabadult, sminkjétől, ékszereitől és ruháitól. A forró fürdő után ernyedten zuhant bele az ágyba. Hódítani indult egy meghódított embert. Maga is viccesnek találta a dolgot, majd nevetni kezdett. Egyre hangosabban, hangosabban, míg végül zajos röhögőgörcsben tört ki. És ekkor megtörtént. Áttört a gát. Nevetése zokogásba váltott át, hisztérikusan fuldoklott a sírástól. Átfordult a másik oldalára és zsebkendőért nyúlt. De nem volt a helyén. Helyette egy hideg, éles pengét tapintott. Hirtelen felugrott a szeme, és felült. Kezébe vette a mészárkést és kivonult vele a fürdőszobába. Magára zárta az ajtót. Bár tudta ennek semmi értelme, hisz egyedül élt. Belenézett a tükörbe szeme feldagadt a sírástól. Hirtelen megcsörrent a telefon. De ő nem törődött vele. Tükörképét bámulta és a kést egyre közelebb emelte a szeméhez. Hűsítő volt a hideg fém, és lejjebb húzta a duzzanatot. Bár tehetne mást is azzal a késsel, nem akart. Ugyan megfordult a fejében.. de nem akarna, nem soha nem ölné meg magát.- Nem, nem lennék képes rá. Élni akarok még, hisz élnem kell- így vélekedett miközben az ereit figyelte. Leejtette a kést és visszafeküdt aludni. Ő így gondolta, de a pokolgép a panelház szívében másként vélekedett.. 00:05..00:04…másodpercek egy életből 00:00 még egy villanás aztán már csak sötétség…
Nem mi írjuk a sorsunkat. Aminek meg kell történnie az meg fog történni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-29 21:37:12
:D Nagyon örülök, hogy tetszett. Ezt még Örs meg Kov is megdicsérte! ÉS az nagy szó :D De talán túl személyes novella ezért nem merem jobban terjeszteni :P