Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Pamo
Alkotások száma: 78
Regisztrált: 2005-05-23
Belépett: 2014-04-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Mese (1)
-Versek (66)
Feltöltve: 2009-05-06 20:53:46
Megtekintve: 1082
A szarvas és a pocok (fényképész)
Egy erdőben élt egy szarvas. Méltóságteljes, hatalmas és erős volt, gyönyörű agancsokkal. Egy mezőre járt ki legelészni, ahol egy kis pocok lakott.
A pocok csodálta a szarvast, és minden nap leült a fűben és sokáig nézte, arról álmodozva, hogy egyszer majd felülhet a szarvas hátára, és megcsodálhatja a világot, amit eddig a fű mindig eltakart tőle. A szarvas viszont nem láthatta a pockot, mert azt eltakarta a fű.
Teltek a napok, a hetek, a hónapok, és a kicsi pocok folyton csak a szarvast nézte, és vágyakozott. Az ősz beköszöntével a többi pocok már elrendezte télre a készleteit, és a téli álomra készülődött. Ahogy jöttek a hideg napok, a kis pocok teljesen lefogyott, ereje végén volt már. Már nem tudott arrébb menni, ha a szarvas őfelé vette az irányt, így egyszer csak a szarvas meglátta az összegömbölyödött pockot, amint őt nézi.
A szarvas megkérdezte, hogy mit néz. A pocok elmondta, hogy irigyli a szarvast, amiért olyan magasról azt is láthatja, mit ő nem, és szeretne felmászni a hátára. A szarvas megsajnálta a pockot, és felajánlotta, hogy felmászhat a hátára, ha a kicsi tappancsaival megmasszírozza azt. A pocok nagyon örült, így a szarvas lefeküdt a fűben, hogy a kicsi pocok felmászhasson a hátára. A pocok egyből elkezdett futkározni, ugrálni, szökdécselni, a szarvas pedig tovább legelészett, és élvezte.
Mikor eljött az este, a szarvas lefeküdt a fűbe, a mező szélén, és a pocok addig nem hagyta abba a futkosást, amíg a szarvas el nem aludt. Akkor ő is összegömbölyödött, és élvezte a szarvasból áradó meleget.
Akkor éjjel hullott először a hó, és amint felkelt a nap, a szarvas felállt, hogy a hó alatt keressen táplálékot. Nem vette észre, hogy a jéggé fagyott pocok legurult a hátáról.
A szarvas soha többé nem gondolt a pocokra, a pocok pedig soha nem láthatta meg a mezőt, de jéggé fagyva, a hóban is csak mosolygott, az utolsó gondolata is csak a szarvas volt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-07 01:43:47
Hmmm. Én pocokszimpatizáns vagyok.
Reménykedtem, hogy talán nem ez lesz a vége, de bízok benne, hogy talán ha eljön a tavasz, a pocok is "felenged", újraéled, és a tavasz beköszöntével sokkal több és szebb dolgokat is megláthat, s nem csak a szarvast, és rajta keresztül a nagyvilágot. Így tehát remélem, hogy az álmaink és a vágyaink, amiért élünk, boldoggá tesznek, és nem kell, hogy az életünket feláldozzuk értük. Szerintem. Aranyos, kis pocok, szeretetre méltó, de kissé butuska.
Kedves történetedhez gratulálok!
Üdv
Longinus
2009-05-07 03:46:06
Lehet, hogy a pocok sorsa/tragédiája irígylésre méltóbb?
Volt célja az életének és azért halhatott meg, amit szeretett.
Mellesleg az ilyen szép nagy szarvasokat minden cél nélkül egyszerüen lelövik.
Hobbiból.
Üdv!