Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1289
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-09-23
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (193)
-Egyéb prózai alkotások (403)
-Mese (173)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (13)
-Versek (503)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2012-11-03 18:36:13
Megtekintve: 450
A király és a bölcselő
A király az erdejében vadászott, de kíséret nélkül. A puskavégre alkalmas vadak, úgy látszik, máshol jártak aznap. A koronás úr unta magát. Végül dörmögést, és ágreccsenést hallott. Megörült, azt hitte: medve jön.

Nem medve jött, hanem egy ember, hátán puskával, kezében könyvvel. Az embernek hosszú. nem éppen kifogástalan tisztaságú szakálla volt. A könyvet nyitott állapotban a kezében tartotta, olvasott, miközben előre cammogott az ösvényen, de még beszélt is önmagával. Lehet, hogy a könyv szerzőjét bírálta.

A nagy betűfalástól a királyt nem vette észre. A felséges úr nem mutatkozott be neki, úgy vélte: őt minden alattvalója ismeri, csak rászólt:
- Tisztelt Uram, Önnel tarthatok az úton?

- Megteheted, te feleslegesen kérdező ember! - válaszolta a különös alak.

A király meghökkent:
- Miért nevezel feleslegesen kérdezőnek?

- Hát azért, te tudatlan, mert mellettem mehetsz, akkor is, ha nem adok rá engedélyt! Nem tilthatom meg. Talán az enyém az erdő? - mondta a szakállas.

A király elmosolyodott:
- Veled megyek hát, engedélyed nélkül, de elárulnád, hogy merrefelé tartasz?

Az ember lenéző pillantást vetett a királyra, akiről nem is sejtette, hogy ő a király:
- Nem tudom, hogy merrefelé tartok, mert tudásom kiterjed saját tudatlanságomra is, - ami a te tudatlanságodhoz képest tudás!

- Hüm! - esett le a király álla. Te azután csavart szavú ember vagy! Miként értetted ezt?

Az embernek tetszett, hogy csavart szavúnak nevezték. Készséggel válaszolt:
- Bármikor jöhet Valami, vagy Valaki, és haladásunk irányát megváltoztatja.
Ezt te is tudod, de úgy tudod, hogy nem tudod, mert azt hiszed: nem jön a Valami, vagy Valaki, de ha jön, akkor az irány másfelé megy, vagy mégsem.

A király jól ismerte az erdőt, elhatározta: vendégül látja ezt a furcsa embert. Így szólt hozzá:
- Ha nem vár otthon a feleséged, családod ebédre, akkor ebédelj nálam. Két óra múlva ezen az ösvényen elérhetünk szerény hajlékomhoz. Nem vár otthon feleség?
- Lehet, hogy vár, lehet, hogy nem. Lehet, hogy feleség, lehet, hogy nem. Ha vár és feleség, akkor sem az én feleségem!

A király most már átvette az ember fura gondolat hintázását, megértette:
- No, szóval nincs feleséged, de ha otthon egy asszony vár szerelmesen, aki másnak a felesége, akkor jobb, ha inkább hozzám jössz, mert a feleség után annak férje is beállíthat hajlékodba, és akkor, ha a férj féltékeny, jöhet a feneség, bajod lehet belőle.

- Okosodsz, te eddig tudatlan ember! - csapott nagyot a király vállára a szakállas. Bemutatkozom: - Félisten Ferdinánd vagyok, a bölcselő.

A király nem akarta teljesen felfedni kilétét, de azért tréfásan célzott rá:
- Én meg Fejemenkoronás Ferenc vagyok. Hiába vagy félisten, én nem félig, hanem teljesen tisztellek téged, de nem, mint istenséget, hanem mint a Szavak Fenséges Fejedelmét.

Ferdinánd oktatóan emelte fel mutatóujját:
- Olyan, hogy teljes tisztelet, nem létezik. Minden teljesből, hiányzik valamicske, néha több is annál. Ha nem hiányozna, akkor is kiharapná belőle, és lenyelné az Idő!

Egy idő után feltűnt a királyi palota. Ferdinánd vagy nem lepődött meg ezen, vagy nem mutatta. Rájött, hogy ki volt eddig az útitársa. Tréfás korholással jegyezte meg:
- Hát ez volna a te szerény hajlékod? Ez a gőgös palota? Ennek, bizony, szerénységet kell még tanulnia, hogy valóban az legyen!

- No, te majd megtanítod rá! - nevetett a király. Úgy látom, megterítettek nekünk, asztalhoz ülhetünk.

Félisten Ferdinánd ottmaradt a palotában. A király kinevezte tanácsadójának, és nemesi rangot is adott volna neki, de kiderült: azzal már előzőleg is rendelkezett. Ám felesége nem volt, de lett, mert a király feleségének egyik udvarhölgye, igen csinos és kedves grófkisasszony, halálosan beleszeretett. Végül Ferdinánd szívének sem lett közömbös a leány, azt mondta neki:
- Ne legyen se halál, se álhal, mert nem jó, ha a hal ál, sem pedig az, ha az álhal áll, amikor lába sincsen!

Megértette a választ Havasharangos Hajnalka grófnő, kézen fogta Ferdinándot, és már vitte is a lakodalom felé. Három gyönyörű szavú gyermekük született.

Egy darabig nem is volt semmi baj, csak akkor lett, amikor a gyerekek iskoláskorba kerültek, és három tanárukat is majdnem az őrületbe kergették kacifántos magyarázataikkal. A majdnem azonban, szerencsére, még nem igen!

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!