Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1679
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-12-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (200)
-Egyéb prózai alkotások (532)
-Mese (221)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (698)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-12-14 20:10:58
Megtekintve: 418
Nagynyárádi dombok
Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.

Álmos fürtökről lecseppenő fények
hívják a halkdongású messzeséget.

Jóllakott rókák sunyorognak félre
egy valaha-volt Ezópus-mesére.

Földeres kézben kukorica sárga,
kövérmosolyú fogsor-villanása.

Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék
várják a tükrök felcsengő ezüstjét.

Egy hangya ballag, hazatérő vándor.
Részt kér a nyár utolsó csillagából.

A donkihóték csontja eltemetve
fűszál-jelekbe, - örök jeltelenbe.

/1970/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-09-17 07:45:06
Örülök, hogy tetszett.
2012-09-16 23:40:10
Megtaláltam. Köszönöm. Jó volt olvasni..
"A dombok múltba hajlanak,
eltűnnek egy csillag alatt."
2012-09-14 20:05:14
Kedves Silmarille! Két verset írtam Nagynyárádról (a másiknak Nagynyárád a címe, könnyen megtalálható az interneten). Jól ismerem a kedves kis baranyai falut én is, mivel feleségem Nagynyárádon született. Patakja ugyan bővizűbb is lehetne, de erdős, ligetes dombjai igen szépek. Örülök, hogy tetszett a vers. Üdvözöl: Miklós
2012-09-14 10:35:57
Szép..a kislánykorom jut eszembe erről a versről..sokat voltam ott..