Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1679
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-12-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (200)
-Egyéb prózai alkotások (532)
-Mese (221)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (698)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2012-03-11 08:42:58
Megtekintve: 767
Pötyi kutyus, háromszor
Kedvelt kutyust lopni nem szép dolog. Csúnyább, mint értéktárgyak eltulajdonítása, ha a kedvenc háziállat csudamód gazdája szívéhez nőtt.

Ezt csak azért szögezem le, nehogy kis- és nagy tolvajok barátjának gondoljon bárki. Ám azok vélekedése, akik egy erkölcsi szempontból kifogásolható módon gazdát cserélt tyúkocskáért a vétkest mindjárt tízévi börtönnel, vagy akasztófával fenyegetik, - sokkal visszataszítóbb előttem. Persze, a tyúklopást is túlzásba lehet vinni, akár csak a borivást.

Pötyi kutyus Pengető Panna néni pöttömnyi, hőn szeretett ebecskéje volt. Bájos jószágocska. Barna bundácska, mosolygó, élénk gombszemek, szimatoló orrocska. Jókedvre derítette azt, aki látta.

Nadragulyás Karcsi és Szúnyogföldi Ferkó pedig iskolásnebulók voltak. Számtanból mindig jó jegyekkel, de egyéb tárgyakból csak tűrhetőekkel.

Csúzlit viszont pompásat tudtak készíteni. Igaz, irodalomórán vették elő remekműveiket, de Pengető Panna néni, mint tanárnő, ezt nem helyeselte. Sőt! A nem helyeslésnél tovább ment: elvette a csúzlikat. Még azzal az ígérettel sem enyhítette a dolgot, hogy, ha jók lesznek, akkor visszakapják. Szomorú iskolahon az, ahol már ígéret sincsen!

Karcsi és Ferkó ekkor határozta el közös akarattal: fogat fogért, azaz csúzliért kutyuskát!

Pötyi kutyus vonzódott Karcsihoz, így könnyű volt kolbászkarikákkal megvesztegetni, hogy jöjjön velük, ne ugasson. Táskában kijelölt lakhelyét azonban nem kedvelte, de amikor oda betették, már a közeli városka, Kakassarkantyús határában voltak vele a fiúk. Ott azután vinnyoghatott, ahogy akart! Akart is, vinnyogott is.

A városka piacterén kivették a táskából, a kolbászkarikát pedig betették a szájába. Erre megnyugodott. Ferkó kétségbeesetten kiabálta:
- Kutyust vegyenek! Kutyust vegyenek!

Arra jött egy szakállas, szemüveges, komor tekintetű bácsi. Kérdezgetni kezdte a fiúkat:
- A ti kutyuskátok? Miért akarjátok eladni ezt a kis szépséget?! Nem tudjátok, hogy a kutya az ember legjobb barátja? Milyen barátai vagytok ti neki?!

Karcsi nem jött zavarba, mert, bár kis füle volt, füllenteni jól tudott. Szomorúan, lehajtott fejjel magyarázta:
- Bácsi, mi öten vagyunk testvérek. Évinek, a húgunknak, nincs cipője. Rozália, a nővérünk, pedig beteg. Muszáj eladnunk Puttyit! A szívünk majd megszakad érte, de mégis..

Pötyi nem tiltakozott Puttyira való átkeresztelése ellen, mert, bár sok mindent megértett az emberi beszédből, volt, amit nem. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy nem volt értelmes eb. Olykor egyes emberek sem értik a másik szavát, - ne legyünk olyan szigorúak e kutyuskához!

A bácsi jószívű volt és gazdag. Elhitte az öt gyereket, pedig sem Karcsinak, sem Ferkónak nem volt még testvére. Egyébként Ferkót Karcsi testvérének vélte, amiért utóbbi olyan buzgón bólogatott, helyeselt Karcsi szavaira.

Kiderült: a bácsi nem csak jószívű és gazdag, hanem hiszékeny is. Pénzt adott nekik, méghozzá nagy bankót: vigyék haza, vegyenek rajta a szülők kistestvérüknek cipőt, nővérüknek orvosságot.

A fiúk nagyon szépen megköszönték a pénzt. Ferkó még egy könnycseppet is le tudott gördíteni az arcán, ami igen nagy teljesítmény, és már az iskolában is többször haszonnal bemutatta bizonyos kellemetlen ügyeinél. Károly erős volt a füllentésben, de a sírást nem tudta magára erőltetni, ahhoz előbb mindig alaposan el kellett fenekelni. Ja, úgy könnyű!

Fél lábon ugráltak örömükben, persze, ott, ahol a bácsi nem látta. A pénzen gyönyörű légpuskát vettek maguknak, meg tíz doboz töltényt. Jó hangulatukban elhatározták: Pötyi kutyust visszacsempészik a tanárnő kertjébe, hiszen, e fura lánc-lánc-eszterházon keresztül mégis csak neki köszönhetik a légpuskát, hiszen, ha nem kobozza el a csúzlikat..

Károly azonban meggondolta magát:
- Nem jó ötlet visszavinnünk Pötyit, mert Panna néni észreveheti a dolgot, és vallatóra foghat bennünket. Emlékszel arra, amikor külön-külön mondatta el velünk azt a kanárimadaras balesetet? Te is más mondtál, én is, és máris fülön csíptek bennünket!

Erre már Ferkó is úgy vélte: Panni néni érdemtelen gazda ilyen szép kutyusra, mint a Pötyi. Hazafelé menet másodszor is eladják. Jobb kapni, mint adni, de némely eladás többet ér, mint kétszeres kapás!

Igazuk lett. A grófi kastély parkjában megpillantották a Horkamorka becenévre hallgató fiút, aki magántanuló volt, és egyúttal édesanyja, a grófné, majomszeretettel imádott kedvence. Horkamorka nem ismerte sem Karcsit, sem Ferkót, de azért lenézte őket, mert így illő egy grófi csemetéhez.

No, szóval, fennhordta az orrát, de a légpuska és a kutyus megtetszett neki. A fiúk eldicsekedtek: a légpuskát most vették, három év alatt megtakarított zsebpénzükön, közösen, meg a kutyust is. Az ebecske nevét ezúttal Köpdkire változtatták. A maradék kolbászdarabkáért a kutyus a Köpdki névre is hajlandó volt hallgatni. Ilyen haszonlesők némely kutyusok, de azért ne vessünk rá emiatt túl nagy követ, - gondoljunk az emberekre, akik..

- Nincs ilyen vadászkutya égen-földön! - jelentette ki büszkén Ferkó.

Horkamorka rohant a mamájához, kunyerálni: vegye meg neki a mama a kutyust, meg a légpuskát!

Mamácskája sovány néni volt. Ha nem lett volna rajta oly szép, testére simuló ruha, és nyakán aranylánc, akkor szegény asszonynak is gondolhatta volna bárki, olyannak, akinek nem telik kellő mennyiségű eleségre. A mama a kiskutya megvételébe beleegyezett, de a légpuskától féltette a fiát: hátha lelövi saját magát!

Karcsi azonban megnyugtatta:
- Bogyótöltény való ebbe! Meg is mutatom. Itt egy bogyó, beleteszem a lehúzott csőbe, és ni, - máris ott ugrál a tó felé az a béka!

A tíz csomag ólomgolyócskáról mit se szólt Karcsi, mert sok beszédnek olykor kevés a haszna, - igaz, máskor meg éppen ellenkezőleg. Megvette Horkamorka mamája a puskát is, nem annyi pénzért, amennyit a fiúk kértek, mert ők háromszor annyit, mint az ára volt, de a mama lealkudott belőle, így csak valamivel többért adták el, mint a bolti ár kétszerese. A nevét Pötyiről Köpdkire változtató kutyusért is pénzt kaptak, hát azon akár tízszer is jegyet válthattak volna a cirkuszba. Cirkuszosok éppen nem voltak a faluban, de ami késik, az nem múlik. Ha meg nem jönnek, hát vásárok is vannak a világon!

A biztonság okából Karcsi nem tagadta, hanem büszkén kijelentette: ő Körtekérő Balázs. Ferkót pedig Baltás Janikaként mutatta be. Hozzátette: ők messze, Macskaszántón nyaralnak, csak errefelé kirándultak. Ferkó, Janikaként, buzgón bólogatott.

A gyors búcsú után a fiúk nagy nevetés közepette gondoltak arra: mindegyiküknek külön légpuskája lesz! Visszamentek a városba, meg is vették, de egy másik boltban. Irány a falucskájuk!

Igen, de egyszer csak ki fut utánuk? Az a kis változó nevű kutyus, eredetileg Pötyi, amelyik volt azóta Puttyi, és Köpdki is.

Ferkó megkönyörült rajta:
- Vigyük vissza Pötyit Panna néninek! Mi bajunk lehet? Elkóborolt a kutyus, mi csak megtaláltuk, Kakassarkantyús határában. Együtt találtuk!

Panna néni nagyon megörült a kutyusnak, mert már kétségbeesetten kereste. A fiúk kaptak nála kakaót, kalácsot. Sőt! A tanárnő a csúzlikat is visszaadta nekik, azzal a szigorú figyelmeztetéssel: ne hozzanak az iskolába ilyen veszedelmes fegyvereket!

Megígérték.

Hazafelé még volt egy kis eszmecseréjük arról: mint szerezték a légpuskákat? Találkoztak egy bácsival, Kakassarkantyús határában. Szakállas volt, meg szemüveges. Arról kiderült: számtanprofesszor, egy furcsa nevű egyetemen. Ámult a bácsi az ő számtantudásukon, de még hogy tátotta a száját! Azt mondta: jutalmul vesz nekik valamit a városban. Behintóztak oda. Ők mind a ketten a légpuskát választották. Hát csak nem fognak babákat vetetni a bácsival? Nem kislányok ők!

Hát az, hogy nem kislányok, igaz volt, ha a többi nem is. A szülők sem Karcsinál, sem Ferkónál nem értek rá utánanézni a dolognak. Sok dolguk volt a ház körül. Meg kellett etetni az állatokat..

Mi mindenbe lőttek bele a puskájukkal? Erről majd máskor. Ferkónak támadt is egy tragikusnak kinéző ügyecskéje.

A szomszéd bácsinak ugyanis volt egy tyúkocskája, amelyik éppen tíz sárga kiscsibét terelgetett, épen. A tyúknak nem is lett semmi baja, ép maradt, de az egyik csibécske, amelyiket fogolymadárrá neveztek ki, kapott egy ólomgolyócskát. A tyúk erre nagyon kotkodácsolt, hangoskodott, pedig még így is maradt neki kilenc csibe, ugyanolyan sárga.

A szomszéd bácsi kijött a házból. A fiúkat felpofozta, köztük a vétlen Karcsit is. Ferkótól elvette a légpuskát, önkényesen. Karcsitól nem vette el, azon egyszerű okból: nem hozta magával.

Visszakerült a légpuska Ferkóhoz?

Vissza, a szomszéd bácsi hétéves kislányának, Évikének köszönhetően.
A fiúk elmesélték neki, hogy milyen rossz a kútban, ahol gonosz szellemek lakoznak. Kik kerülnek le a kútba? Például olyan kislányok, akik árulkodnak, valamint nem hozzák vissza a fiúk parancsára a légpuskát, akár a padlásról is.

Évike ezt eleinte nem hitte, de miután egyik kezecskéjét Ferkó fogta meg jó erősen, a másikat Karcsi, és odavitték a kúthoz, egyből kúthívő lett belőle. Titokban lehozta a padlásukról a légpuskát, és visszaadta Ferkónak.

Puszit nem kapott érte, de Ferkó odaajándékozott neki egy varázsgolyónak kinevezett csorba üveggolyót. A rendkívül értékes ajándékért csupán annyit kért a kislánytól: ezután mindig neki engedelmeskedjen, mert különben a varázsgolyó..

Karcsi is adott Évikének egy fületlen gombot, amit az utcán talált, és már hetek óta tűnődött rajta: mit csináljon vele?

Ilyen jószívűek voltak ezek a fiúk!

Múltak az évek, a fiúknál is, Évikénél is. No, még ha csak múltak volna, de el is vittek magukkal ezt-azt: kedvet ablakok lesből csúzlival való csörömpöltetéséhez, békák bunkóval való fejbekólintásához, macskák kényszerzubbonyba öltöztetéséhez.. Szomorú ez, de, sajnos, ez az élet! Csinál az még ezeknél kegyetlenebb dolgokat is..

Ferkó, legényként, már nem arra érzett nagy vágyat, hogy a gyönyörű leánnyá serdült Évikét átadja a kút szellemeinek.. Évike sem félt már sem kúttól, sem Ferkótól.

Ferkótól a legkevésbé sem, mert a csorba üveggolyó megfordította a varázslatot: Ferkó neki engedelmeskedett, mindenben. Mennyire visszájára tud fordulni egy varázslat!

Lakodalmuk napján, egy félreeső eperfa alatt, Évike megkérdezte Ferkót:
- Ugye, nem akartál valóban kútba dobni akkor, amikor csöpp kislány voltam?!

Ferkó megcsókolta őt, és nevetett:
- Persze, hogy nem! Ha bedoblak a kútba, akkor ki szerzi vissza nekem a légpuskámat?!

(2012)

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!