Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1353
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-11-20
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (194)
-Egyéb prózai alkotások (423)
-Mese (191)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (527)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2013-09-19 07:46:30
Megtekintve: 434
Kismalacos történet
Öreg néne éldegélt erdőszéli házikójában. Sok háziállata nem volt, csak egy kutya, macska, kakas, tyúk, meg malacka. Hát ez nem sok, de a semminél azért mégiscsak több.

A kutya tudott ugatni, a cica nyávogni és egeret fogni, a kakas kukorékolni, a tyúk kotkodálni és tojást tojni, a malacka pedig röfögni. Azt mondjátok, hogy egyikük tudománya sem volt valami nagy? Hát ez igaz, de azért a semminél több. Sőt! Lengő kendő, ennyi elegendő.

A kismalac jó darabig az óljában röfögött, de később ott találta magát egy zsákban. A zsák meg ott találta magát az erdőben. Egy ember is ott találta magát az erdőben, de ő a malacot, ami a zsákban volt, nem az erdőben találta, hanem az öreg nénitől lopta. Hű, azt a kutyafáját!

A lopós embernek volt egy kulacsa, abban jóféle borocska. Megitta az ember a borocskát. Jó kedve kerekedett. Előbb danolászott, később elálmosodott. Leheveredett egy fa alá, elaludt. A zsákot maga mellé tette. A malac nem aludt el a zsákban, hanem addig bökdöste tömpe orrával a zsák bekötött száját, amíg az kioldódott.

Kiugrott a malacka a zsákból, elfutott az erdőben. Találkozott egy szajkóval. A fecsegő, kíváncsi madár megkérdezte tőle.
- Milyen vadmalac vagy te, ha nem vagy csíkos?

A malacka erre nem tudott válaszolni, csak annyit röfögött:
- Röf-röf! Röf-röf vagyok!

A szajkó kinevette.
- Te csíkok nélküli vadmalac! A többi vadmalac is röf-röf, - de rajtuk csíkok is vannak!

Reggel a néni felébredt erdőszéli házikójában. Ijedten látta: eltűnt egyetlen, kedves kismalackája.

A kakas megsajnálta gazdasszonyát, azt mondta a nénének:
- Kivágok hét kukurikút! Meghozza a kurta farkút!

Ki is eresztett a csőrén hét kukurikút, de a kiskakas egyik kukurikúra sem jött meg.

A tyúk is vigasztalta a nénét:
- Kot-kot-kot! Én kárálok! Erre itt lesz, meglátod!

Kotkodácsolt is, - de erre sem jelent meg a kismalac.

A cica így nyávogott:
- Fogok neki egeret! Ha megjön, abból ehet. Farkon fogott egerem vele meg is felezem! Ha nem jön meg: pocakja egérhusit nem kap ma!

A kutya kedvelte a malackát, még a szagát is szerette. Azt mondta a nénének:
- Röfink után megyek én! Tán az erdő közepén kismalacunk meglelem. Néne, te gyere velem!

Elöl ment a kutya, utána a néne. Ám a többi állat sem maradt otthon. Őket követte a cica, a kakas, meg a tyúk.

Útközben a cica fogott egy erdei egeret. A kakas meg egy erdei gilisztát, amit megfelezett feleségével, a tyúkkal.

Jó darabig mentek, de, szerencsére, jó nyomon is, - utóbbi a kutyus érdeme volt.

Egyszer csak mit látnak? Fut feléjük a malacka. Kiderült: jó füle van, meghallotta a kakas kukorékolását, elindult a hang irányába, de nehéz volt itt-ott átbújnia a fák közötti bozóton.

A néne kicsit vissza is fiatalodott nagy boldogságában, hogy meglett a malacka. A kutya, cica, kakas, tyúk is örült, ha nem is annyira, mint a néne.

Mi lett a lopós emberrel?

Hát ez az ember később felébredt. Meglepődött: nincs a zsákban malac? Hová lett?

Arra gondolt: csak egy dolog történhetett, - amíg ő aludt, ellopták tőle a malacát.

Arra viszont nem gondolt: a malac nem is volt az övé. Arra sem: meg is szökhetett tőle.

Mérges lett, csudamód. Hű! Ha hallottátok volna, hogy mint szidta a világ összes malaclopó tolvaját!

Arra nem gondolt: ő is köztük van, - és, amikor utóbbiakat szidja, egyúttal önmagát is.

Vigasztalta volna magát jó borocskával, - de a kulacsa is üres volt már, nem csak a zsákja.

(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!