Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1164
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2017-12-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (186)
-Egyéb prózai alkotások (356)
-Mese (154)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (453)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-03 16:15:03
Megtekintve: 458
A félelmetes oroszlán (mesevígjáték)
Mesevígjáték két felvonásban

A mesejáték óvodások és kisiskolások részére készült.
A szereplők lehetnek gyermekek, felnőttek, illetve különböző életkorú gyermekek és felnőttek együtt is.

ELŐADÁS CSAK A SZERZŐ ENGEDÉLYÉVEL ÉS TANÁCSAINAK KIKÉRÉSÉVEL!

ELSŐ FELVONÁS

Szín: erdei tisztás, háttérben fák, bokrok, virágok, gombák, sok szamóca, egy kidőlt fa tönkje.

NAGYONMANÓS PISTIKE (fura öltözetű manógyerek, befut a színpadra, ugrik egyet-kettőt):

- Meguntam Pistikének lenni, most szeretnék az Állatok Királyává, oroszlánná változni. Bárcsak találkoznék egy varázslóval, őt addig nyaggatnám, addig-addig kunyerálnék, amíg végül teljesítené kívánságom!

VARÁZSLÓ (hosszú köpenyén, magas, csúcsos kalapján holdak, csillagok, kezében varázspálca, dalt dudorászik, besétál):

Lok, lok, lok,
varázsolok!
Hopp, hopp, hopp,
hoppogatok!
Hip, hip, hip,
hippegetek...

NAGYONMANÓS PISTIKE (örömmel):

- Tiszteletem, Varázsló Bácsi! Szeretnék kérni valamit!

VARÁZSLÓ (tréfásan):

- VALAMIT nem tudok adni neked, Pistike, ilyet ne kérj! Jó, ha akarsz, kérj, de nem fogsz kapni! Kérhetsz viszont SEMMIT, azt készséggel adok. Ha pedig EZT vagy AZT kérsz, akkor vagy EZT kapsz, vagy AZT, vagy pedig SEMMIT. No ez így jó, futhat már a ló?!

NAGYONMANÓS PISTIKE (könyörgőn):

- Kedves Varázsló Bácsi! Változtasson engem az Állatok Királyává, nagy, FÉLELMETES OROSZLÁNNÁ!

VARÁZSLÓ (meghökken):

- Oroszlánná, aki az Állatok Királya?! Micsoda ötlet! Állat akarsz lenni, még ha király is? Ha a MANÓKIRÁLY szeretnél lenni, azt megérteném.

NAGYONMANÓS PISTIKE (komoly arccal):

- Manókirály már van, abból még bajom lehetne, azt hihetné: a trónjára török, pedig én jobban szeretek diót, mogyorót törni. Ám minden oroszlán az Állatok Királya, hiszen egyetlen mesében sem olvastam olyasmit, hogy Dússörényű Károly, vagy Karomkardos Benedek lenne az egyetlen oroszlánkirály.

VARÁZSLÓ (elgondolkozón):

- Hát... igen... igen... ebben igazad van, de az éremnek két oldala van, sok mindennek pedig még több, valamint külseje mellett belseje is. Kérésed nem teljesíthetem, mivel csak kívül tudlak oroszlánná tenni, belül továbbra is Pistike maradsz, és ha elneveted magad...

NAGYONMANÓS PISTIKE (nevet):

- He-he-he! Nem fogok nevetni! Ígérem!

VARÁZSLÓ (kétkedően):

- Mit ér az oroszlánságod, ha még nevetned sem szabad?! Mit ér az ilyen királyság?

NAGYONMANÓS PISTIKE (kunyerálón):

- Majd akkor nevetek, amikor senki sem hallja! Tegyen oroszlánná, Varázsló Bácsi! Léci! Léci!

VARÁZSLÓ (határozottan):

- NEM ÉS NEM! ILY DOLOGBÓL JÖHET BAJ, ILYET OKOS NEM AKAR!

NAGYONMANÓS PISTIKE (sírást mímel):

- Brü-brü-brühühű! Könnyem potyog, tó lesz, potyka lenne benne: szomorkodna!

VARÁZSLÓ (makacsul):

- Még mindig jobb, ha manóbőrben szomorkodsz, mint ha oroszlánbőrben lennél manóként, és jönne egy igazi oroszlán! Különben, most jut eszembe, ezen a tájon nem is jár oroszlán!

(a varázsló leül a fatönkre, olvasni kezd)

NAGYONMANÓS PISTIKE (félre):

- No ha nem jár ezen a tájon oroszlán, annál jobb, majd járok én, oroszlánbőrben! Túljárok a Varázsló Bácsi eszén! Megszerzem a bűvös könyvét!

VARÁZSLÓ (feltekint):

- Mit mondtál, Pistike? Nem értettem!

NAGYONMANÓS PISTIKE:

- Csak azt mondtam, hogy belátom: talán mégsem jó ötlet az Állatok Királyaként oroszlánoskodni... No de mi ez a különös madárhang?! (titokban összeütöget két követ, csattogás hallatszik). Csak nem a Csikicsukicsiki madár csattog a völgy felől?!

VARÁZSLÓ:

- Meglátjuk! (felugrik, a fatönkre teszi nagy varázslókönyvét, majd elsiet a völgy felé)

NAGYONMANÓS PISTIKE (felkapja a könyvet, örömmel):

- Na végre! Hamarosan FÉLELMETES OROSZLÁNKÉNT jövök vissza, csak át kell tanulmányoznom ezt a bűvös könyvet...

(kirohan a könyvvel, a függöny legördül)

MÁSODIK FELVONÁS

Szín: változatlan, erdei tisztás, háttérben fák, bokrok, virágok, gombák, sok szamóca, egy kidőlt fa tönkje.

FÉLELMETES OROSZLÁN (magabiztosan):

- No én most már FÉLELMETES OROSZLÁN vagyok, oroszlánként szamócázhatok! Ne árulja el senki, hogy én belül Nagyonmanós Pisti vagyok, és csak külsőleg oroszlán! Nem szép dolog az árulkodás, de meg egy Félelmetes Oroszlánra való árulkodás veszélyes is, mert az oroszlán azt fal fel, akit akar!

NYUSZMUSZ KAMILLA (ijedten kibújik egy bokor mögül):

- Jaj! Jaj! Engem most felfal ez a félelmetes oroszlán!

(az oroszlán előtt négykézlábon remeg)

FÉLELMETES OROSZLÁN (nyugodtan):

- Jól van, nyuszi, rendes tőled, hogy tőlem így ijedezel! Ám ki kell, hogy ábrándítsalak: így, szőröstül-bőröstül, és nyersen nem foglak megenni, bárhogy szeretnéd is! Menj el, szőrtelenítsd a bőröd, húzd magad nyársra, süsd meg, utána pedig gyere vissza, sült nyúlként! Ha így teszel, akkor nagy kegyesen megeszlek... ha még éhes leszek, a szamócázás után!

NYUSZMUSZ KAMILLA (még mindig nem érti a dolgot):

- Jaj! Jaj! NE BÁNTS! Hét kisnyuszi vár otthon...

FÉLELMETES OROSZLÁN (oktatólag):

- Nálam nincs kivétel! Kisnyuszit sem falok fel szőröstül-bőröstül, sületlenül, - ha fel akarják falatni magukat, csináljanak magukból pecsenyét!

NYUSZMUSZ KAMILLA (csodálkozón):

- Ha jól értem, akkor elengedsz?!

FÉLELMETES OROSZLÁN (nagyvonalúan):

- Menj! Ha pedig pecsenye szeretnél lenni egy ilyen félelmetes oroszlán számára, akkor az a legkevesebb, hogy süsd ki magad, te oktondi!

NYUSZMUSZ KAMILLA (megdöbbenten):

- Ez az első oroszlán életemben, akivel találkoztam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen furán viselkedik az Állatok Királya! A nyúlmesekönyvekben egészen másként írtak róla... (elrohan)

VÁRDKIVERESDY DÉNES (két lábon járó róka, megjelenik, félre):

- Kifüleltem mindkét fülemmel, hogy ez az oroszlán arra hiú: minél félelmetesebbnek tartsák! No majd én hasznosítom ezt a hiúságát!

FÉLELMETES OROSZLÁN (szamócát tesz a szájába, majd pedig a róka felé fordul):

- Mit is mondtál, te veres?! Azt, hogy megijedtél tőlem?!

VÁRDKIVERESDY DÉNES:

- Igen, Félelmetes, Rettegett Oroszlánkirály! Lábaim remegnek, füleim mekegnek... azaz szintén remegnek, orrom az ijedtségtől rezeg, mint a hegedű húrja, amikor elhegedülték a nótámat!

(félre, a közönséghez) No bottal is hegedülték!

FÉLELMETES OROSZLÁN (barátságosan):

- Te egy rendes róka vagy, még ha esetleg rendetlen is olykor! Félsz tőlem, de meg kell mondanom, bármennyire akarnád is, akkor sem falnálak fel, még ha szőrbundád levetnéd is, és kisüttetnéd magad a nyárson... Ne haragudj, de nem szeretem a rókahúst!

VÁRDKIVERESDY DÉNES (elismerően):

- Ó, milyen bölcs Felséged, Félelmetes Oroszlánkirály! Ha alázatosan megkérném, nem tudna nekem, nagy tisztelőjének és fő félőjének, állást adni?!

FÉLELMETES OROSZLÁN:

- Állást?! Hiszen most is állok... Ja, úgy gondolod, hogy olyat, amiért fizetnek, mint nekem múlt nyáron, az almaszedésért? Hát tudod mit?! Írok neked egy ajánlólevelet valakihez! Milyen állást szeretnél?!

VÁRDKIVERESDY DÉNES:
- Például libapásztorságot...

FÉLELMETES OROSZLÁN (bólogat):

- Az jó, az jó... Már írom is az ajánlólevelet! Lúdtollat, meg papirost vesz elő, elkezdi: "Tisztelt Tanító Úr! ... Mondd csak, te veres, azt, hogy "ADJON" "dj"-vel írják, vagy két gé ipszilonnal? No és a "király" szó végén elipszilon van, - vagy pedig pontos jé betű?!

VÁRDKIVERESDY DÉNES (csodálkozón):

- Milyen művelt Felséged! Én csak a libaiskolába jártam, a libák közé, így nem tudhatom, de a libafogásban nincs nálam hiba, ha mancsomban a liba!

FÉLELMETES OROSZLÁN (átadja az írást a rókának):

- Ha a Tanító Úrnak elviszed ezt az írást, javíttasd ki vele a hibákat! Mondd meg neki: Pisti, a Félelmetes Oroszlán arra kéri, hogy vegyen fel téged libapásztornak, hiszen a Tanító Úr mondta ezt a közmondást: "Pandúrból lesz a legjobb zsivány" - vagy inkább úgy mondta, hogy zsiványból lesz a legjobb pandúr?! Már nem emlékszem pontosan, egy Félelmetes Oroszlán sem tudhat mindent, ha majdnem mindent tud is!

VÁRDKIVERESDY DÉNES (örömmel):

- Köszönöm, Félelmetes Oroszlánkirály! A biztonság okáért megkérdezem: ugye, ennek a tanító úrnak nincsen puskája?!

FÉLELMETES OROSZLÁN (megnyugtatólag):

- Nincsen! Nekem volt puskám, amire, mint man.., azaz, akarom mondani, mint Félelmetes Oroszlán, felírtam ezt-azt tanóra előtt, és a padomba becsúsztattam, viszont dolgozatíráskor a Tanító Úr észrevette, elvette tőlem, és bedobta a szemétkosárba! Ő nem hord magával puskát, mert neki nem kell dolgozatokat írnia!

VÁRDKIVERESDY DÉNES:

- No akkor rendben! (eltávozik)

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS (bumfordi nagy medve, megjelenik):

- BRUMM! BRAMM! BRÁMM! Honnan kerültél ide, te oroszlán?!
FÉLELMETES OROSZLÁN (bosszúsan is, de kissé ijedten is):

- Egy medve? TE mint kerültél ide?! Ebben az erdőben sohasem volt medve! No és nem ijedezel?! Én vagyok a FÉLELMETES OROSZLÁN!

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS:

- Ne viccelj velem, Leó Leonovics! Te is megszöktél a cirkuszból, mint én, hogy egy kicsit sétálgathass az erdőben?!

FÉLELMETES OROSZLÁN (most már mérgesen):

- Én nem vagyok Leó Leonovics! Nem szöktem meg a cirkuszból, mert nem is voltam benne!

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS (kitart a véleménye mellett):

- Ne félj, Leó Leonovics, én nem árulom el, hogy megszöktél! Egyébként már meguntam az erdőt, megtömtem a hasam málnával, most már szeretnék visszaszökni a cirkuszba, mert unatkozom. Nem tudod, hogy merre van a cirkusz, Leó Leonovics?

FÉLELMETES OROSZLÁN (kíváncsi lesz a málnásra):

- Kössünk üzletet! Te megmutatod nekem, hogy hol van a málnás, én viszont megmutatom neked a cirkusz felé vezető utat!

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS (beleegyezően):

- Rendben, Leó Leonovics! A málnás itt van, egészen közel, ha lecammogsz egy kicsit a lejtőn, máris ott a patak, onnan már csak egy-két medvelépés...

FÉLELMETES OROSZLÁN (körülményesen magyarázza):

- A cirkusz pedig ott van, egészen messze! Leballagsz a hegyről, beballagsz a völgybe, rábrummogsz a füvet kaszáló emberekre, utána felmászol a másik hegyre, lemászol, keresel egy csónakot, beleülsz, lecsorogsz a folyón, ameddig hajlandó csónakáztatni, utána becammogsz a városba, benézel a vásárba, még ha onnan kinéznek is, kicammogsz a városból, elgurítasz két hordót, és ahol a hordók elkezdenek horkolni, máris lesz ott cirkusz, ne félj!

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS (kissé kétkedően):

- Ilyen messze lenne az a cirkusz?!

FÉLELMETES OROSZLÁN (csalafintán):

- Ha arra a cirkuszra gondolsz, amire én, akkor az még megjöhet előbb is! Hidd el: amit egy ilyen Félelmetes Oroszlán mond, az nem mézesmadzag, hanem madzag egy nyalintásnyi méz nélkül! Oroszlánszavamra mondom!

MÉZKÍVÁNÓ BARNABÁS:

- Köszönöm, Leó Leonovics! Találkozunk majd a cirkuszban, ahol át szoktál ugrálni a tüzes lángkarikán! (komótosan eltávozik)

CSINOSMANÓ PANNI (kedves, copfos manókislány, megjelenik):

- Ó! Jaj! Egy oroszlán! Segítség!

FÉLELMETES OROSZLÁN (hirtelen elfelejti, hogy ő oroszlán, kedvesen):

- Pannika! Miben segíthetek?!

CSINOSMANÓ PANNI (ijedten, de egyúttal meglepetten):

- Ne bánts engem, oroszlán! Oroszlán vagy?! A hangod Nagyonmanós Pistiére emlékeztet! Tényleg oroszlán vagy?!

FÉLELMETES OROSZLÁN (kijavítja elszólását):

- Igen, én vagyok a Félelmetes Oroszlánkirály! Pistitől kölcsönkértem a hangját, viszont az enyémet odaadtam neki, hogy kedvére kibömbölhesse magát. Jól tettem?!

CSINOSMANÓ PANNI (kissé félénken, de azért kimondja):

- Bocsásd meg szókimondásom, ne haragudj rám, te Félelmetes Oroszlán, de nem tetted jól. Ez a Pisti, most valószínűleg a te bömbölő hangoddal ijesztgeti a lányokat, te viszont oroszlánságoddal rémítettél meg engem...

FÉLELMETES OROSZLÁN:

- Ez nem igaz, Panni! Nem szoktam...azaz, mint nekem, az oroszlánnak, Pisti elmondta, nem szokta a lányokat ijesztgetni, csak téged, mert...

CSINOSMANÓ PANNI (kíváncsian):

- ...mert?!

FÉLELMETES OROSZLÁN:

- mert nagyon tetszel neki! A copfod is ezért húzta meg a múltkor!

CSINOSMANÓ PANNI (örömmel):

- Tetszem neki?! Ó, bárcsak igazad lenne! Nekem is nagyon tetszik az a kis manógézengúz! Ám én nem hiszek neked, te Félelmetes Oroszlán!

FÉLELMETES OROSZLÁN (kitörő örömmel, nevet):

- Hi-hi-hi! Hihetsz! Én nem is vagyok félelmetes, és, ha barátkozol velem, akkor nem is leszek oroszlán, hanem Pistike!

CSINOSMANÓ PANNI (boldogan):

- Bújj ki abból az oroszlánbőrből, Pisti! Legyünk barátok! Segítek neked, majd együtt fogom tanulni veled a helyesírást, és akkor megvalósul az, amit a Tanító Bácsi emlegetni szokott: "Nincs helye sírásnak, jónak kell lennie a helyesírásnak!"

FÉLELMETES OROSZLÁN (gondolkozik, majd ijedten):

- Hű! Az a baj, Panni, hogy nem tudom Pistikévé visszaváltoztatni magam, pedig már nem akarok Félelmetes Oroszlán lenni! Megtaláltam a Varázsló Bácsi bűvös könyvét, oroszlánt varázsoltam magamból, - de a könyvben nem találtam meg a visszaváltoztatás leírását...

CSINOSMANÓ PANNI és a FÉLELMETES OROSZLÁN-PISTI leül egymás mellé egy nagy kőre, búslakodnak.

VARÁZSLÓ (besétál a színre):

- Hát ti miért lógatjátok az orrotok?! Talán Pannika is félelmetes oroszlán szeretne lenni, de nem sikerül a varázslat?

FÉLELMETES OROSZLÁN-PISTI (kérlelőn):

- Varázsló Bácsi, bocsánatát kérem, csak most az egyszer változtasson vissza oroszlánból Pistivé, és soha többet nem varázsolom el magam, de mást sem! Megbántam a dolgot! Visszaadom a Varázslatok Könyvét (előhúzza a kő mögül a könyvet, visszaadja).

VARÁZSLÓ (megbocsátóan):

Rendben van, gyerekek!
Forogjanak kerekek,
füleljenek a fülek,
rendezzük hát az ügyet!

Róka, mivel a baj vár ott,
hagyd a libapásztorságot!
Tanító Úr, mássz meg hegyet,
s felejtsd a hibás levelet!
Medve, te más irányba fuss,
jobbra, ott van az a cirkusz!
Kerék, forgass még mást is ki:
oroszlánból legyen Pisti!
Pistinél ne legyen sírás:
tanulja a helyesírást!
Fogyjon nála a szó-hiba, -
segítse őt a Pannika!

FÉLELMETES OROSZLÁN-PISTI (csalódottan, kétségbeesetten):

- Varázsló Bácsi! Én még mindig oroszlán vagyok!

VARÁZSLÓ (rászól):

- Várj! Még nem fejeztem be a varázslatot!

Vidd az oroszlánt, vad fergeteg!
Ki visszajön, csak Pisti lehet!

FÉLELMETES OROSZLÁN-PISTI (két mancsát széttártan forogni kezd, majd, mintha szélvihar vinné őt ki, a színfalak mögé kerül, de egy perc múlva már boldogan visszaszalad, Pistiként).


PANNI és PISTI (ugrálnak örömükben):

- Köszönjük! Köszönjük! Köszönjük!

NAGYONMANÓS PISTI (Pannikához):

- Tudok közelben egy málnást!
Édes gyümölcs szánkba jő,
s rossz időre gyorsan fátylat
borít piros, víg idő!

CSINOSMANÓ PANNI (beleegyezően):

- Remek! Ebben megegyezünk!
Előbb finom málnát eszünk, -

(mosollyal)

ám utána nem lesz sírás,
hogyha jön a helyesírás?!

NAGYONMANÓS PISTI:

- Nem lesz! Fogadom!

VARÁZSLÓ (figyelmeztetően csendet int a felemelt kezében levő varázspálcájával):

Virágillat száll a szélben.
Szereplőink ide kérem
még egy percre! Kicsik, nagyok,
ahogy tudtok, tapsoljatok!
Tapstól csengjenek a fülek,
s remegjen meg az épület!

(Az összes szereplő megjelenik, meghajolnak.)

A taps után a varázsló ismét felemeli a pálcáját és így kiált:

Egy pillantás, s láthatja szem:
szereplőink eltüntetem!
Ne ontsatok mégsem könnyet:
függöny mögül visszajönnek!

(Ebben a pillanatban a függöny hirtelen legördül.)
VÉGE

A szerző más mesejátékai :
TALPRAESETT CICUSKÁK (mesejáték két felvonásban)
MANÓFÖLDI TÖRTÉNET (mesejáték két felvonásban)
MEGLEPŐDÖTT TÉLAPÓK (mesevígjáték egy felvonásban)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!