Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-08-07 18:20:53
Megtekintve: 470
90. AZ ÉN IMÁM
Az én imám nem tökéletes.
Az én imám sosem lesz szabályos.
Az én imám vészesen hasonlít
egy nagy, önző síránkozáshoz.

Máskor tétova, kósza sóhaj,
mit nem sóhajtok el, csak félig.
Sokszor kételkedem: elér-e vajon
ilyen gyöngén az égig?

Az én imám? Csupa én, meg én!
Alig marad hely benne másnak.
Görcsöm egyetlen oldódása:
Fentről szívembe látnak!

Mert elmondani nem tudok
annyi mindent, ha kulcsolom kezem,
De hányszor szorítja abroncsként torkomat
a hála felcsuklása: Istenem!

Az én imámat ember meg ne hallja,
mert oly tökéletlen az, mint magam...
Fűzérbe-nem-szedett szavaimnak
Uramnál mégis boldog sorsa van.

Két tenyérbe fogva nézi... nézi...
Bólint... Lassan elcsitul szívem.
Kis futkározásaim megkucorodnak
egyetlen szavától: "Gyermekem!"

Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 90.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-09 15:03:19
KÖSZÖNÖM, "Lelkecskéim"!
2009-08-09 02:13:05
Csatlakozom az előttem szólóhoz, és; vaúúúúúú!
2009-08-08 05:57:17
Kedves Magnólia! Szeretem a verseidet!
Üdv: Ildiko