Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1570
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-09-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (198)
-Egyéb prózai alkotások (489)
-Mese (219)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (17)
-Versek (641)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-08 20:01:28
Megtekintve: 528
A Semmi istene
Más istenek vidáman iszogatnak.
Szemükben elring édenkerti kék.
Nem törődnek hangyácska emberekkel, -
és lenézik a Semmi istenét.

A Semmi istene különös isten.
Olykor felmutat fényszívű jelet.
S van úgy, hogy földig rombol rossz világot:
- Most játszatok teremtést, emberek!

Az embert ismered, Te, furcsa isten?
A rossz világ benne van: ott marad.
Te Semmi vagy, hát Minden. Lehetőség.
S mit ő teremt: pusztító pillanat.

Nagy udvarodban ülök, fényjeledből
hiába-hited mosolyog le rám,
és tudom: szólhatsz érthető szavakkal, -
az embereknek minden szó talány!

Én is mosolygok. Nagy-nagy udvarodban
közös gőgünk, s talált szó összeköt.
Engem elmúlás ment: menekülésem, -
s szánlak Téged, kinek léte örök.

Anyag bűvölt el, Anyag ábrándít ki:
életet mímel sárból gyúrt halott.
Ma már csupán Nincs-szíveknek teremtek
piros időt, gyönyörű csillagot.

Való elől megment menekülésem.
Te Semmiként vagy Minden és Örök.
Én nemlétben voltam mulandó isten,
s szívem elégett ég és föld között.

(2009)

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-11-09 07:29:40
Kedves Bigiblue! Nagyon örülök, hogy tetszett a vers. Szerintem nincs halhatatlanságra ítélt költemény, nem csak az enyém nem ilyen, amit alig-alig olvasnak el, hanem a klasszikus költemények sem azok. Embernek, amint egyik versemben írtam, "az öröklét a legrosszabb halál" (volna), - valószínűleg versnek is az volna, bár utóbbinak nincsenek biológiai érzései. Üdvözlettel: Miklós
2011-11-08 21:21:55
"Engem elmúlás ment: menekülésem, -
s szánlak Téged, kinek léte örök."
.

"Én nemlétben voltam mulandó isten,
s szívem elégett ég és föld között."

..halhatatlanságra ítélt ez a vers..