Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1647
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-11-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (198)
-Egyéb prózai alkotások (518)
-Mese (221)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (21)
-Versek (683)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2012-05-11 15:49:54
Megtekintve: 523
Telefonadó
Még nem tudni, hogy mint lesz, hogyan lesz, annyi azonban bizonyos: jön a telefonadó. Sok szó esik róla, folyik a preferált Hungarian folyó: a Zagyva. Hát tényleg! Legjobb az összevissza beszélés, mert abból, szükség esetén, össze is lehet, de, ha kell, vissza is.

Évekkel ezelőtt hangzott el egy Hungarian parlamenti képviselőtől (talán van, aki még emlékszik rá) javaslat a világ talán legkülönösebb adójára. Egy honatya (nem tréfából, komolyan!) azt javasolta: az elegáns, nyakkendős viseletre is vessenek ki adót, - ez lett volna a nyakkendő-adó. A derék Hungarian honatyák és honanyák (honnyanyák) az illetőt, javaslatával együtt, nem röhögték ki, és küldték azonnal bizonyos betegségekkel tapintatosan foglalkozó egészségügyi intézménybe. Ebből egyből ráismertem: Hungary ez, a vak is láthatná, - de még az illető magát látónak hirdető pártja is úgy tett, mintha nem látná!

Közgazdasági műveltségem, sajnos, nem olyan nagy, hogy el tudnám dönteni: a telefonadó élesztgetni, vagy tovább döglesztgetni fogja-e a Hungarian gazdaságot. Ám annyi bizonyos: ha élesztgetni fogja is, feléleszteni nem, ha meg döglesztgetni fogja, hát annak már ez is, úgyis, mindegy.

A telefon bizonyos dolgok megbeszélésére nagyon jó, másokra nem, utóbbiakra szokták mondani: nem telefontéma. Persze, az idő változik, ami tegnap nem volt az, ma már beleférhet a tematikai bővülésbe. Tudományos vitákra vagy történelmi, politikai megbeszélésekre a telefon nem alkalmas. Utóbbira egyébként semmi sem alkalmas ebben az országban, hiszen sok-sok évszázad sem tudta beleverni a Hungarian fejekbe az igazságot sem a távoli múltról, sem pedig a nem is annyira távoliról, így például az első-, és második világháborúról, Tisza Istvánról, Horthy Miklósról, és társairól, - hogy csak néhány példát említsek a sok közül.

Egy valamire azonban, méghozzá lényeges dologra, kétségkívül jó lenne a telefonadó. Az emberek oly hosszasan szokták mobiljukba ömleszteni azt a hanganyagot, aminek sokszor az égvilágon semmi értelme, hogy azon el kellene gondolkodni, - persze, ha az emberek hajlanának a gondolkodásra. Sok mindenre hajlanak, sok minden, mindenki előtt hajlonganak, - de ez speciel fel sem tűnik senkinek.

A telefonadót és az SMS-eket, a sajtóban közölt tervek szerint, a beszélgetés percdíja szerint kell majd fizetni. Havi tíz percnyi beszélgetés azonban, a sajtóhírek szerint, adómentes lesz. Az egykor népszerű dalra gondolok, amelyik azt röpítette a fülekbe (és bőven adott rá dalbeli példákat is), hogy tíz percbe annyi minden belefér. Utóbbi igaz is, bár az eredeti, a huszadik század második felében született sláger, agitatív célja nem az adó volt, hanem időmegtakarítás a termelő tevékenységnek, munkának (finoman szólva: ezt a haszoncélját illetően már korántsem volt annyira sikeres).

Néhány példát adok arra, miként lehetne a hosszú telefonbeszélgetéseket lakonikus, vagy legalábbis elfogadható rövidségűvé tenni, és így pénzt megtakarítani, de főleg a lényegre törekvő rövid beszédet az adózás segítségével megtanítani. A példákat tematikailag csoportosítom.

1. ÜZLETI TELEFONOKNÁL (SMS-eknél):

a.) - Ennyiért? Egy f..! (A vérbeli üzletasszony mégis megszerzi annyiért, ráadásnak a f..-t is.)

b.) - Annyiért még a templom egerének sem! (A templom egere azonban már nem a szólásmondásosan szegény egér, meg igen befolyásos is, néhány jól álcázott célzás után megkapja annyiért, mert különben..)

c.) - Máskor ne alvállalkozz!

d.) Jóhiszeműen cselekedtem! (Rosszhiszeműen ugyan, de nem vagyok olyan hülye, hogy a telefonon át orrodra kössem üzleti aljasságom.)

2. SZEXVÁSÁRLÁSI TELEFONOKNÁL (SMS-eknél):

a.) - Homo.. (Elég ennyi, a vonal végén a másik nem olyan ostoba, hogy a Hungaryban kihalófélben levő homo sapiensre gondoljon!)

b.) - Bi.. (Kétféle lehetőség, nagy teljesítőképesség esetén homo is, hetero is.)

c.) - Heterót, hetérám!

d.) - Vica? Holnap tízkor dugunk, nálam.

3. VÁLÁS ÜGYBEN MEGEJTETT TELEFONOK (SMS-ek):

a.) Éva! (Pista!) Elválunk. Miért? Csak!

b.) Házasságunk sztornó! Vagyonmegosztásról az ügyvédnél. Búcsúcsók!

c.) Leányságom (legényvoltom) visszaveszem. Búcsúrandevúnk az ügyvédnél, holnap tízkor.

d.) Nagyon romantikus lényeknél az idevágó telefonbeszélgetés lehet szépirodalmibb, bár az egy kicsit általában hosszabb:
- Manci? Házasságunknak vége! Miért? Ady szavaival válaszolok:
- Meg akarlak tartani téged, / Ezért választom őrödül / A megszépítő messzeséget.

e.) Vannak, persze, nagy ritkán, különc férjek, akik válásnál nem csupán minél nagyobb vagyonrészre, hanem a gyerekek igazságos elosztására is igényt tartanak. Két gyereknél ez nem akadály, - de mi van akkor, ha a közös gyerekek száma három? Akkor is lehetséges gyors mobilbeszélgetés:
- Manci! Házasságunk a kútban. Autó? Tiéd. Lakás? Enyém. Egy gyerek neked, egy nekem. A harmadik gyereket megfelezzük. Hozz bozótvágó kést!

4. POLIJELENTÉSŰ TELEFONOK (SMS-ek):

a.) - Vége! (Hungaryban valaminek, vagy valakinek mindig vége van, de utána sem jön semmi jó, viszont az ilyen sokértelmű üzenet megtaníthat az egyébként teljesen felesleges, sőt, veszélyes gondolkodásra. Csak különcöknek ajánlom! Más veszélyt keresők válasszanak könnyebbet, például a Himalája csúcsainak megmászását.)

b.) - Ez is, az is lehet. (Diplomatikus állásfoglalás, azaz jó fekvés foglalás, - diploma sem kell hozzá.)

c.) - Majd beszélünk róla! (Nem kell pontosítani, hogy miről, az üzenetet vevő hadd ijedezzen, puhuljon!)

5. SZERELMI TELEFONOK (SMS-ek) (bár szerelem már nincsen, azért az ilyet imitáló telefon előfordulhat):

a.) Imádom! (A hölgy tűnődhet: őt-e, vagyonát, hasznos összeköttetéseit, vagy bájos kutyuskáját?)

b.) - Le kell húznod, szerelmem! (Az üzenet nem árulja el, hogy mit kell lehúznia a nőnemű lénynek: a bugyiját, vagy az ablakon a redőnyt? A nők szeretik a talányos férfiakat.)

c.) - Kapcsolatra fel! (A másik tudja: házasság helyett együttélési, ideiglenes élettársi kapcsolatra kérik, azt viszont nem, hogy ez a kapcsolat haláltársi is lehet, igaz, akkor megnyílik a hírnév útja a bulvárlapok jóvoltából.)

6. RENDŐRSÉG ÉRTESÍTÉSE TELEFONON (ez ugyan díjmentes, de azért a rövidség szokását célszerű megtartani, nehogy a telefonáló kijöjjön a gyakorlatból):

a.) - Szamár utca hat! A kés benne!

b.) - Nagyfejű ló utca nyolc. Ami volt, már nincs! (Rendőrségi válasz: - Nekünk nyóc! Ott leszünk, ha megjöttünk.)

c.) Írják inkább a végrendeletem, mert mire ide ér a mentő..

7. HONATYAI, HONANYAI, HONLEÁNYI, HONNYANYAI TELEFONÜZENETEK (e bizonyos értelemben szabadelvű társaságnak van pénze, dögivel, de azért közöttük is akadnak skótok, akik csak a közpénzt szeretik pazarolni):

a.) - A mai adójavaslat legyen a cipőadó!

b.) - A tőrt rejtsd el!

c.) - Csak a holnapi színjáték címét mondd meg!

d.) - Nevezd vörös gazembernek!

e.) - Ki tudja, hogy itt ki a jobbik?!

f.) - Elolvassam a törvényjavaslatot? Mi a fenének?!

g.) - A lényeget ne érintsd, rázós!

A telefonadó a lényegre törekvő, rövid beszédet, persze, a tervezett csekély, havi hétszáz forint maximális összeg esetén, szerintem, nem fogja elősegíteni, és a lakosság bőbeszédűsége megmarad. Ám havi húszezer forintnál már előfordulhat, hogy csak a gazdagok mobiloznak, a szegények viszont befogják a szájukat, vagy csupán minden holdtöltekor töltetnek pénzt a mobiltelefonjukra.

A telefonadóról eszembe jutott a dugóadó. Utóbbiért, mint a híradásokból kiderült, tulajdonképpen az Európai Unió a felelős, csúnya támogatáskapcsolása miatt, mert csak úgy adott pénzt a nem épülő négyes metrót nem építéséhez, ha Hungary a közlekedési dugóadót is bedugja az adókonnektorba. Nem rossz ötlet, csak ki kellene terjeszteni minden más dugó, dugaszoló félére, túl a közlekedésin (tehát a palackok fém- vagy műanyag lezárására is!).

A dugó nélküli palackból könnyen kifolyik a beletöltött folyadék, a dugó tehát nélkülözhetetlen, így e tágabb értelmű dugóadó sok elherdálni való pénzt hozhat az államkonyhára.

További adó lehetne a rúgóadó, ezt azonban nem a rúgást adók fizetnék, hanem azok, akik a mások lába által keltett vibrációt élvezik, - vagyis akikbe Hungaryban rendszeresen belerúgnak.

Gyenge szellemi képességekkel rendelkező Olvasóm számára közlöm: valójában a többi adó terhe is csak az utóbbiakat nyomja igazán!

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!