Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1183
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-06-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (189)
-Egyéb prózai alkotások (365)
-Mese (154)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (460)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-06 19:20:08
Megtekintve: 474
Az emberről, akinek igen nagy lábujja volt, meg a macskájáról
Hol volt. hol nem, volt egy ember, akinek igen nagyra nőtt a nagy lábujja és úgy hívták: Nagylábujjú Balambér. Volt egy macskája is, amelyiknek viszont a termete volt nagy, de azért sokkal kisebb volt egy oroszlánnál, őt úgy hívták: Bundás Berci.

Balambér nem kedvelte a nagy lábujját, mivel télen is kilógott a dunyha alól, ami nem hasznos dolog. Macskáját viszont hideg időben jól hasznosította: bevette magához ágy- és gazdamelegítőnek. Ez a cicának is tetszett, mert nem csak ő melegítette a gazdáját, hanem, akarva-akaratlanul, az is őt. Azt azonban nagyon nem szerette Balambér, ha a cica az ő lábujján gyakorolja az egérfogást.
Az ágyon való heverészésben igen szorgalmas volt Balambér, más dologban azonban nem túlságosan. Már régen benőtt a feje lágya, jó néhány év óta kinőtt már a szakálla, de még mindig nem döntötte el, hogy milyen foglalkozást válasszon.

Így morfondírozott:
- Legyek talán katona? Annak a harc a hona! Szól a puska, pufogtat, s kit eltalál - búsulhat!

A cica is rányávogta:
- Jaj, ne legyél katona! Annak a harc a hona. Bolond puska beléd lő, s ránk köszönt a rossz idő!

Az ember tovább tűnődött:
- Legyek talán tengerész? A fejében tenger ész! Ámde ha jön a vihar, s észt kizavar, megzavar?!

A macska is rámiákolt:
- Jaj, ha kitör a vihar, fejedből észt kizavar! Mikor süllyed a hajó, hahotázni nem is jó!

Tovább töprengett Balambér, miközben termetes nagy lábujját piszkálgatta:
- Lehetnék talán király, kinek pecsenye kijár, ki pörkölttel nem pöröl, szakállról zsírt letöröl..

Ez már tetszett a cicának:
- Jó ötlet! Legyél király! Annak pecsenye kijár. Ha kapsz szép nagy pecsenyét, nekem adod a felét?

Nagylábujjú Balambér nem tett a pecsenye-dologban elhamarkodott ígéretet a cicának, de bezárta a kunyhót és elindult koronát keresni a fejére. A cica, jövendő pecsenyéje reményében, hűségesen követte.

Bármekkora meglepetést okoz nektek, nagyokosok, elárulom: alig van olyan ország, amelyik királyt keresne. Olyan királyjelölt, aki koronát keres, jól jövedelmező országgal, sokkal több. Balambért az egyik helyen kinevették, a másikon bolondnak nevezték, a harmadikon kitették a szűrét, a negyediken hahotáztak rajta. Tizenkét békát is megcsókolt Balambér, hátha elvarázsolt királylány valamelyik és hozományul kap egy országot, de csúnya balszerencse: egyik sem volt az.

Bundás Berci azért elvolt valahogyan, mert amíg gazdája a korona fejére való kerülésének lehetőségéről tudakozódott, addig a cica mindig a konyhán puhatolódzott: kell-e szorgos cicakukta, ki fazékba kukkantgatna? Nem kellett, de azért egy-egy libacomb, szépen domborodó májas- vagy véres hurka beleszeretett a cicába és megszökött vele, a szakács engedélye nélkül. Hiába, a szerelemnek nem lehet parancsolni!

Sokáig ment Nagylábujjú Balambér, cicája kíséretében, de még az sem volt elég: tovább kellett menniük, mert más a korona, megint más a borona, más a bőség, megint más a hőség.

Ám a nagy vándorlás végén csak eljutottak a Különös Különcök Országába. Ott éppen királyt kerestek. Olyat, aki kiemelkedik egy paraszthajszállal a többi különc közül, de többel nem, mert ha a király nagyon kiemelkedik, akkor keze a bő, bugyogós bugyellárisokba könnyen beemelkedik, - és az nem kívánatos!

Jelentkezők voltak a trónszékre bőven. Ám Nagyeszű Jónást azért nem választották meg királynak, mert a különös különcök úgy vélték: nem jó, ha a király túljár az eszükön. No, ebben van egy maroknyi igazság, még hozzá nem is szűkmarkúan!

Nagyonfülelő Ferkótól is visszariadtak a különcök, hiszen aki nagyon fülel, az azt is meghallja, amit nem akarnak az orrára kötni, még selyemszalaggal sem.

Nagyorrú Rudolf sem volt nekik jó: mi lesz, ha királlyá választják és megorrol rájuk, vagy pedig minden dolgukba beleüti az orrát?!

Ekkor ugrott fel egy bársonyszékre Bundás Berci, és így nyávogott:
- Nagylábujjú Balambér egy próbálkozást megér! Nagy lábujj nem veszélyes, ily király nem szeszélyes! Ágyban el-elcsicsizik, - s libamájtól fél, visít?! Dehogy visít, dehogy fél, libamájon vígan él! Három szolga beágyaz, s ő addig libamájaz. Segítek! Nem ágyazni, hanem libamájazni!

Egymásra néztek a különös különcök, azután Bundás Berci boldog jövőt ígérő pofikácskájára. Tényleg! Nagy lábujj nem veszélyes, ily király nem szeszélyes! Ha ujjat nem húznak vele, nem is nő ki a tyúkszeme!

Így lett király a Különös Különcök Országában Nagylábujjú Balambér, cicája, Bundás Berci javaslatára. Az új király sokat evett, sokat aludt, de tehette. Helyette a cica intézte az államügyeket, mint kincstári és éléskamrai főminiszter. Az egerek ugyan cincogtak itt-ott, hogy így, meg úgy, hét rúd kolbász, meg tíz lúd..
..de előbb-utóbb megtanulták a versikébe foglalt miaút:

Aki mondja: cin-cin-cin:
nem mehet el biciklin!
Az ilyenre cica vár, -
s várhatja víg egérbál!
Ne mondogasd: cin-cin-cin,
s így elmehetsz biciklin,
vagy - s ez majdnem egyre megy! -
a bicikli elmehet.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!