Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1826
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-04-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (561)
-Mese (249)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (773)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-11-01 15:13:59
Megtekintve: 557
Kardos asszonyka
Nyúlfogó Pista nem akármilyen legény volt, mert nem csak a nyulat tudta megfogni (igaz, csapda segítségével), - de a munka végét is. Olykor ugyan a munka végére érkezett, de akkor azután megfogta, ami még maradt a dologból, különösen, ha az már csak nyúlfarknyi volt!

A faluban élt egy meseszép leány. Úgy hívták: Büszkénróka Éva. Az olyan gyönyörű volt, hogy állandóan hat-hét udvarló legény sürgött-forgott körülötte. Ez az Éva egyelőre a kezét sem engedte megfogni egyiknek sem, viszont azt megengedte: vizet hozzanak neki a kútból, felássák a kertjét, megetessék a disznókat, teheneket, amikor eljött az etetés ideje.

Éva hajadon olykor sütött a legényeknek meggyes-, vagy túros rétest, hát az olyan finom volt, hogy mindegyik legényben felkeltette a leánykérés vágyát. Amelyik azonban megkérte Éva kezét, az a rétesen kívül kosarat is kapott. No, szóval az ilyen legényt kikosarazta.

Akivel ez történt, az eleinte nagyon búsult, később, vigasztalásul, elment más portára, más leánynak udvarolni. Ott is volt kút, kert, disznó, tehén, no meg sütemény is, - ha olyan kitűnő ízű nem is, mint Éva rétese!

A nyúlfogás könnyebb, mint a rókafogás. Erre hamarosan Nyúlfogó Pista is rájött, mert Éva neki sem engedte meg, hogy megfogja a kezét. Erre kicsit felhúzta az orrát ez a Pista, de azért átjárt Évához, ellenőrizni, hogy a többi udvarlók rendesen felásták-e a kertet, jól megetették-e a disznókat, teheneket..

Észrevette utóbbi turpisságát Kulacsos János Bácsi, aki nem volt kétkulacsos ember, mivel három kulacsa is volt, az egyik mindig üres, azt mutatta meg másoknak, némi célzással: azok kínálják meg borral a saját kulacsukból!

Mondta ez a János Bácsi:
- Kardos leány ez az Éva, ismerem, mert egykor udvaroltam az édesanyjának. Alma nem esik messze az anyafájától, azaz almafájától! Hű, a kutyafáját! Üres a kulacsom, ha megtöltenéd borral, elárulnám neked, hogy miként nyerhetnéd el Éva szépségesen ravasz szívecskéjét!

Megörült ennek Pista, mert egy kulacs bort megér egy leányszív, ha az olyan meseszép leányban van, mint Éva. Teletöltötte borral János Bácsi kulacsát, az meg így szólt:

- Éva anyja imádta a szerelmes verseket. Te még fűzfapoétának sem lennél jó, de itt vagyok én, koszorús költő, ha kell, egész fűzfaerdőre való költeményt írok neked. Mindegyik ára csak egy kulacs bor. Három vers, vagyis, ha, jól számolom, tíz kulacs bor, és megkérheted Éva kezét. Igaz, lehet, asszonyként kicsit heves vérű lesz, - de hát úgy szép az élet, ha zajlik!

János Bácsi lekörmölte az első verset. Így hangzott:

Szeretlek én Téged, Éva,
mindig, mindig, - nem csak néha!
Nem csupán rétesed falom, -
szépségedről is szól dalom!
Szívem a szívedig zenget
lanton arany lángszerelmet.
Szívbéli e lantról a hang:
imádlak, te bögyös galamb!

Jó vers volt Kulacsos János Bácsié? Ennek eldöntésére nem vállalkozom, nehogy rám dőljön a.. Ám annyi bizonyos: hatásos vers volt, mert Éva egyből így szólt:
- No, Pista, tiéd a kezem, meg a túrós rétesem! Ám figyelmeztetlek: olykor szeszélyes kedvű vagyok, fejedhez vágok egy-két tányért. Jámbor férj leszel, és a tányérok dacára sem haragszol meg rám?

- Hát, ha kistányérok lesznek, akkor nem.. - nevetett Pista.

Azt gondolta: Éva csak tréfál. Van azonban egy messziről jött mondás: a másnapi gondolat jobb, mint az e napi. Erre Pista csak kicsit később, a lakodalom után jött rá, de emiatt nem kellett volna restelkednie, hiszen hányan egész életükben nem jönnek rá arra, amire már az esküvőjük előtt rá kellett volna jönniük!

Miként történt ez?

Éva, - pedig egyébként jól főzött, sütött - egyszer elsózta a levest. Ez még nem hozott volna Pistára bajt, ha nem tartózkodik éppen a konyhában. Amint mondják: rossz helyen volt, rosszkor. Így volt, úgy volt, - repült a kistányér. Pista fejéről irányt váltott, leütötte a konyhaszekrényről az órát, ahelyett, hogy a főnyereményt ütötte volna meg. Különös módon sem a tányérnak, sem a konyhaszekrénynek, sem az órának nem lett semmi baja. Pista fejének is csak mérsékelten, mert ebcsont beforr. Ám a férjjé lett legény mégis szerette volna megbúbolni hirtelen kezűségéért szeretett feleségét, de azután eszébe jutott leánykéréskori fogadalma, így csak, kissé indulatosan, elment a kocsmába.

A kocsmában Kulacsos János Bácsi búslakodott egymagában. Oka volt rá, mivel senki sem fizetett neki bort, és a szőrös szívű kocsmáros sem adott neki hitelbe, pedig egykor, amikor A MI KOCSMÁNK című cégérverset írta neki, de sokan jöttek be az italmérésbe röhögni!

Pista elmesélte János Bácsinak a kistányéros otthoni történetet, nem hagyta ki belőle a konyhaszekrényt, meg az órát sem. No, mindjárt lett János Bácsinak bor, Pista szívének pedig remény!

János Bácsi ugyanis így szólt:
- Ezen lehet segíteni. Cifrafejű Mátyás, a kutyakereskedő, ugyanis egykor a cirkuszban dolgozott, könnyedén megtaníthat repülő tárgyakat elkapni. Nem fog érte sokat kérni, de vigyél magaddal egy bunkót, nehogy mégis úgy tegyen! Én majd a faluvégi nagy fűzfa előtt várlak, mert ez a Mátyás kiszeretett belőlem. Igaz, háromszor is eladtam neki ugyanazt a kutyát, de hát ezért a csekélységért..

Megtanult Pista Mátyástól repülő tárgyakat, köztük kistányérokat könnyedén elkapni?

Meg, méghozzá milyen jól! Amikor eljött felesége szeszélypillanata, és repült a kistányér, - egyből elkapta. Az elsőt is, a másodikat is, a harmadikat is.. Utána meg elkapta a feleségét, és megcsókolta, háromszor is.

Éva másnap pompás süteményeket készített engesztelésül, majd, miután Pista azokat befalta, elpirult, és szelíden így szólt:
- Pista, vedd úgy, hogy feléd röpítettem egy tányért!

Nem volt ostoba Pista, értette a célzást, ölébe kapta feleségét, csókolgatta.

Idővel gyermekük is született, először két leány egyszerre, utána hármas ikerként fiúcskák. No, öt gyerek is több, mint négy vagy három, - már az sem kis gyermekáldás, különösen, ha növögetnek, és ezt-azt törögetnek..

Ilyen jól végződött ez a történet. Éva és Pista úgy éltek, mint a galambok, - legalábbis a békés házaséletre ezt a hasonlatot találta ki a nép.

Persze, én nem ellenőrizhettem utóbbi hasonlat igazát, mert nem tudok felmászni a fákra, és belepillantani a galambfészkek boldogságába..

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!