Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1536
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-08-22
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (196)
-Egyéb prózai alkotások (483)
-Mese (217)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (15)
-Versek (619)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2014-02-22 19:31:25
Megtekintve: 528
Törpe Pál
Törpe Pál kicsi, de nagyon balszerencsés törpe volt. Ha ősszel a tölgyfa alatt bámészkodott, és a fáról csak egyetlenegy makkszem igyekezett lefelé, - hát az is az ő fején koccant! Amikor horgászott, a halak mindig leették a horgáról a csalétket, így nem jutott neki halétek. Egyszer, miközben a fűben guggolt, egy szarvas a zöld sapkácskát lelegelte a kobakjáról, a fűvel együtt. Igaz, tölgylevélből készült a kis tökfödő.

No, ezek csak kellemetlenségek, de az igazi baj is megjött, egy nagy zsákú ördöggel, akinek Mindentzsákbarakó Disznóképű Balabunkó volt a neve.

Ez az ördög fel szokott jönni a pokolból, ezt-azt zsákba pakol, - azután irány a pokol!

Hát, igen, igen, az ördög, egyebek mellett, rossz embereket is zsákjába pakol. Ez rendben. Törpe Pál viszont nem volt rossz, sőt, jámbor, ártatlan törpécske volt, mint a ma született bárány, de az ördög őt is bedugta a zsákba.

Miért?

Hát azért, mert az ördögkirály ráparancsolt: hozzon neki törpét is, udvari bolondnak..

Így került Törpe Pál a pokolba.

Az ördögöknek nagyon tetszett a zsákból kibújó kis törpe, az ördögkirálynak pedig különösen.

Azt mondta Mindentzsákbarakó Disznóképű Balabunkónak:
- Remek törpét hoztál, ki is nevezlek érte főördögnek, és a Nagy Feneségek Feneketlen Kútja őrének.

Törpe Pálnak azonban nagyon nem tetszettek a visítozó, nagyszarvú, szőrös ördögök, a királyuk pedig különösen nem, - így elfutott.

Az ördögök utána vetették magukat, de a falon volt egy lyuk, azon át a törpe egérutat nyert.

Nagy terembe ért. Ott arany kalitkában gyönyörű madár búslakodott. Őt is az ördögök rabolták el, és most az ördögkirály feleségének ebédlőjét díszítette.

A madár szeme Törpe Pál láttán felcsillant. Rimánkodni kezdett csengő ezüsthangján:
- Ott lóg a szögön az arany kulcsocska! Kedves törpe, nagyon kérlek, nyisd ki a kalitkám ajtaját!

Törpe Pál majdnem-majdnem elérte a szögön lógó aranykulcsot, amikor felugrott érte. Ugrált-ugrált.

Végül a kisujja hozzáért a kulcshoz, az billent egyet, de - jaj, megint a balszerencse! - a kulcs a törpécske fejére esett. Elvesztette az eszméletét.

Szerencsére azonban ez csak a balszerencse kisöccse volt, mert a törpe hamarosan visszanyerte eszméletét. Látta, hogy most együtt van minden: kulcs, madaras kalitka a madárral, meg ő maga.

Gyorsan kiszabadította a madarat, és együtt menekültek tovább. A madár szárnytollait az ördögkirály felesége kissé megnyirbálta, ezért ő is csak a lábain tudott menekülni.

A hetes egyesek szerint baljós szám, erre utal a szólás: "heten vannak, mint a gonoszok". A hetedik teremben az ördögök megpillantották a menekülőket, üldözőbe vették, és már majdnem elfogták őket, amikor a madár így szólt:
- Húzd ki a jobboldali farktollamat, kedves törpe, és dobd oda az ördögök lába elé!

Így tett Törpe Pál.

Hát a madár farktolla olyan gyönyörű muzsikába kezdett, hogy az ördögök tátott szájjal hallgatták. Amikor becsukták a szájukat, a menekülők már másutt voltak.

A tizenhármas is balszerencsés szám hírében áll. A balszerencse azonban, szerencsére, nem csak a menekülőket érte el megint, hanem az ördögöket is. A madár ugyanis így szólt Törpe Pálhoz:
- Légy szíves, húzd ki a baloldali farktollamat, és dobd az ördögök lába elé!

Így tett Törpe Pál.

Hát a toll világítani kezdett, de olyan nagy fényerővel, hogy az ördögöket teljesen elvakította. Összevissza botorkáltak, és amikor a fényesség alábbhagyott, nem tudták, hogy hol van a törpe, meg a madár.

Már látszott a pokol kijárata, de ott hét ördög vigyázott: ne jöjjön be az, akinek nem szabad, - és főleg ne mehessen ki az, akinek tilos!

Azt mondta a madár a törpének:
- Fel kell áldoznom a középső farktollam is! Húzd ki, dobd az ördögök lába elé!

Így tett Törpe Pál. Az ördögpaták elé röpítette a tollat.

Az ördögök ránéztek a tollra, amelynek varázsereje volt, és sírásra kényszerítette őket. A hét ördög hét rézüstöt sírt tele fekete könnyekkel. Később a toll sírásra kényszerítő ereje megszűnt, de az ördögök tovább sírtak, most már önkéntesen, mivel eszükbe jutott: miben is részesülnek majd az ördögkirálytól, ha megtudja, hogy a madár, meg a törpe kimenekült a pokolból.

Hát az ördögkirály tényleg adott nekik okot a sírásra, de a törpét zsákjába tevő Mindentzsákbarakó Disznóképű Balabunkótól is elpártolt a szerencse, mert a király visszavette tőle a főördögi kinevezést, megfosztotta a Nagy Feneségek Feneketlen Kútja őrének tisztségétől, sőt, a kútba bedobatta, ahonnan csak egy hónap múlva tudott kínkeservesen kimászni.

A csodamadár fészket rakott Törpe Pál erdejének legmagasabb tölgyfáján. A törpe pedig a fa alá tolta kerekeken gurítható házikóját. Ettől kezdve Törpe Páltól sértődötten elfordult a balszerencse, viszont a balszerencse helyét elfoglalta a szerencse.

Ebből a történetből levonhattok egy nagyon fontos tanulságot: nem csak a szerencse forgandó, hanem a balszerencse is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!