Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Alex22
Alkotások száma: 12
Regisztrált: 2011-09-11
Belépett: 2011-09-27
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
Képgaléria
-Fotók (9)
-Családi képek (1)
Feltöltve: 2011-09-15 22:52:16
Megtekintve: 370
A vonat.
A férfi a vonat lehúzott ablakánál állt, karjait a fakeretnek támasztotta, ujongó élvezettel bámulta a vidéket, és itta magába a rég elfelejtett levegő zamatát. A gőzmozdony asztmássan szuszogott, ahogy lassítva húzott be az állomás elé. Elhaladt a sárgatéglás épület elött, és egy utolsó sistergéssel, a mozdony megállt a viztároló alatt.

Túl a vágányokon, hosszan kúsztak a rozstáblák a jegenyesorig a falu felé. Fenn a nap tüzelt! Tikkasztó meleg volt. Arattak.! Néha a férfiak kaszái megcsillantak a lendületben, az asszonyok a kévéket rakták halomba. Odébb a szekérből kifogott ló legelte a zöldet, az út menti akácos mellett, amig a pányva engedte. A földeken túl, a fehérre meszelt házakra ráborultak a rozsdaszinű cseréptetők, s fölöttük, templomtorony ágaskodott. A férfi szerette a vidéket, sok éve ő is onnan indult el a világba, a dombokon túlról egy ilyen kis faluból.

A vonatfülke ajtaját elhúzták. Egy idős ember lépett be. Eddig a férfi egyedül utazott a fülkében.!.... Bólintottak egymásnak, aztán a férfi visszafordult a falu felé. Gondolataiba merült volna, de egy éles vonat fütty felrázta. Kiváncsian hajolt ki az ablakon. Az ellenkező irányból most egy másik szerelvény húzott be, és lassított. A mozdony harsányan rikkantva pöfögött el, és húzta maga után a kocsikat amely most már elfedte a férfi szemei elöl a gabona földeket, az aratókat, meg a falu házait. A fékek csikordultak és a személyvonat mozdulatlan lett. Csak néhány méter választotta el a két vonatot. Majdnem szemben a férfivel a másik vonat ablaka is le volt húzva. Egy nő állt ott, rákönyökölve az ablak keretre.

-- Csinos nő -- , mondta a férfi magában. Világos barna haja válláig ért, szeme szürkés kék. vállát virágos kendő takarta. -- Talán 30, esetleg 35--, gondolta a férfi. Aztán ahogy mégegyszer a nő arcát nézte, hirtelen az az érzése támadt, hogy valahonnan ismerős ez az arc..! Igen ám, de honnan ...? Ááá..gondolta " csak valami elfelejtett hasonlatosság.

De mégsem!.... ezt az asszonyt nem ismerem, gondolta magában. Soha sem láttam! De valahogyan mégis ismerősnek tűnik. Gondolatban végig futott mindenkin akivel öszetéveszthette..... Nincs senki..!... Ismét a nőre nézett, és szemeik találkoztak. A nő egy darabig fürkészve a férfi szemén tartotta tekintetét, majd valami furcsa kifejezéssel az arcán elfordult. A férfi szólni akart, de valami visszatartotta. Ő is elfordult, de valami akaratlanul ösztönösen a nő felé forditotta a fejét. A nő már ismét elöre nézett, a férfi mosolyogni akart, de mintha megfagyott volna az arca. Először úgy érezte, hogy megtántorodik, erőssen megmarkolta az ablak peremét.
Aztán hirtelen úgy érezte, hogy elvesziti látását , mintha hályog termett volna a szemén egy szempillantás alatt. Egy ködszerű sűrűség gomolygott sebesen feléje ami teljesen körül vette és mindent elborított, hiába kereste szemben a vonatot. Minden szürke lett a szeme elött. Rémületében kiáltani akart. Istenem....!!! Megvakultam !---! De egyszerre a köd lassan halványult és oszladozni kezdett . Mintha egy hatalmas buborék vette volna körül amelynek közepén megvilágosodott valami amely olyan volt mint egy élő mozgó kép. Egy völgy akna terült el a lábai elött. Egy hatalmas zöld növényzettel borított lankás sík,!.... fák ..., sok sok hatalmas fa. De milyen fák ezek?..Ismeretlen fák, .. és ezek a furcsa alakú falevelek ?

A messzeségben hófedte hegyek húzódtak, felettük azúrkéken feszült az égbolt. Közelebb rengeteg épület, ...szines épületek sora... de milyen szinek ezek... ? Hol léteznek ilyen valószinűtlen szinek ? Egyszercsak egy mozgó alak tünt fel az egyik fasor mögül. Erre jön valaki..! Egy nő ! ....Hosszú lengő haján csillogott valami. Azt érezte, hogy rohannia kell a nő elé. Ahogy lépett egyet, valami földöntúli melegség járta át szivét. És akkor hirtelen megvilágosodott elötte minden, ráismert, hogy ez az otthona. Aki ott feléje tart az életének társa, létének értelme... szerelme. Amikor a nőhöz ért , egymásbafonódva és vidám kacajjal az ajkukon, indultak az épületek felé. Egy dallam szólalt meg benne. Ismerössé vált a környék, az utak, a házak, az is , ahol gyermekeik várják őket. Valami eddig ismeretlen boldogság járta át egész lényét, amint átkarolva párját, haladtak a gyermekkacaj felé .....

Egy vad sikoly rázta fel a férfit. A gözmozdony süvöltve rántott egyet a vonaton, kerekei megperdültek. Megmozdult a szerelvény. Mindketten ott álltak a két vonat ablakainál. . A férfi kétségbeesetten kereste a nő tekintetét, emlékezetébe akarta zárni ezeket a szemeket örökre. Valami megfoghatatlan történik itt. nyilalt a szivébe !! Te szentséges ég.!!! .Csak még egy pár percet kérek...!!. Megdöbbenve látta, hogy a nő arcán könnyek gördülnek, Hogyan..? nő is felismerte volna .??....ott valahol....? A vonat ablak már eltávolodott. Még látta amint a nő fejével egy parányit int, és keze is felemelkedik egy gondolatnyi intésre. ... Ő volt az ? ... Lehetséges ? . Igen...Igen.. ... Hát mégis lehetséges ? . Valahol már éltünk?...együtt..?

Még mereven bámulta a gyorsuló vonatot, aztán már csak a sineket.....a talpfákat... aztán a semmit. Szemei égtek, szájában sós ízt érzett, a könnyeit. Inge csurom vizesen tapadt a hátán, Meg kellett fogódzkodnia, hogy lábon maradjon. Nagyot húzott a kinti levegőböl, amiből fájdalma sóhajtás lett. A sineken túl, megcsillantak az arató férfiak kaszái a lendületekben. --- Mi tötrént velem.. ?? Az égre nézett, --mintha onnan magyarázatot várna.

Gondolta megkérdezi az öreg embert hogy mennyi ideig állt a vonat. Megfordult,..... egyedül állt a fülkében.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!