Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1196
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-07-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (190)
-Egyéb prózai alkotások (368)
-Mese (157)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (466)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2012-12-01 20:47:55
Megtekintve: 369
Felháborodás és ál-felháborodás
Egész tűrhető időjárású még, hangulatos ez az őszvége, a közéleti időjárást azonban a becsületre kényesek, szerintem, nem igen dicsérhetik. Kérdés, persze, hogy mennyi becsületre kényes ember van még Magyarországon..

A közélet felszínén nyilván alig akad ilyen emberke, erre igen sok jel mutat. Már az is régóta árulkodó tünet, hogy a pártok saját tagjaik erkölcsileg kifogásolható cselekedeteit nem hogy időben felfedni (bár ez volna, magasabb erkölcsi szinten, megkövetelhető) nem szokták, de még, ha kiderül ilyesmi, mindent megtesznek az ügyek eltussolásáért, a hallgatástól a jogilag olykor nehezen bizonyítható fenyegetésig. A disszertáció-ügyek kapcsán - humoros köntösben, de komolyan - többször írtam erről, legutóbb Szegény disszertánsok! címmel.

A napokban egy képviselő antiszemita felszólása váltott ki vihart a parlamentben, de még inkább a parlamenten kívül, az országban, sőt, a nagyvilágban. Természetesen nem gondolom, hogy sokan fognak rátekinteni e netnapló bejegyzésemre, valószínűleg csak néhány olvasó, de hát úgyis inkább saját magamnak szól, írok hát néhány sort az eseményről.

A parlamenti felszólalás lényege az volt, hogy a zsidó származású kettős állampolgárokat és kormánytagokat nemzetvédelmi szempontból vizsgálni kellene, mert veszélyt jelenthetnek az országra. Bár a zsidó listázás szó nem hangzott el, valójában a felszólalás tartalma erre irányult.

Tekintettel arra, hogy a felszólalás tartalma teljesen összhangban volt az érintett parlamenti párt számos más megnyilvánulásával, kérdés: miért keltett ekkora meglepetést? Érdemes megvizsgálni ezt a kérdést, és választ adni rá.

Az antiszemitizmus eszmei előzményei, hagyományai Magyarországon - gondoljunk csak a huszadik század, különösen első felének történetére! - igen erősek. A Horthy-korszak erkölcsileg erősen kifogásolható kultuszának bizonyos mértékű feltámasztása (amiben több parlamenti pártnak is szerepe van, egyeseknek aktívan, másoknak pedig a hallgatással, vagy a helytelenítés tessék-lássék erőtlenségével) szintén tápot adott sok káros elgondolásnak, többek között az antiszemitizmusnak is.

A fentebb említett parlamenti felszólalás elsősorban a párt holdudvarának, szavazótáborának szólt.

Több írásomban foglalkoztam azzal, hogy Magyarországnak milyen hasznos volna a kiegyezés a zsidó és nem zsidó magyarok között. Tudom, hogy ez ma nem látszik megvalósíthatónak, de ettől még fontos kimondani a béke szükségességét. A mai nap egyébként szép példát láttam jóindulatú, értelmes megnyilatkozásra: Izrael egyik volt vezetője Palesztina ENSZ státuszának nem tag megfigyelő államra való felemelését (miután megtörtént) inkább a békéhez vezető út szempontjából kedvezőnek tekintette a CNN televízióban (miközben Izrael, és fő támogatója, az USA, ellenkező álláspontot foglalt el).

Az antiszemitizmus fentebb említett nyílt megnyilvánulása a parlamentben, és az utána bekövetkezett tiltakozás hullám, nem biztos, hogy jelentős szavazatvesztést hoz majd egy zsidózó pártnak. A gazdasági válságnál - közismert - a bűnbak keresés felerősödik, és a zsidók (meg más kisebbségek, így a cigányok) sokszor betöltöttek már ilyen szerepet, nem csupán Magyarországon, ahol a huszadik század első felében a hatalom is sokszor pártolta, nyíltan vagy burkoltan gerjesztette, illetve bizonyos időszakokban csak eltűrte az antiszemitizmust, míg végül, német szövetségese oldalán, aktív szerepet vállalt a holocaustban is.

Ne áltassuk magunkat: akár a világ általában, Magyarország társadalma sem nagyon fogékony arra, hogy bizonyos erkölcsi magaslatról nézzen történelmére, annak szégyenteljes tetteire éppen úgy, mint értékeire, jó értelemben példát mutató eseményeire. Nem arról van szó, hogy utólag, az eredeti nemzetközi helyzetből, a konkrét körülményekből kiszakítottan ítéljünk meg múltbeli dolgokat, hanem arról: tanulni kellene belőlük. Így még egykori szégyenletes események is hasznot hozhatnának.

Sok minden silányabb lett - erkölcsileg is - az 1989-es rendszerváltás után, miközben a technikai fejlődés - nemzetközi szinten - nem vitatható.

A zsidóellenesség nagyon felháborító, úgy érzem, hogy ezt több írásom után nem kell bizonygatnom. Ám ugyanakkor megvetéssel nézek arra a primitívségre is, amint sok zsidó és nem zsidó az említett parlamenti felszólalást, mint eseményt, kezelte és kezeli.

Ahhoz, hogy valaki becsületesen vizsgálja meg az antiszemitizmus jellemzőit, gyökereit, okait öt, egymással szorosan összefüggő, terület áttekintése feltétlenül szükséges múltban és jelenben: 1. a társadalmi rend, 2. a zsidóság, mint populáció, 3. a zsidóság különböző társadalmi rétegei, eszméi, magatartása, 4. a nem zsidók populációk, 5. a nem zsidó populációk, társadalmi rétegek eszméi, magatartása.

A társadalmi rend jelenleg Magyarországon (és a világ nagy részén) a tőkés (kapitalista) társadalmi rend. Akik ennek jellemzőivel, lényeges vonásaival nem foglalkoznak, azok eleve a felszínen maradnak a társadalmi folyamatok, események magyarázatánál, és - kemény kifejezés, de igaz - szükségszerűen letérnek az igazság, tárgyilagosság útjáról is. Az 1989 óta alakult parlamenti pártok természetesen le is tértek.

Más kérdés, hogy ez hatalomra kerülésük alapfeltétele volt, a reális nemzetközi helyzetnek megfelelően. Mégis ellenszenvet keltett (és kelt) bennem mindaz, amit ez hozott: megdöbbentően primitív kommunistázás, a Kádár-korszak tárgyilagosságot még csak meg sem közelítő értékelése, illetve értékelése helyett gyalázása. Félreértés ne essék: minden múltbeli rendszerben kifogásolni kell a rosszat, de ugyanakkor meg kell keresni a jót, méltánylandót, vagy legalábbis megérthetőt.

A huszadik század második felének valóságtól eltérő megítéléséért minden 1989 utáni parlamenti politikai párt és mozgalom felelős, és a múlt ilyen tárgyalása elősegítette a hamis Horthy-kultuszt, - így tehát valamilyen mértékben az antiszemitizmust is. Az mindenképpen szégyenletes (bár a történelem ismeretében nem szokatlan), hogy a rendszerváltás után a felszínen majdnem az egész magyar értelmiség köpönyegforgatóvá lett. Bevallom: több gerincességet vártam volna, még ha a történelem ismeretében nem is voltak ez irányban túlzott illúzióim.

Igen egyoldalú az is, ahogyan a legtöbb parlamenti párt az amerikai típusú demokráciának nevezett társadalmi berendezkedést dicsőíti (mert ez az érdeke). Az amerikai demokrácia ugyan demokratikusabb jó néhány ország társadalmi berendezkedésénél, de nagyon messze van az igazi népuralomtól. Az, hogy - a világ érettségének jelenlegi szintjén - a szabad választás tényleges uralmat biztosít a népnek, több ok miatt is, egyenesen nevetséges! Ezt nem teszi, sem Amerikában, sem másutt.

A zsidóság, mint populáció, mint minden nép, igen összetett. Számos jel szerint Izraelben éppen úgy, mint Magyarországon. A kapitalizmus eszméjéért rajongó zsidót és a kommunista zsidót egy világ választja el egymástól. A közösség érdekében tenni kész zsidó magatartásában nem azonos a telhetetlen, szinte csak önérdekét követő zsidótól. Zsidók című versemben (az interneten olvasható) rámutattam: minden nép emberségesből és embertelenből van összetéve, és ezt tekintetbe kell venni, - de a zsidók nélkül nincs világ, nincs Magyarország. Az egyre erősödő cenzúra (kulturális fórumok öncenzúrája) ellenére a vers olvasható, de visszhangot nem igen kapott, annyiban érthetően, hogy Magyarországon ma nem az igazság kell még, hanem a különböző csoportoknak érdekeinek megfelelő egyoldalúság, ami valójában - mit szépítsük? - hazugság.

Minden nép, társadalmi réteg, közösség magatartásával foglalkozni kellene populációs szinten. Itt nem egyénekről van szó, nem szabad a népet, társadalmi réteget, közösséget összetéveszteni az egyénnel, - alapvető hiba, ostobaság (és gyakran becstelenség is!), amikor az utóbbi történik, - pedig sokszor megtörténik! A populációk ilyen vizsgálata - többek között - a tárgyilagos szociológia feladata volna (ha volna ma ilyen, legalábbis eredményeiről szinte semmit sem hallani).

Természetesen a nem zsidó populációk összetettségének, jellemzőinek, magatartásának vizsgálata ugyanolyan fontos volna, mint a zsidóknál. Ki gondolja például komolyan, - a magyar történelem és a világtörténelem ismeretében - hogy a kereszténység története csupa glóriát érdemlő, humánus tettekből áll? A felszínre került, hatalomhoz jutott keresztények talán szebben viselkedtek, mint a társadalomban kivételes helyzetbe jutott zsidók? Itt megint csak nem egyének megítéléséről van szó, hanem populációra vonatkozó kérdésről. Nem hiszem, hogy kedvező választ adna rá az, aki becsületesen gondolkodik (és egyáltalán mer gondolkodni).

Egy eszmének (ha az becsületességre törekvést hirdető eszme, még ha híveinek tettei nem voltak vagy vannak is ezzel kellő összhangban) nem azok tesznek jót, akik leplezni kívánják a nevében elkövetett vétkeket, bűnöket, vagy éppen ellentámadásba mennek át a jogos kritikai észrevételeknél.

Éppen ellenkezőleg!

Akár vallási, akár más eszméről van szó, a hibákat, vétkeket, bűnöket fel kell tárni (az értékek mellett), és ezt az eszme őszinte, becsületes híveinek elő kellene segítenie, - sőt, határozottan megkövetelnie!

Én nem hiszem, hogy a fentebb említett zsidózó parlamenti felszólalás bárkinek is meglepetést okozott, aki ismeri a magyar történelmi múltat, és figyelemmel kísérte a rendszerváltás utáni eseményeket napjainkig. A felháborodás jogos, de szerintem sok az olyan politikus, és más közszereplő, aki csak ál-felháborodó, valójában (belül) örül a lehetőségnek: antiszemitizmust kiálthat.

Helyes, ha kiált, még akkor is, ha ál-felháborodásból. Ám ennél, és még a tüntetéseknél is, sokkal-sokkal többre volna szükség, ha az ország tényleg csökkenteni akarná az embertelenséget, - és utóbbin belül a zsidóellenességet.

Mire is?

Többek között őszinteségre, aminek része kellene, hogy legyen valamennyi párt önvizsgálata. Arra, hogy a történelem (különösen az elmúlt évszázad történelmének) vizsgálata, interpretálása ne érdekcsoportokat szolgáljon, hanem az igazságot, - és ezen keresztül Magyarországot.

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)

Az interneten olvasható, kapcsolódó írásaim:

1. Zsidók (vers, 2012)

2. Szemet szemért (2006)

3. A Holocaust Nagy Tagadója (szatíra, 2009)

4. Zsidók, nem zsidók, nagyvilág, Magyarország (2010)

5. A hazugságok útja (2010)


Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!