Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1531
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-08-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (196)
-Egyéb prózai alkotások (482)
-Mese (217)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (616)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2011-12-18 09:43:54
Megtekintve: 489
Szabadságharc
Van, akinek nem tetszik, hogy a Hatalom szabadságharcot hirdetett. Van, akinek nagyon-nagyon. Én is az utóbbiak közé tartozom.

Le az Ájemeffel! Föl Budára! Akik azt mondják: nem oda Buda!, - hát azok mind a magyarellenes világösszeesküvés bérencei. Le velük!

Az Ájemefet az Ördög szülte. Egyesek ugyan azt állítják, hogy ugyanaz a Szent Demokrácia, amibe az ország 1989-ben belelépett, és amiről kiderült: az egy nagy.. - és ráadásul még szerencsét sem hozott, csak nagyon keveseknek. Igaz, utóbbiaknak azután nagyon!

Ó, az Ájemef, ez az irigységtől sárga, zsugori magyar ellenség! Nem akar pénzt adni nekünk, csak akkor, ha látja, hogy mire használjuk fel. A kis kíváncsi! Az, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Ezt nem tudja az Ájemef?!

No és vissza is szeretné kapni a pénzét, biztonsággal, kamattal. Ki hallott már ilyen pofátlanságot?

Megbánja még ez a csúnya Ájemef, - mert megjárja! Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Megjáratjuk, mint a lovat. Behívjuk, elkergetjük, behívjuk, elkergetjük, - egészen addig, amíg eltörik, vagy eltörik nála a mécses. Mi nem veszíthetünk ebben a Szabadságharcban, amiben nekünk mindent szabad, - mert nem lesz ismét Világos! Utóbbi már tuti, most is, hiszen semmi sem világos, - főleg az agyat rázató magyarázatokból, de a bölcs elhallgatásokból, olykor még az elhallgattatásokból sem! Ésszel él a magyar, - vagy vésszel? Nem olyan vészes a helyzet, hogy mindjárt az észt kívánná, amit egyébként úgyis hiába tenne.

Persze, jöhetnek rosszabb idők arra, ami már most is az. Erre is fel kell készülnünk, bármennyire kikészültünk is. Minden szabadságharc ilyen. A legutóbbinál - 1849 forró nyarának vége felé - már az is szóba jött, hogy felajánljuk az orosz cárnak a szent koronát. Világos volt a logika: - Adj, király, katonát, ha már adtam koronát, jó vásár lesz, meglátod, elverjük az osztrákot!

Az akkori cár nem hajlott az értelmes megoldásokra, sőt, még a Nagy Költőt is perforáltatta egy elvetemült kozákkal. Történészeink már erősen kutatják, hogy kik befolyásolhatták e magyarellenességre. Az eddigi adatok arra mutatnak: a világ minden bűnéért egyetemlegesen felelős vörös bolsevikok. Valamennyi előzetes és utólagos szabad csatánkat, ütközetünket, stratégiánkat miattuk veszítettük el!

Igen, így volt, - de most más lesz a lesz! Már egyszer, nem is olyan régen, használt a bűvös szó a vörösen döglődő orosz oroszlánnak:
- MARS KI!

Bekerül ez még a Nagy Magyarok Történetébe! Igaz, a döglődő orosz oroszlán e varázslatos szó nélkül is kivánszorgott volna, hiszen már tántorgott kifelé, de azért mégis igen okos merészségre vall a tehetetlent erős szóval felvilágosítani arról, hogy már semmit sem tehet, még ha azt amúgy is tudja. Így tesz az okos merészség, amelyik bátran hallgat, amíg az oroszlánból kinéz egy karmos, vagy akár csak egy kis rosszalló fogcsattogtatás.

Hanem, ha e mostani szabadságharc kimenetele mégis kockázatossá válna, olyannyira, hogy a szegény magyar fejeken (a gazdag honi fejeket bár megkímélőn, mert azok kivételként a bajból mindig kivétetnek, azaz kivétetik magukat) az Ájemef, a magát el-eleugatós EU, vagy bárki más már a kockát kocogtatná, hát marad ismét az erőteljesen hazafias szó az azóta némileg rendbe jött, és rendszert váltott orosz oroszlánnak:
- MARS BE!

Utóbbi úgy értendő: - Hozd be azt, add ide, amit Neked, Leo Leonovics, cirkuszi mutatványként előírunk, vagyis pénzed, piacod, számunkra hasznos puszi-pacsi barátságod!

No, ugye? Egyébként az sem lesz baj, ha az orosz oroszlán nem orosz lesz, hanem kínai. Amikor az embernek kínjai vannak szabadságharcos küzdelmében, mindent meg kell tennie a győzelemért.

Semmi sincsen veszve, ha az ész elérhetetlenül messze! Még elmúlt szabadságharcainkat is folytatjuk. Ott lesz a győzelem, visszamenőlegesen. Miért is ne lehetne? Ha törvényt lehet visszamenőleges hatállyal hozni, - győzelmet miért ne lehetne! Gondoljunk csak két egykori szabadságharcunkra, az első és a második világháborúra. Történész-osztagaink még mindig harcban állnak. Kimutatják-bemutatják: nem úgy volt a volt, hanem amúgy! Egyik sem volt csúf imperialista háború, ahogyan a vörösök erőszakosan tanították, hanem szépséges szabadságharc. Alakjai méltán rehabilitáltatnak most, bele szoborba, valamint a Nagy Magyarok Történelmi Arcképcsarnokába. Nincs veszve semmi! Történelmi határainkat elvesztettük, de magyarjainkat könnyen visszakaphatjuk. Csak egy kis többlet bátorság kell hozzá, amelyik túlmegy minden határon, például több és nagyobb pofon állampolgárság-ügyben Szlovákiának, - és már küldi is őket!

1848-49? Igaz, akkor ott volt Bem apó, akiről Petőfi így írt:

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!

Na és? Nekünk meg Bumm a vezérünk, aki nem apó, a szabadság még viszonylag ifjú bajnoka, és igazi magyar nagyágyú: bumm ide! bumm oda! Lehet, hogy az EU eunja a dolgot, - de mit tehet? A sok bumm!-tól összeomlik,
és az Ájemefet is maga alá temeti.

Magyarország, ebben a szabadságharcban győzni fog! Persze, magyar-módra, ahogyan eddig is. Utóbbiban nagy a gyakorlata. Hiszen már Ady is megírta, Tisza Pista gróf nagy csodálója, tisztelője:

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Lám-lám! Ilyen egyszerű a dolog. Vagy ez, vagy az. Persze, ha ez lesz, akkor az nem! A vers címe: Fölszállott a páva. Szép vers. Címe is találó. Felszáll a páva, páváskodó, cifrálkodó, és magától eltelten elszáll. Ha sokat költ is a tollaira, majd behozza a szürke kis verebeken. Hallom a hangod, te szép tollú magyar madár, lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, - de nekem igen!

Ne gyötörjön senkit az a gondolat, ami Petőfit: - Ágyban, párnák közt halni meg.. Ez a Piacdemokrácia Szabadságharca! Összkomfortos még komfort nélkül is. Bárki meghalhat benne kisnyugdíjasként, otthon is, nem kell a Segesvár melletti kukoricaföldekhez eljutnia, mint Petőfinek, - ha ágyát, párnáit elvitték tartozásai fejében: elég ha lefekszik a padlóra. Sőt, le sem kell feküdnie, a padlón van máris, annyira maga alatt, hogy..

(2011)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!