Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Longinus
Alkotások száma: 18
Regisztrált: 2009-03-01
Belépett: 2016-10-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Elbeszélések (6)
-Versek (11)
Feltöltve: 2009-04-13 05:34:37
Megtekintve: 1012
A Kisember a XXI. században
Sok-sok év múlva…
- Hát ismét találkozunk. Olyan, mintha tegnap váltunk volna el, pedig eltelt már jó pár száz év. Az idő nem változik, az emberek sem. Az, hogy mi változik és mi nem, az általános dolog. Mindennek megvan a maga helye, az időben és a térben, annak is, hogy mi most éppen itt beszélgetünk… Feltetted ma már a kérdést magadnak, azzal kapcsolatban, mit is tettél ma?
- Hát, nem igazán… Azt hiszem, tudom, mire gondolsz. Kellőképpen dicsőítettelek-e? Megtettem-e a nap felkeltével és nyugtával azt, hogy hasznos cselekedetemmel szolgáltalak téged?
- Igen. Tudni szeretném, meg vagy-e elégedve azzal, ami itt és most körbevesz?
- A világ mit teremtettél, végveszélyben van. Itt nagyon nehéz az élet. Nem a fizikai lét az, ami nehéz, hanem a lelki élet. Az emberek, a lelki fejlődésüket megjátszva, úgynevezett színészi képességekkel fűszerezve élik át. Nem találják meg a számukra helyes ösvényt. És a világgal sincsenek kibékülve. Az emberek közötti kapcsolatteremtés, annyira kifinomulttá vált és annyira tökéletessé, hogy ez által elvesztették a fonalat, ami összeköti őket, veled. Az emberi fejlődés magas fokra ért el, annyira, hogy inkább szeretnének hozzád hasonlóvá válni, semmint emberhez méltóan élni és meghalni. Nagy részük úgy gondolja, maga az élet a pillanatnyi élvezet, a jelen és a most. Nincs múlt, mert az már megtörtént, a jövő pedig még be sem következett, s ezért nem is veszik komolyan, hiszen minek is foglalkozzanak vele, amikor a most, sokkal szebb és jobb, mint az, hogy mi lesz ezután. Így, nem érdekli őket a jelen relativitása, az élet továbbadása, ami emberként alapvető feladatuk. Maga a család fogalma, semmit sem jelent, csak egy régi formalitást, s a lelki fájdalom, ami nyomja a szívüket, napról napra felemészti őket. A fizikai fájdalmat szinte meg sem érzik, és úgy fogják fel, mint egy kihívást. A testüket teszik próbára, mennyire bírják a fájdalmat és a szenvedést. Néhány száz évvel ezelőtt, ezt egyszerűbben oldották meg. Lemondott életvitelt éltek, önmagukat sanyargatva. Korbács által pótolták a fizikai szenvedést. Most, ezt nem tehetik meg, inkább szenvednek és így bűnhődnek. A szenvedésnek sokféle formáját választják az emberek, s úgy gondolják, hogy ez, az élet velejárója. Igen. Mindent, amit e század tudományai és vívmányai képviselnek, abból részt kell vállalniuk. E világ technikai fejlődése következtében, felgyorsult életvitelük elfeledteti velük azt, hogy honnan is jöttek és ki teremtette őket.
- Szép gondolatok. Most téged nézlek meg… Ha sokat nem is fejlődtél, hiszen látom mindennapi tevékenynek nem mondható életedet, mégis azt látom, engem képviselsz. A jó cselekedeteid, ellensúlyozzák a rosszakat, de még mindig nem érted a lényeget. Ezért születtél most ide. Itt is újat tanulhatsz. Más feladatok várnak rád e környezetben.
- Az évszázadokat bebarangolva, mindenhol háborúba és csatákba csöppentem. Az emberi faj, ha nem is önmagáért, de a hatalomért folytatott küzdelemben mindig pusztította önmagát és környezetét. Kevés olyan pillanat adódott, mikor megtalálták a helyes ösvényt. Elhagyták szájukat téged dicsérő és káromló szavak, és hívtak, ha szükségük volt rád. Könyörögtek és imádkoztak, hogy halld meg szenvedésüket, aztán tovább folytatták mindennapi képmutató életüket.
- A végső ítéletet és bírálatot nem neked kell eldönteni, így tehát meg sem hallottam utolsó szavaidat. Ezek a gondolatok, egy lázadó szellem elfojtott gondolatmenetei, aki továbbra sem képes a békét és nyugalmat szeretettel és kellő alázattal elfogadni.
- Azt hiszem, csak a valóságot próbálom bemutatni neked, az által, amit látok és hallok minden nap a nagyvilágban. Kérlek, bocsáss meg nekem, ha szavaimmal, személyes érzelmeimet és tapasztalataimat ilyenformán előtérbe helyeztem. Ebben a században, nem
„divat” az érzelem kimutatása, semmilyen formában. Főleg akkor nem, mikor az ember, komoly és fontos dolgokban próbál állást foglalni. Ha viszont az érzelmek előtérbe kerülnek, azt már könyörtelenül kihasználják az emberek egymással szemben. A hatalomra való törekvés határozza meg mindennapjaikat, s hitükkel mit sem törődve, vagy más hitre áttérve próbálnak meg boldogulni a hétköznapi életben. Néhány gondolatom lenne, a hatalommal kapcsolatban:
- Ha valaki a hatalmat gyakorolja, gyakorolja szabadon, azon embereken, akik önmaguktól függően választják sorsukat, amellyel alárendelik magukat a hatalmat gyakorló személynek.
- Ha a hatalmat gyakorló személy változtatni kíván az adott helyzetén, és a vele párhuzamban álló, de ellentétes oldalon lévő személlyel, közösen megbeszélve, szabadon tegye azt.
- Ha képviseli a hatalmat valaki, képviselje, de szem előtt tartva a nép és a közösség érdekeit, amellyel közös sorsuk és életük kialakítása mellett nem az elnyomást szimbolizálja.
- Ha a hatalom bűn, az erényesség képmutatás, becsapva önmagunkat, csalódást okozva mindennek és mindenkinek.
- A hatalommal való visszaélés egyéni célt szolgál, mert úgy gondoljuk, a társadalmi rendszer mozgatórúgója csak így működhet, ezáltal az elnyomás képviselőjének az erényesség szolgálatába kell állnia egy bizonyos idő letelte után.
- A közös hatalommal bíró személyek (bűn és erényesség), önmaguk és belső energiájuk kiegyenlítése mellett az abszolút harmónia és békesség szimbólumai lehetnek.
- Ha a hatalom képviselői (bűn és erényesség) megértik, hogy a hatalomra szükség van, és az elnyomás képviselőinek, kik a hatalmat gyakorolni kívánják egy idő múlva, a hatalmat minden hátsó szándék nélkül, minden támogatást megadva az elnyomás képviselőinek, kötelesek legyenek azt átadni, és saját egzisztenciájukat feladva, az erényesség oldalára lépni! A bűn és az erényesség kapcsolata kiegyenlíttetik!

- Érdekes gondolatmenet. Az erényességhez annyit fűznék hozzá, hogy az sohasem bűn. Az élethez, pedig hozzátartozik a halál is. Azt, hogy miképpen élik le az emberek életüket, és milyen utat választanak, az csak az elhatározás kérdése és a döntésé. Ha képesek dönteni és felmérni azt, hogy mi a jó számukra, akkor eljuthatnak hozzám. Van olyan ember, aki leéli az egész életét, és még akkor sem érti a lényeget. Én is látom. Görcsösen kapaszkodik abba az életbe, ami nem is élet, de hisz benne. Tiszteletben kell tartani, de ha lehet, terelgetni kell a helyes irányba. A „jó pásztorok” ezért vannak. Neked itt más feladatod lesz… Az igazi fenyegetés, keletről jön.
- Értem. Ezek szerint ismét hadba kell állnom… Fáradt vagyok. Nem akarok mást, csak békét. El lehet valahogy kerülni a háborút?
- Nem sajnos. Egy olyan nép támadása fenyeget, amelyik a világtörténelem folyamán, még sohasem tört hatalomra. Most viszont ezt fogja tenni. Oly kegyetlen lesz, hogy az emberiség, szinte teljesen kipusztul. És az, aki vezeti őket, csak saját magára gondol és az őt ért sérelmekre. Nehéz lesz megállítani.
- Az emberiség sorsa nem a szenvedés. Kellő összefogással elkerülhetünk mindent és túlélhetjük a nehéz időket is. Ha a hit erős, azon emberekben, kik hűek hozzád, a remény, akkor nem hal meg, soha. A megbocsátás és a hit ereje a szeretetben rejlik. „Nem ahhoz kell igazán nagy erő, hogy megüssünk másokat, hanem ahhoz, hogy megbocsássunk neki!”
- Igen, ez a lényeg. Próbáljon meg tudatosodni benned, amit elmondtál, mert ha nem megy, akkor ezek a szép szavak, csak üres szavak, s egy könnyed fuvallattal tovaszállnak. Nem marad nyoma semmiben és senkiben. Igen. És még egy dolog, amit el akartam mondani neked… Ha lefekszel, ne felejtsd el kikapcsolni a monitort…
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-04-16 10:55:21
Kedves fefo!
Próbálkozom olyanokat írni, amik hirtelen csak úgy bevillanak a gondolataimba.
Ebben a történetben vannak olyan részek, kb. a negyede, amikat úgy írtam le, hogy reggel felébredtem, álmos szemekkel az ágyamban elővettem egy tollat és egy papírt és írtam szüntelen, ami csak az eszembe jutott( többnyire ez a "politikai rész"). Hmmm, nem is gondolkoztam rajta, csak írtam, mert ezek a gondolatok jutottak eszembe. Igazából nem is akartam a történetem részévé tenni, de mégis belevarázsoltam valahogy...
Sok mindent elrejtettem a történeteimben, viszont a lényeget kiszűrted, örülök neki. Ez volt a célom...
üdv
Longinus
2009-04-14 23:22:00
Jaj Kedves barátom Longinus ! Azt hiszem, ha létezik fűzfa poéta, akkor létezik bot csinálta filozófus is. Amíg olvastam ezt a jó kis eszmefuttatást a párbeszédben, időnként olyan érzésem támadt, mintha az én gondolataimat írtad volna le. De jómagamat igyekszem nagyon messze távol tartani a politikától, (amiben hol ide, hol oda csapódok, ha néha mégis beleszagolok), de azt hiszem nem ilyen egyszerű a dolog. Minden esetre jó lenne végre visszacsinálni a Bábeli zürzavart és egy nyelven beszélni, megérteni egymást. Tetszik amit írtál. Kicsit hosszú, de tetszik. üdv. fefo