Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1183
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-06-20
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (189)
-Egyéb prózai alkotások (365)
-Mese (154)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (460)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-11-24 18:07:47
Megtekintve: 452
Az oroszlán rokona
Gyorsanugró Kázmér ép fogú, ép körmű, épeszű macska volt, aki nagyravágyás helyett megelégedett egérre vágyással és egérelkapással, valamint a gazdasszonytól időnként kikunyerált tejecskével. Így volt ez sokáig, de nem örökké.

Egyszer ugyanis a Máté gyerek képeskönyvéből csudamód kiokosodott. Rájött, hogy neki, mint házi macskának, igen előkelő rokonai vannak, mindenekelőtt az oroszlán, az Állatok Királya, de más nagy hatalmú uraságok szintén: a tigris, a leopárdnak is nevezett párduc, a jaguár, a zsákmány után villámgyorsan futó gepárd, de többek között a puma és a hiúz is - mind macskaféle ragadozó.

No és az ő fejbúbján látható fehér folt így talán éppen hercegi korona helye!

Kapta magát Kázmér, kiballagott az erdőbe, hirdette, hogy ő herceg, az oroszlán rokona. Elfogad szívből vagy szív nélkül adott ajándékokat, továbbá mélyen hajló hódolatot az egér- és madárnépségtől.

Jöttek az állatok, kört formáltak Kázmér körül, de csak nevették, gúnyolták. Persze, az erdei egerek földalatti kuckójukban nevetgéltek, a madarak is többnyire csak fatetőkön heherésztek, tollaskodtak, mert: nagy bundás, kis bundás, - mind lehet végállomás! Kázmér az Oroszlán Rokona?! Ki látott már ebben az erdőben oroszlánt? A fecske, gólya látott ugyan, de nem itt, hanem Afrikában. Az utóbbi hosszú lábú, hosszúcsőrű madár magabiztosan elkerepelte, hogy az oroszlán nem tud idejönni, mert útját állja a tenger. Az meg oroszlán által át nem úszható és igen cápás. A cápa iszonyú nagy, harapdálós hal?amíg más egyet harap, a cápa tízet is, ráadásul rémfogakkal!

Bántotta Kázmért a nevetés, csúfolódás, de ennél még százszor jobban, hogy nem kapott ajándékokat. Alattvalói hízelgés helyett felülről jövő gúnyos, fülsiketítő szarkacsörgés idegesítette:

Az oroszlán nagy király!
Tisztelet néki kijár.
Neked, Kázmér, csiricsör,
csupán csak csipkedő csőr!

Van úgy néha: elhal a hahota, elnémul a vad nóta! A tisztás szélén megjelent egy hatalmas, méltóságteljes, sörényesen valóságos - oroszlán!

Megijedtek az állatok, de még hogy! A madarak távolabbra repültek. Medve, farkas, róka, borz igyekezett elbújni. A menyétnek hirtelen menyéteknéje, azazhogy demehetnékje támadt: eszébe jutott, hogy haladéktalanul fel kell keresnie menyét a szomszédos erdőben. Gyorsanugró Kázmér királyi rokona elől a legmagasabb fa tetejére visszakozott, mert ha ilyen hatalmas a rokon, ki tudja, hogy mit vesz zokon?

Az oroszlán megállt a fa alatt. Szemei nem forogtak vérben, fogait nem vicsorgatta, békésen-nyájasan tudakolta Kázmértól:
- Nem láttál, kis bundás, egy nagy piros sátrat, előtte krumpliorrú, sárga nadrágos, otromba cipőjű bohóccal?!

Kázmér ijedten rá akarta vágni, hogy nem látott, de ebben a pillanatban mégiscsak látott a fatetőről: ott volt a sátor az erdőn túli réten, bohócostul. Lenyávogott az oroszlánnak:
- Megmutatom az irányt felségednek a mellső lábammal! Arra menjen mélyen tisztelt felség, de vissza ne jöjjön, se feleséggel, se anélkül! Felesleges!

Az oroszlán megköszönte az útbaigazítást, sőt meghívta Kázmért lóhús-ebédre és a délutáni cirkuszi előadásra, azután komótosan elballagott. A cicaherceg nem ment utána, mert eszébe jutott a mondás: ?Nem jó nagyurakkal egy tálból cseresznyézni!?. Esetleg lóhúsozni sem. A köréje sereglett állatoknak viszont, akik irtó kíváncsiak voltak, hogy miről beszélgetett világhíres rokonával, nagy hangon magyarázta:
- A felséges úr megkegyelmezett az erdő népének! Rábeszéltem, hogy egyelőre menjen csak vissza Afrikába, mert ott sokkal több a bozót a szavannán és a hőség mellett antilopbőség is van. A felséges királyúr beleegyezett. Ám halljátok, barátaim, itt hagyott parancsát: ezentúl én fogom begyűjteni számára az adót! Aki nem adja meg az adót, annak majd ad ő, és nem keveset!A róka hozzon hetente két fácánt, a farkas egy nyulat, a bagoly négy egeret?a többiek pedig amit tudnak, de oroszlánfogra méltót.

Az állatok, fancsali képpel ugyan, de beleegyezően bólogattak. Gyorsanugró Kázmér tekintélye nagyot ugrott a szemükben.

A gólya elismerően kerepelte:
- Mindig mondtam én, hogy az oroszlán nem hiába az Állatok Királya! Saját szememmel láttam: át tudja úszni a tengert, és még azok a harapdálós cápák is elijedeznek tőle!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!