Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1782
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-02-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (202)
-Egyéb prózai alkotások (548)
-Mese (237)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (757)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-04 13:37:30
Megtekintve: 696
Kalmárkodó Kalózmuki
A Kalmárkodó Kalózmuki gúnynév volt, de viselője hallgatott rá. Mást nem tehetett, hiszen ráragadt a név, - mindenki így hívta.

Deli legény volt Kalózmuki, és igen sokoldalú: félig-meddig kereskedő, félig-meddig kalózkodó, viszont teljesen füllentgetős. Azt is terjesztették róla népszerű regényekben: tengeri csatahős, aki elveszi a gazdagok aranyait, és szétosztja a szegények között. Utóbbit illetően semmi sem volt igaz: Kalózmuki nem vette el a gazdagoktól a jól őrzött aranyakat, csak elvette volna, - ha megtehette volna. Ha megtette volna: vajon szétosztotta volna a szegények között? Erre homályban maradt a válasz, olyannyira, hogy az a homály felért volna a legsötétebb éjszakával is.

Annyi bizonyos: sűrű, pezsgő kereskedővér az volt ebben a félkalózban. Pincsenpancsompöncsön szigetecskén észrevette: nem voltak egerek. Nosza máris előkapirgált egy ötletet. Összefogott háromszáz egeret. Egy részükre csinos barna vagy fekete nadrágot húzott, másik részük piros, rózsaszín, kék vagy zöld szoknyácskát kapott. A pincsenpancsompöncsöni vásárban mind eladta: vették a népek az ismeretlen, csinos pofikájú, bajszos állatkákat, mint a cukrot, - de a cukornál sokkal borsosabb áron. Sok pénzt bekaszált értük Kalózmuki, minden kasza nélkül.

Az egeret vásárlók eleinte igen örültek, de ez az öröm nem tartott a végtelenségig. Az egér ugyanis rág. Joggal, mert a rágcsálók közé tartozik. No meg igen szaporodik! Persze, sok más is rág, de az egér mindent, ami rágható. Vegyétek észbe: minden túlzás veszélyes!

Kalózmuki azonban tudta mi a kötelessége. A következő pincsenpancsompöncsöni vásárban eladott háromszáz macskát, meg ugyanannyi egérfogót. A cicák igen gyönyörűek voltak a rájuk adott ünnepi ruhában. Sok pénzt kapott értük Kalózmuki, botütést viszont csak keveset, azt is csak Vasvillás Kelementől, aki nem vigyázott, és a kisujját bekapta az egérfogó, - egér helyett. Egyébként a botütésekért Kalózmuki nem maradt adós, ő is adott Kelemen kupájára jócskán, no de, ahogy mondani szokták, ebcsont beforr.

A macskák is elszaporodtak, és éjszakánként nyávogóbált rendeztek a háztetőkön. Ezt a zenei tehetséggel megáldott pincsenpancsompöncsöni nép kelletlenül fogadta, de Kalózmuki nem, mert el tudott adni kétezer füldugót.
A sziget mintegy százötven betörője sem volt elégedetlen, mert az éjszakai betörésénél így ritkábban talált nyitott fülekre. Nyisznyaszmászvisz betörőként még a hírek világába is betört hetven sikeres betörésével, a sziget három újságja egyhangúan Nagy Gazembernek nevezte.

Fontos dolog azonban, hogy hetven sikeres betörés után is kerülendő a hetvenkedés, óvatlanság. A hetvenegyediknél Nyisznyaszmászvisz ugyanis elbízta magát, és Kalmárkodó Kalózmuki bérelt házába is bemászott egy éjjelen, hogy a sikeres kereskedő félkalóz pénzes ládáját eltulajdonítsa.

Tény: Kalózmuki füldugók nélkül is úgy aludt, mint a bunda. Ám a szobai rend nem szerepelt nála előkelő helyen, minden össze-vissza állt a horkolótermében, de ami nem állt, az sem ott volt, ahol lennie kellett volna. Nyisznyaszmászvisz megbotlott Kalózmuki földön heverő puskájában. A puska elsült, Nyisznyaszmász felsült, de ami ennél sokkal nagyobb baj volt reá nézve: Kalózmuki erre felébredt.

Számos baj csak egyeseknek baj, másoknak viszont szinte kenyérre kenhető finom vaj. Kalmárkodó Kalózmuki az általa összekötözött Nyisznyaszmászt, akiknek magas díj volt kitűzve a fejére, az elfogási jutalom fejében átadta a rendőrségnek. Így tehát pénzes ládájának belső tartalma nem csupán megmaradt, hanem még gyarapodott is.

A pénzes ládája megmaradt, de a legényélete nem. Kalmárkodó Kalózmuki ugyanis megtetszett egy gyönyörű fekete bőrű leánynak, El Vesz Leknek. El Vesz Lek jól tudta, hogy miként kell bánni kalózkodó kereskedőkkel, vagy akár kalmárkodó kalózokkal. Ez okból kifolyólag El Vesz Lek Kalózmuki felesége lett. A lakodalom került, amibe került, de El Vesz Lek új ruhatárára sem lehetett elmondani, hogy nem került semmibe. Így Kalózmukiék pénzes ládája kicsit soványabb lett, El Vesz Lek viszont testesebb. Először két ikerkislányuk született, utána meg két ikerfiúcska.

Kalózmuki felhagyott a félkalózkodással, és teljesen áttért kalmárkodásra-kereskedésre. Házasságát nem bánta meg, igaz, nem is lett volna ideje a bánkódásra, mert szállíttatnia kellett a vásárokra, üzletekbe a sok mindenfélét: bumfordi banánt, fügét mutató fügét, bibircsókos birkát, ezzel-azzal kecsesen kecsegtető kecsegét, ferde fából egyenes vaskarikát, feneketlen bendőt, s ezer más kelendőt. Fiúgyermekeik rosszalkodtak, lánygyermekeik visítoztak, pénzes ládájuk kövéredett, - de ők sem soványodtak.

A lényeg: Pincsenpancsompöncsöm a Béke Szigete maradt. Az egerek békésen rágicsáltak, a cicák barátságosan egerésztek, ami eltűnt, az meglett vagy mégsem, ami nem lett meg, hamarosan elfelejtették, csacsik iáztak, birkák bámultak, kosok okoskodtak, mocskos mancsot néha meg is mostak.

Ha szeretnétek Pincsenpancsompöncsömre utazni, ne szégyelljétek! Olykor bizony kell a kaland, az a vágybéli sült galamb, ami nem repül magától a szánkba, - de még sokszor akkor sem, ha mindent megteszünk, hogy belerepüljön!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!