Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1164
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2017-12-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (186)
-Egyéb prózai alkotások (356)
-Mese (154)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (453)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2013-08-24 18:02:24
Megtekintve: 268
Nyárvégi őszidő
Az évszakok merev időhatárokkal való elkülönítése szükséges ugyan, de sok szempontból csalóka. Az őszből már a nyár kezdetén is ott vagy egy és más, például sok levélen már júniusban, júliusban megjelenik a rozsda, de elkezdődik a levélhullás is, csak még nem feltűnő. Olykor meg az ősz földjére behatol a nyár. Valamennyien jártunk már nyári őszben, - és őszi nyárban, még a vénasszonyok nyara (az indián nyár) után is.

Ha nyugdíjamra nem volna szüksége a családnak, meg némi kétkezi segítségemre, és nem volna néhány elintézendő (esetleg elintézhetetlen?) ügyem, akkor most szívesen meghalnék. Persze, nem kínok között, fájdalmak közepette, hanem utóbbiak nélkül, a kutató halálával, kellemesen szomorú haldoklásával, valamiféle költői halállal, amely időt enged vers megírására is, hogy többet tudjunk az elmúlás hangulatáról. Olyan halálra gondolok, amelyről Hiszek Benned.. c. versemből írok. Az említett versben egyébként a tájban hiszek, az Anyag körforgásában, - ezt azért írom ide, nehogy valaki, aki kíváncsi, de esze ágában sincs a verset megkeresni, a cím után mindenféle téves dolgot képzeljen a költeménybe.

Apróbb bosszúság a napokban: netlogom egy igen kedves hölgy olvasta, és merő jó szándékból (kérésem nélkül) néhány versem képre írta rá. Utána azonban nem olvasta el a ráírt szöveget, és nem vette észre: több hibát ejtett a szövegben. Küldtem is neki levelet ez ügyben, talán sikerült kijavíttatnom a hibákat, vagy töröltetni a képre írt verseket. Azt hiszem, hogy törölte, de képrengetege éppen olyan hatalmas, mint az én kézirat gyűjteményem, - nem tudok eligazodni benne.

Egyébként a barátságos hölgy saját verseinél is el szokta követni ezeket a hibákat, fel is hívtam erre a figyelmét, persze, nevének említése nélkül, Intő sorok egy tollforgatónak c. versemmel. Ritka, hogy valaki egyből tökéletes költeményt körmöl le (bár ilyen is előfordult már az irodalomban). Legjobb, ha az alkotó többször is elolvassa saját versét, miután leírta, ha kell, javítgatja. Ez jó tanács, de - tapasztalatom szerint - kevés ember hallgat a jó tanácsra, ezért is (más okok mellett) kevesebb a kalács.

No, mindegy (még akkor is, ha dehogy az!). Ahogy nagymamám mondogatta néha: gyerünk tovább, mert nem lesz belőlünk énekes halott. A költő, persze, bizonyos értelemben, énekes halott.. Manapság különösen az!

Az utóbbi napok hírei közé tartozik, hogy életének 99. évében elhunyt Dr. Csatári Lajos háborús bűnös, aki 1944-ben szándékosan segítette a Kassáról koncentrációs táborokba deportált zsidók megkínzását és törvénytelen kivégzését. Háborús bűnein túlmenően a halála előtti mintegy két év sem vált becsületére: először azt a látszatot keltette, mintha nem is volna azonos a megvádolt személlyel, majd letagadta tetteit. Ha emelt fővel vállalta volna azt, amit elkövetett, vagy pedig megbánást mutatott volna, az gerincesebb lett volna. Utóbbi esetekben még jóvá is tehetett volna valamit a múltjából, mert segített volna megértetni másokkal, milyen is egy tipikus fasiszta. Nagy fenyegetés a börtönnel nem érhette, hiszen 97 éves korától mostanáig házi őrizetben volt, és őt nyilván, még ha börtönbe került volna is, nem verték volna ott kutyakorbáccsal, mint ő a neki kiszolgáltatottakat. Semmi olyan szörnyűség nem történt volna vele, mint amit a deportált zsidóknak át kellett élniük. Gyáva szadista volt, - olyan szégyenletesen halt meg, mint ahogyan élt. Persze, valószínűleg azt hitte, mint sok kegyetlenkedő társa: ő hazafi, és Istennek tetszően cselekszik. Mit hitt, mit nem, - érdekes, tanulságos lett volna, ha őszintén elmondja!

Nem vet jó fényt Magyarországra, de az igazság szomorú fényét: a híradások szerint a napokban a FRADI-MTK labdarúgó mérkőzésen a FRADI szurkolóinak egy része transzparenst emelt fel Csatári emlékére. Annak a labdarúgó klubnak a szurkolói, amelyik klub a rendszerváltás óta (egyébként, amint hallottam, az utóbbi évtizedekben labdarúgást illetően nem túl kimagasló érdemei mellett) a hírek szerint oly sok támogatást kapott az államtól, - és annak több fő politikusától!

Persze, nem gondolom, hogy az utóbbi, és sok más hasonló esemény hátterében kizárólag a jobboldali "nemzeti" (valójában szégyenteljesen nemzetellenes) eszmeáramlat van, amelynek átkos gyökereit oly könnyű megtalálni az ország múltjában. Ezeknél azoknak az ellenzékben levő parlamenti pártoknak is felelőssége, szerepe van, amelyek tiltakoztak ugyan a fentebb említett eseményeknél, de valójában - a kapitalista társadalmi renddel összefüggésben -
ez a tiltakozás igen erőtlen volt, sokszor csak tessék-lássék.

Egy kéziraton dolgozom, de közben áthallom a televíziós adást a másik szobából. Az egyik ellenzéki párt politikusa magyarázza: az a fontos, hogy pártjuknak megfelelő programja legyen a jelent és jövőt illető teendőkről.

Ez a megjegyzése egyszerre nagyon szomorú és egyúttal komikus. Legyen? Már régen lennie kellene, és azt széles körben terjeszteniük! Van elég szakértőjük a társadalmi és gazdasági válságból adódó sürgető teendők meghatározásához.. Erről írtam már én is Borítékolt bukás című netnapló bejegyzésemben. No és hányan említették már szóban, írásban! Falra borsó. Kihirdetett, terjesztett program nincs, elhúzódó kakaskodás, vita arról, hogy ki legyen a miniszterelnök jelölt, igen.

Mindez nem fog jóra vezetni, igaz, a jó nincs is a láthatáron, - de az egyre rosszabb annál inkább! Utóbbi már nem csak a láthatárom, hanem itt, velünk, mindennapjainkban..

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-08-29 10:57:34
Kedves Miklós!

Abban, amit írtál, tökéletesen igazad van. A problémakör néhány részére én is kitértem, többek között Diktatúrák, valamint a Vezérek c. netnapló-bejegyzésemben. Utóbbiak az interneten megtalálhatóak.

Nagyon dióhéjban: a kapitalizmus a mai világ realitása ugyan, de - a történelmi múlt és a jelen eseményei egyaránt világosan megmutatják - erkölcsi szempontból elítélendő, ma már leginkább csak a társadalom szűk rétegének hasznát hozó rendszer (utóbbi a gazdasági válságtól függetlenül is így van, de a gazdasági válság a helyzetet, persze, súlyosbítja).

Igen nagy baj van azonban a hazai tömegek szellemi és erkölcsi színvonalával is (ami egyébként a nagyvilágban is általános), és bár ez elsősorban a tőkés társadalmi rend népbutítására vezethető vissza, ám sokan (tömegekről van szó!) valamilyen mértékben saját maguk is felelősséggel tartoznak jelen szellemi állapotukért, és részben abból is eredő, helytelen magatartásukért.

A legtöbb ember ma az alapvető fogalmakkal (haza, szabadság, forradalom stb.) sincsen tisztában, csak a hazug propagandát papagájozza (van, aki érdekből teszi ezt, de legtöbben szellemi színvonaluk alacsony voltával összefüggésben).

Üdvözöl: Miklós
2013-08-29 09:45:16
Szerintem is, a mai pártoknak leginkább az a programja, hogy hogyan osszák szét egymásközt a pozíciókat, vagyis a hatalmat. Ez persze a népen semmiképp nem segít. Megaztán ezek a pártok inkább klikkek, mint egyéb. Miért mondom ezt? Mert taglétszámuk elenyésző, kisebb volumenű, mint egy egyszerű egyesület taglétszáma. Akik bejuttatják őket, azok nem párt-tagok. hanem szimpatizánsok.
Egyesek szerinte ez sem baj. szerintem hazugság, hogy nem baj, hisz amely párt taglétszáma 100-an aluli, miért vesz fel több milliós támogatást: no meg az, hogy a tagok tulajdonképpen egyben vezetők is.- Így saját magukat részre hagyóan ellenőrzik Ugyanis, ha nincs tömeges tagság,. nincs szigorú ellenőrzés sem.