Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1570
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-09-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (198)
-Egyéb prózai alkotások (489)
-Mese (219)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (17)
-Versek (641)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-06 19:28:25
Megtekintve: 529
Csukódó kapuk
Mikor a kapuk már lassan csukódnak,
kell-e a kéz, mely búcsút integet?
Ha ott van, - ott van. Nem tehetünk semmit,
a tehetetlen szív bárhogy remeg,

de valljuk be: kell búcsú-szomorúság
búcsúzónak, s annak kit ő hagy ott?
Minden halálban mindenki halála,
s lemondón csillant bús pillanatot.

A vég-közelben én, akár a macska,
elrejtőznék, mint ő teszi, ha még
van ereje, míg sorsa megszorítja,
s várja egy láthatatlan messzeség.

Én jól tudom: ha majd kapum csukódik,
ajkam furcsa, paradox szót rebeg,
s emlékezés helyett majd azt kívánom:
engem mielőbb elfelejtsenek.

A felejtésben van csupán öröklét,
mely kőben, vízben, álomban lebeg,
s gyógyít, ha sebez túl-kegyetlen játék,
orv-tőrdöféssel olykor: életed.

S ki játszik el fekete csillagunkkal,
mely fényévek közt fénytelen maradt?
Könnycsepp párolog, titokdús a szempár,
s hull, szertehull felejtő pillanat.

Kapuk, ti könnyen nyílók és csukódók,
s te kéz, intő, üdvözlő, búcsúzó, -
miért sorsunk kérkedő Érthetetlen,
gúny-látszat mögé elrejtett Való?

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-11-07 16:21:40
Kedves Strawi! Örülök, hogy tetszett. A vers csak más oldalról fejezi ki azt, ami a Te képeid láttán is eszébe jutnak az embernek.. Üdvözöl: Miklós
2011-11-06 20:02:55
Olyan páratlan képekkel vezetsz végig az íráson, hogy nem találok szavakat. Mester munka. Nem vagyok író, nem tudom milyen szó lenne jó erre, de amit ad, az valami eszméletlen. Mint mindegyik. Gratulálok hozzá.