Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1536
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-08-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (196)
-Egyéb prózai alkotások (483)
-Mese (217)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (15)
-Versek (619)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2012-12-28 16:47:16
Megtekintve: 571
Szilveszteri kalandok
Laposka Kiscinege Klára kutyusa volt. Tacskó. A kedves kis ebet a faluban szerették, de gazdáját, aki az iskolában volt tanítónő, a háta mögött nevették. Pontosabban: őt is szerették, de a kutyusa miatt kinevették. Ilyen fura kutyust tartani egy faluban, ahol termetes házőrzők ugatnak, macskákat ijesztgetnek!

Erősbaltás János Vadász nevű kutyája viszont délceg eb volt, a farkas méltó rokona. János a falu végén lakott, Klára is faluvégen, de a másikon.

Nem értette János: miért akar az ő kutyája folyton Kláráéval társalogni, barátkozni. Vadász, ha csak tehette, rohant Laposkához. Különös vonzalom.
Daliás farkaskutya ilyen alacsonyra sikeredett ebecskével barátkozik, etyepetyél!

A két kutya a gazdáikat is összehozta egy-egy futó mosolyra, néhány udvarias szóra. János nem mert az udvariaskodáson túl menni, mert félt: Klára, aki mégis művelt kisasszony, ő meg csak egy földet túró vakondok úrfi, úgysem fogadná el a közeledését.

Jól gondolta ezt Erősbaltás János, legényként?

Nem gondolta jól, mert Klárika már háromszor is adott neki valamit a kerítésen keresztül, egyszer fájának legszebb almáját, utána kosárka epret, végül pedig saját maga által sütött mazsolás túrós rétest. Utóbbi alkalommal a házba is behívta, de János zavartan elhárította: sietnie kell haza, már viszi is Vadászt, ezt az engedetlen kutyát. Az igazság, persze, az volt: szívesen bement volna Klárikához, de nem mert. Hátha kiderül a tanító kisasszony előtt az ő tudatlansága?

Belenyugodott Kiscinege Klára, leányként, János viselkedésébe?

Nem nyugodott bele, mert a legtöbb lánynak bizonyos dolgokban több esze van, mint a legényeknek, akár tanító kisasszonyok, akár nem.

Szilveszter napján is elszökött Vadász, ment Laposkához. Így udvarolt a tacskónak:
- Gyere velem, te ugató szépség! Megyünk a városba, bemutatunk egy kis jelenetet. Te felállsz a hátamra, ugatsz. Utána én ugatok. Ugatásunk után a bámuló emberektől ezt is kapunk, azt is. Még virslit is! Csontoscsiba, a kuvasz, azt mesélte, hogy ő Szilveszterkor még malacfarkat is kapott!

Laposka egyből beleegyezett. Már loholtak is a város felé. Legjobb vég oly boldog nap, mikor kutyus csontot kap, s az a csont nem attól bús, hogy nincs rajta semmi hús!

Kaptak csontot a kutyusok, az ÁLLJ HÁTAMRA, BARÁTOM, ONNAN UGASS NÉGY LÁBON! című kis színjáték bemutatásáért?

Kaptak bizony! Nem csak húsos csontot, de még sonkadarabkát, virslit, májat is! Adták az eszesek, meg már kicsit szeszesek. Utóbbiak, - talán a szesztől, vagyis a jó bortól, meg rokonaitól megzavartan - még egy nagy tál kocsonyát is a kutyusok elé tettek.

Jól ment minden?

Minden ritkán megy jól. Most is így történt. Zabrazebra Kelemen, a cirkuszigazgató, Bröhöhő bohóc társaságában iszogatott. Előbb iszogattak, de a kutyusok előadása láttán nagyot kurjantottak. Becsalták a két kutyát a CSELESBECSUKI LÁDÁBA.

Hát az olyan láda, hogy onnan nehéz a kifele!

Bröhöhő bohócnak a cirkuszigazgató azt parancsolta: vigye el a cirkuszba a ládát taligán, tegye oda Leó ketrece mellé!

A bohócban már erősen dolgozott a borocska. Átadta a ládát az egyik cirkuszszolgának, és hozzátette: Leóhoz! Úgy kellett volna mondania: Leó ketrece mellé! Nem így tette, ez melléfogás volt.

Leó, az oroszlán, csodálkozott a ketrecébe tett ládán. Meg is sértődött: miként mernek ennyi helyet elvenni tőle ebben a szűk ketrecben? További ámulásának oka az volt: ugat a láda. Kétféle ugatással. Micsoda fegyelmezetlen láda!

Rácsapott a ládára. A láda kinyílt. A két kutya - Laposka és a Vadász - kimászott belőle.

Tetszett a két kutyusnak az oroszlán?

Nem tetszett, mert ha egy macska ennyire nagy, az felháborító! A macska legyen akkora, mint otthon, a faluban, Pintyőkepityegtetőn!

Leónak tetszett a két kutya?

Nem tetszett, mert úgy vélte: ketrectársakat kapott, pedig neki is szűk e vasrácsos tákolmány. Ám békés állat volt, tudomásul vette azt, amit a sors kirótt rá.

Sokáig maradt a két kutya Leó ketrectársa?

Nem sokáig, mert a cirkuszszolga kinyitotta a ketrec ajtaját. Nem azért nyitotta ki, hogy a két kutyust kiengedje, hanem azért, mert nagy ló combot dobott be Leónak. A comb Laposkára esett, de az eb nem alélt el. Ha elalélt volna, akkor nem tudott volna kiszökni az ajtón. Vadász követte. A cirkuszszolga is követte őket, de nem tudott olyan gyorsan futni két lábon, mint a két kutya négy lábon.

Leó közben kisétált a nyitott ajtón, de nem utánuk ment, hanem városnézésre. Ő nézte a várost, bölcs képpel, de akik rá néztek, azok rémült fizimiskával elrohantak. Leó nem értette: miért szaladnak? Nem láttak még oroszlánt?

Magában úgy gondolta: ezek az emberek még nem voltak sem cirkuszban, sem Afrikában. Nyilván ezért akkora csoda nekik egy oroszlán látványa.

Megsüvegelem városkában az oroszlán sok érdekes dolgot elindított: pánikot, hogy felfalja az embereket, pedig sörényes fejének esze ágában sem volt ilyesmi. Elindított továbbá egy rádióüzenetet, amiben felhívták a lakosság figyelmét: ne féljen az elszabadult oroszlántól, mert jámbor az, mint a kezes bárány. A lakosság ezt nem hitte el, mert már sokszor becsapták, rádión keresztül is. Tovább ijedezett, rohangált össze-vissza.

Az oroszlánnak tetszett a város, de később a tűzijáték nem. Túl hangosnak találta. Visszalopakodott a cirkuszba, bement a ketrecébe. Jól tette. Mindenütt keresték, csak éppen ott nem.

Az utóesemények szóra sem méltóak. Az oroszlántól egy megijedt kismama a kórházban egészséges csecsemőnek adott életet. A kisgyerek még csak nem is sírt, igaz, nem is látott a szülészeti osztályon oroszlánt, csak hozzá hasonló babákat.

Harminchét puskás ember, a rádiótilalom ellenére, ami figyelmeztette őket: ne ingereljék az oroszlánt, elindult a békés nagyvad lepuskázására. A sörényest nem találták. A SÁRGAFÖLDIG kocsmában vadászati szünetet tartottak, pezsgőztek, borozgattak, de egymást sem lőtték le, mert a kocsma tulajdonosa - biztos, ami biztos! - elzárta a lőfegyvereiket.


Közben kik közeledtek Megsüvegelem városka határához?

Két lélekben feldúlt kutyusgazda: Kiscinege Klára és Erősbaltás János. Sejtették, hogy ebeik a városba szöktek el, őket keresték. A határban Klára háromszor is megbotlott. Először véletlenül, de János, kissé félénken, de mégis ügyesen, elkapta. Olyan ügyesen, hogy a leány és legényarc összeért. Ki kit csókolt meg? Nem lehetett tudni e pillanat adta kavarodásban. Klára utána még kétszer botlott meg, most már nem minden szándék nélkül, de János most már gyakorlottan kapta el. Megtörtént, ami addig nem: kéz a kézben mentek tovább kutyusnyomozó útjukon.

Sokáig kellett keresniük Vadászt és Laposkát?

Nem sokáig, hamarosan találkoztak velük, mert a két kutya hazafelé tartott, Pintyőkepityegtetőre. Így megfordultak az ebüket keresők, és négyesben ballagtak hazafelé.

A faluban Klára behívta Jánost a házba. Kiderült: bőrös sült malac van a sütőben. A sült eszegetése közben az is kisült: Jánosnak nem kell félnie attól, hogy a leány visszautasítja, ha megkéri a kezét.

Az újévben megtörtént a lakodalom is. Aki nevetett, az evett is, de aki csak mosolygott, annak sem maradt üresen a bendője. A Szilveszterkor történt kétkutyás kalandot is hamarosan megismerte a falu népe, a Megsüvegelem Szelesügyem című lapocskából. Igaz, nem úgy, ahogyan történt, de ha mindent úgy írnának le, ahogyan történt, miből élne sok erdei törpénk? Meg a mezeiek is!

Az újságban ugyanis ez állt:

PINTYŐKEPITYEGTETŐI HARCI KUTYÁK VILÁGRA SZÓLÓ HŐSTETTE!

Városunkban, Megsüvegelemben, Szilveszterkor elszabadult egy félelmetes cirkuszi oroszlán. Zabrazebra Kelemen, a világhíres nagycirkusz igazgatója, nem állt tanácstalanul a lábán. Szerződtetett két harci kutyát, Vadászt és Laposkát, a közeli Pintyőkepityegtetőről. A bátor kutyák azt ugatták annak a harminchét puskás vitéznek, akik le akarták lőni az oroszlánt:
- VAÚ, MI! VAÚ, MI! MI MEGVAUZZUK!

Meg is vauzták. Ugatásukkal visszakergették az oroszlánt a ketrecébe. Bröhöhő bohóc (Lőszőrpokróc Kelemen) örömében csókolt lehelt mindkét kutyus homlokára. Belédnyomom Bambula állatlelkigyógyász megállapította: az oroszlán mindig kapott elég lóhúst, így nem lóhúséhségben, hanem szeretetéhségben szenvedett, ezért szökött be a városba. Ott akart szeretetet és önbizalmat szerezni.

Belédnyomom Bambula adott az oroszlánnak egy oltást, majd pedig elmagyarázta neki: több önbizalmat! Aki a lóhúst szereti, az rossz oroszlán nem lehet. A sörényes mindjárt áttért a szeretetre, különösen, amikor kivitték ketrecéből a CSELESBECSUKI LÁDÁT, ami ott a fél helyet elfoglalta.

Egyébként a láda nem is volt az oroszlánketrec tartozéka.. A szépen kifestett faműremekben a bűvész felesége szokta tartani a férjét, de csak akkor, amikor az megérdemli!

Az újságcikket hirdetés zárta:

OLVASÓINK KÖNYÖRGŐ KÉRÉSÉRE KÖZÖLJÜK, HOGY az, aki három évre előfizet a Megsüvegelem Szelesügyemre, az ingyen kap három fületlen gombot, ráfestett oroszlánnal. ÁM EZ MÉG NEM MINDEN! Első száz előfizetőnknek OROSZLÁNELRIASZTÓ KÉSZÜLÉKET ajándékozunk, amely egyébként nem csak oroszlán távol tartására használható, hanem minden nagymacska ellen is jó, akár csíktalan az, akár csíkos. HIHETETLEN KEDVEZMÉNY! SIESSEN, FIZESSEN, VÁRJUK!

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!