Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bigiblue
Alkotások száma: 260
Regisztrált: 2011-06-02
Belépett: 2018-09-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (3)
-Egyéb prózai alkotások (6)
-Mese (2)
-Gyermekrovat (Versek) (1)
-Versek (242)
Képgaléria
-Fotók (4)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2011-10-12 00:06:38
Megtekintve: 501
Csillagjáró Csodaráró
Élt egy kislány, réges - régen..
Szőke haja libbent, óriási kék szemei ragyogtak, amikor a mesés zöld réten madarakkal csacsogott, széllel kergetőzött..Hát persze, hogy értett az állatok nyelvén! És a virágok nyelvén, szél nyelvén..Ó, senki sem tudta ám, hogy csodalánynak született!
Eleinte ő is csak embernyelven beszélt, így: Mama.. Papa.. Lovacska..
Igen, ez volt a harmadik szó, amit megtanult: lovacska ! Ennek annyira örültek a szülei, hogy Karácsonyra egy kis csikót kapott ajándékba.
Volt boldogság!
Volt öröm!
A csillagos homlokú lovacska lett a kislány kedvence.
Csak vele játszott, vele beszélgetett. Igen, igen, beszélgetett! Mert ők közös nyelven beszéltek: csillagnyelven, a Szeretet nyelvén!
..Aztán elmúlt a Karácsony..jött a hideg, jéghideg január..
Bezárt a gyár, ahol a kislány szülei dolgoztak. Mindenki munka nélkül, kereset nélkül maradt.
De tudjátok, amikor ez történt, még jók voltak az emberek.. Nem loptak ! Inkább fáztak, éheztek..
Így volt ez a szép, szőke kislány családjában is.
Elfogyott a tüzelőjük, már kenyérre sem volt pénzük.
Fázott, sírt a kislány, s egy este elmondott mindent csillagos homlokú kis csikójának.
Aznap este is sírva aludt el.


Könnyben úszó szemei,
két szép kék Tó..
Tó vizén az Álom..
Csillaghajó..


Ám reggel csodálkozva pattant ki az ágyból: a szobában meleg volt, a kályhában vígan pattogott a tűz, és az asztalon mennyei illatú eledel!
Rohant ám a kislány lovacskájához !
De a ló nem volt a helyén..Kétségbeesve keresni kezdte, a rétre is kifutott, hát látja ám : éppen ereszkedik le az égből a kis csikó: szájában parazsat hoz, viszi be a kályhába..kis zabostarisznyájából csillagharmatot rak a tányérokra!
..És ez most már így ment, egészen tavaszig..
Csillagjáró Csodaráró minden nap felszállt a csillagokba, hogy elhozza a tüzet..és a csillagharmatot..
Ám egy májusi , szép holdas éjszaka után már nem jött vissza ..mégsem sírt a lány, nem!
Írt egy verset, a kiscsikónak :


Csillagos homlokú lovacska dala


Szobrot nekem ne emelj,
Isten úgyis felemel!
Jöhet a tégely,
benne a világ aranya,
s kiugrik belőle
az Aranylovacska!


..És a kislány azóta is írja a verseket..vidáman kergetőzik a széllel, meséli a madaraknak, hogy Csillagjáró Csodaráró mindig a Földnek azon a részén jár, ahol éppen tél van.. fáznak az emberek.. ahol éppen legnagyobb szükségük van a Szeretetre..
Ahol éppen Karácsony van..


Utóirat: /1./
..csak csacsog a lány..kis csacska madár..a szíve mélyén azonban mindig szomorú..az ő kis csikójára gondol szüntelen..és várja, visszavárja.


Utóirat: / 2./
..régen, nagyon régen, az emberek lelke még " egy " volt..gyönyörű egész, ragyogó lélek!
Aztán , ahogy változott a világ, ez a lélek meghasadt..ma már mindenkinek két lelke van..
Az egyik sima, hétköznapi lélek.Erős, alkalmazkodó. Színes. Néha színjátszó. Többször vidám, mint szomorú.Ennek a léleknek egyik szeme sír, a másik meg nevet..
A másik , a régi szép kék tündérlélek..kicsit mindig szomorú..keresi álombéli párját..hol virágnak nevezi, hol csillagomnak, hol lovacskának ..de igazából lelke másik felét keresi..és mindaddig szomorú lesz, míg újra meg nem találja..


Utóirat: / 3. /
..az utóiratok már nem a mese részei..


Utóirat / 4./
..mint tudjátok, a mesék ott élnek mindannyiunk lelkében.
Csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy előbukkanhassanak.
Ez a mese most akart megszületni!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!