Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1968
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-08-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (579)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (862)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2014-03-06 14:17:07
Megtekintve: 591
Egyszer te, egyszer én
Erdőlelke Dániel fura legény volt. Azt nem lehetett mondani, hogy rá se nézett a falubeli lányokra. Rájuk nézett, de azután elnézett felettük. Mindegyiküknél talált valami hibát. Így hát nem vette fel őket a listára, azok közé, akiket udvarlására méltónak ítélt. A lista egyébként még egyetlenegy nevet sem tartalmazott.

Azt mondta neki az anyja, majd apja is:
- Menj el nyaralni Rátarti Juliska nénédhez, Dalosfenyőrigóra! Ott is vannak leányok, nézz szét! Ha nem találsz kedvedre valót, akkor is jól eltöltheted az időt. A természet ölén is írhatsz verseket, történeteket. Van ott ló is, tó is, - télen hó is, de azért ősz felé inkább gyere haza! Lóból nem árt meg a sok, de hóból olykor kellemetlen.

Különc volt Dániel, mivel akkortájt majdnem mindenki lovon járt, aki éppen nem gyalog. Ő azonban csak azért is kerékpárra ült!

Előbb a gőzös vitte őt is, kerékpárját is, de azután mindketten leszálltak Dalosfenyőrigónál. Pontosabban: a kerékpár elfelejtett leszállni, de a kalauz észrevette, kidobta a vonatból. Szerencsére a kacsaúsztatóba esett a két kerékkel dicsekvő jármű, így nem történt baja. A kacsáknak sem, de utóbbiak nagyon megijedtek, némileg jogosan, mert, ha kacsára kerékpár esik, hápogóból is lehet vízi paca.

Kerekezett Dani, szorgalmasan. Tudta, hogy Juliska néni a Vaddisznófigyelőnél lakik, csak azt nem: az utóbbi merre található. Fél tudás is valami, de gyakran nem elégséges az időben történő célba éréshez. Ezt jegyezzétek meg, olvasóim!

A legény gondolt egyet: elindul, és akkor eljut valahová, ha sokszor indul el, akkor végül Juliska nénihez is.

Három különböző irányban is elkerekezett, de egyik irány sem hozott neki Juliska nénit. Elővette a térképet.

Hát az érdekes volt, talált rajta dombokat, tavakat, réteket, erdőket, csak a Vaddisznófigyelőt nem találta. A térképek olykor ilyen képtelenül viselkednek: minden megmutatnak, amit az emberfia, emberlánya nem keres, de azt, amit keres, nem! Igen, magam is tapasztaltam, amikor.. No, de ez nem az én történetem, hanem Danié!

Váratlanul jött a Szerencse, lovon, gyönyörű leánnyal a nyeregben. Dani megállította kerékpárját, a leány is a lovát.

Egy darabig nézték egymást, mármint a leány és Dani, bár a ló a kerékpárt is nagyon megnézte, mert olyat még sohasem látott.

Végül a legény így szólt a leányhoz:
- Kisasszony, volna olyan kedves, és megmondaná, hogy merre kell mennem Vaddisznófigyelő felé?

A leány elmosolyodott:
- Megmondom, ha felelsz három kérdésemre. Első: legény vagy-e még, és mi a neved? Második: van-e barátnőd, vagyis olyan leány, akinek udvarolsz? Harmadik: tetszem-e neked?

Dani kissé meglepődött, de nem túlságosan.

Így szólt:
- Legény vagyok, nevem Erdőlelke Dániel. Nincs még barátnőm, mert nagyon válogatós vagyok, de Önnek nagyon szeretnék udvarolni, ha ezt megengedné. Ám legyen kérdés-válasz cserebere. Ezeket a kérdéseket én is felteszem Önnek, Kisasszony!

- Rendben! - mondta a leány. Hajadon vagyok, nevem Szépségföldi Éva. Igen megrostáltam e tájon a legényeket, senki sem mer udvarolni nekem, mert nagyon igényes vagyok, de téged kinevezlek udvarlómnak.

A Vaddisznófigyelőhöz jobbra kell menni, de te, mint kinevezett udvarlóm, most velem fogsz jönni, balra. Nálunk megebédelünk, utána elkísérlek a Vaddisznófigyelőhöz, Juliska nénihez, ott később megvacsorázunk, hazakísérsz, majd pedig visszaballagsz a nagynénédhez. Holnap reggel kilenckor pedig jelentkezel nálam, udvarlásra.. Ne késs!

- Szóval, te ismered Juliska nénit? - hökkent meg Dani.

- Ismerem, sokat mesélt nekem rólad is, szüleidről is.. - ismerte be a leány. No, gyerünk!

- Nem fognak haragudni a szüleid, hogy ismeretlen legénnyel állítasz be, és méghozzá ebédre? - kérdezte Dani.

- Nem fognak! - nyugtatta meg őt Éva. Egyrészt nem vagy teljesen ismeretlen, mert Juliska néni már nekik is mesélt rólad, szépeket. Többször mondta nekik: - Olyan bolondos az a fiú, mint a ti lányotok! Bolondosnak bolondos, de olykor az ebben-abban bolondosnak van leginkább helyén az esze. Az ebédet pedig nem sajnálják tőled jószívű szüleim. Tudják: etetni kell a kutyát, macskát, no meg lányuk udvarlóját is! Többnyire megéri: a kutya őrzi a házat, a macska egeret fog, az udvarló pedig, remélhetően, elveszi a lányt feleségül..

Éva leány az igazat mondta. Danit olyan örömmel fogadták a szülei, mintha régen ismernék. A sült fácán sem volt barátságtalan hozzá a tálon, de még a meggyes rétes sem ment ellenkező irányba, hanem Dani szájába.

Mint fogadta később a legényt és a leányt Juliska néni? Mindkettőt megölelte, megcsókolta. Kisebb hiba volt csak, hogy nála is fácánsült került a tálra, és a meggyesnek csak a tölteléke változott túróssá, de azt, ami kitűnő, kétszer is el lehet fogyasztani ugyanazon a napon.

Dani hazakísérte Évát, visszafelé őt kísértetek nem kísérték, kísértették a lápnál, csak a láp lapult meg kissé alattomosan. Utóbbi marasztalni akarta a legényt, de ez nem sikerült neki, mert ott csak térdig ért az iszap, ahol Dani fél lábbal belelépett.

A legény lábának és bakancsának nem tetszett az iszap, így Dani kénytelen volt saját magát vigasztaló, gyerekes versbe kezdeni:

Vésd eszedbe: EZ - nem AZ,
virágos NYÁR sem TAVASZ,
s fában más a NYÁR, s a NYÍR, -
nyírott birka bárhogy ír!

Más a LÉP, és más a LÁP:
baj, ha lápra lép a láb,
s ha előtte lépes méz,
csacska az, ki rá csak néz!

Hej, kis világ, nagyvilág!
Olykor lápra lép a láb,
s fogódzkodó nem kerül:
láb a lápban elmerül!

Más az ÍGY, és más az ÚGY,
más ahogy a gerle búg,
s megint más, ha pulyka rúg
légbe mérges trú-rú-rút!

Hiszed e vers: CSACSKASÁG?
Begörbülhet macskahát,
s figyelmeztet MIAÓ:
nem jó, miről hiszed, - jó!

Lehet, hogy Dani tovább is írta volna a verset, de a holdvilágnál észrevette milyen nagy különbség van lápba lépett lába, és a másik között, amelyik az iszapot elkerülte. Ez elszontyolította. Szerencsére egy tiszta vizű patak rácsobogott, így bekövetkezhetett némi láb és lábbeli tisztítás.

Másnap dobogó szívvel jelentkezett Évánál. Hátha meggondolta magát a szépséges leány, és már nem tart rá igényt, mint az udvarlójára?

Ez az aggodalma felesleges volt, de az erdőszélen mégis elébük ugrott a meglepetés, haragos rabló képében, aki hatalmas, ódivatú puska csövét szegezte rájuk:
- PÉNZT VAGY ÉLETET, - VAGY MINDKETTŐT!

Mi lett volna, ha Dani kezében nem unatkozik egy nagy bot? Hát ez csak részben tudható, - de unatkozott, és fejbe vágta a rablót, aki menten összeesett.

Az, aki kétségbeesett, nem Dani volt, hanem Éva. Előbb Dani elé lépett, megcsókolta, és felkiáltott:
- Hős megmentőm!

Ám utána mindjárt a földön heverő rabló mellé térdelt, és aggodalmasan tudakolta:
- Csak nem fogsz meghalni, Karcsi, kedvenc unokaöcsém?!

- Egyszer meg fogok halni, de nem most! - tápászkodott fel a földről Karcsi. Rossz vicc volt, hogy rablónak neveztél ki! Egyrészt Dani komolyan megijedhetett volna. Nem ijedt meg, és bot is volt nála, ezt meg a fejem fájlalja! Nem került a dolog a fejembe, - de a fejemre púp igen!

Kiderült, hogy a kis erdőszéli jelenet kitalálója, írója, valamint főrendezője Éva volt, Karcsi csupán fejbe kólintott főszereplője. Kimagyarázkodás után hármasban megebédeltek az AGANCSOS KIRÁLY vendéglőben. Karcsi elbúcsúzott tőlük.

A számlát Éva akarta kifizetni, ám Dani nem hagyta. Végül a leány belenyugodott:
- Nem jó, ha mindig a kakas, vagy mindig a tyúk! Egyszer te, egyszer én. Egyezzünk meg: egyszer mindketten rád hallgatunk, máskor mindketten rám. Egy szív, egy lélek, egy döntés, - ez az én elvem. Csupán azt kérem Tőled, hogy, ha én szeretnék dönteni, akkor engedd át nekem a döntés jogát, de ne puszta udvariasságból, hanem szívből! Egyetértesz?

Dani jobbnak látta, ha egyetért. Jobb is volt!

Egyik este Juliska néni így szólt Danihoz, négyszemközt:
- Szépségföldi Éva gyönyörű leány, és úgy ravasz, hogy őszintén az, nem titkolja. Előtted nem volt udvarlója, pedig bármelyik legényt a kisujja köré tudná csavarni. Téged nem csavar a kisujja köré?

- Csavar.. - vallotta be Dani.

- Az jó, - mosolygott Juliska néni, - mert Éva csavaros eszű is, meg ahhoz, aki megszeret, hűséges is lesz, lefogadom! Viszont tőled is megköveteli majd a hűséget!

- ..már megkövetelte! - mondta Dani. Papírlapot húzott elő a zsebéből. Ez állt rajta:

UDVARLÁSI SZABÁLYOK KINEVEZETT UDVARLÓM, ERDŐLELKE DÁNIEL RÉSZÉRE

1. Vágyódó szemeket csak rám, Szépségföldi Évára meresztgethet. Más lányokra legfeljebb tartózkodó udvariassággal nézhet!

2. Virágot, vagy bármiféle más ajándékot, udvarlóm csak egy leánynak adhat, nekem, Szépségföldi Évának. Nekem viszont akár sokszor is, megengedem!

3. A felmerülő vagy lemerülő kérdésekben egyszer Dani dönthet, máskor én, de ha én akarok dönteni, akkor Dani köteles a döntés jogát nekem átengedni.

4. Az általam hozott esetleges további udvarlási szabályokat Daninak joga van helyeselni, és a helyes döntést csókkal megpecsételni.

- Hm! - mondta Juliska néni. Mintha csak a mamád és a papád látnám fiatalokként, amikor még.. No, erről majd máskor, mindent a maga idejében!

Varázslatosan telt a nyár, és igen változatosan. Dani hol Éva szoknyáján üldögélt, mivel a leány, állítólag a legény kedvéért, több új szoknyát is vett a városban, hol pedig a leány üldögélt a legény ölében. Az üldögélés helyszíne azonban sokféle volt: tópart, erdőszél, az erdő közepe, rét, mező, park, kert, szoba, konyha..

A nyár a végéhez közeledett. Az egyik vasárnapi ebédnél Éva szülei óvatos célzást tettek a házasságra. A leány édesapja így szólt:
- Kedves Dani, látjuk, hogy fülig szerelmes vagy Évába, akinek szíve szintén nem lehet közömbös irántad, mert akkor nem szorongatná az asztal alatt a te kezed, mint ezt tapintatosan most is teszi. A kéz fogásról nem a kézfogás jutott eszembe, hanem a kézfogó.

Ne értsd félre, nem a szíved válaszát akarjuk siettetni e fontos ügyben, azt majd megteszi helyetted a leányunk. Mi csak azt szeretnénk közelebbről sejteni: ősszel körülbelül mikor lesz a lakodalom, és miként vélekednek erről, meg rólunk kedves szüleid..

Dani elpirult.

Éva azonban rögtön felállt, és ünnepélyesen így szólt:
- Kedves Szüleim! Dani majd megkéri tőletek a kezem, amikor jónak látja, lehet, hogy ma, lehet, hogy holnap, de ami késik, nem múlik. Legfeljebb jövő hétig elnyúlik, de utóbbi elnyúlást nem tartom valószínűnek, mert a leánykérés nem nyúlkérés.

Ám annyit mondhatok: Dani szülei igen jó véleménnyel vannak Rólatok és rólam. Ezt levelükből tudom, amit Daninak írt az édesanyja, de édesapja nevében is. A nőies címzés miatt azt hittem, hogy leány írt Daninak, és akkor az illetőnek ki kell kaparnom a szemét, ezért felbontottam a levelet, tartalmát lemásoltam. Ez állt benne, olvasom:

Kedves Dani!

Apáddal együtt majd kiugrottunk a bőrünkből, amikor megírtad, hogy Szépségföldi Évának udvarolsz, - és a leány szíve sem közömbös irántad!

Csak így tovább! Apád ugyan azt mondja, hogy ne helyeselj mindig mindenben a leánynak, mert akkor a végén rád un, - de inkább rám hallgass! Apád már harminc éve helyesel nekem mindenben mindenkor, - és eddig még egyetlen percre sem került veszélybe a házasságunk.

A Szépségföldi-családról nem csak olyan megbízható forrásból hallottunk sokszor és sokat, mint Juliska nénéd, hanem más rokonainktól is, akik közelről ismerik őket, - és csupa jót!

A fényképről, amit Éváról küldtél, csodaszép leány nézett ránk, látszik rajta, hogy milyen kedves, nyíltszívű lehet. Lehet, hogy időnként kissé gatyába ráz majd, de ne állj ellent, rád fér!

A könyvesboltokban tegnap óta kapható legújabb könyved, a KAKUKKHANGÚ SZERELMESEK. Azt a néhány verset pedig, amit Éváról írtál, nem tudjuk ugyan, hogy meg merted-e már mutatni a leánynak, de Kecseskeszeg Jóska bácsi, a Csillagálom hetilap főszerkesztője azt mondta nekünk: fenségesek.

Örültünk neki. Tudod, hogy nem szorulunk rá arra a pénzre, amit érte Jóska bácsi fizet, - de azért a dicsőség sem kutya, ha szépen ugat!

Csókol: szerető Apád és Anyád

- Hát örülünk, hogy Dani szülei ilyen kedvesen vélekednek rólunk, és nem állnak boldogságotok útjába.. - mondta Éva édesapja elégedetten. Ám az talán nem volt helyes, csintalan lányocskánk, hogy a Daninak szóló levelet, az ő tudta nélkül, felbontottad. Dani még meg is haragudhat érte..

- Én ugyan nem! - ugrott fel Dani. Éva azért tette, mert szeret!

No és én is csak azért vettem ki Éva nyitott táskájából egy levelet, mert férfi kézírás volt rajta. Titokban felbontottam, láttam: kalapot rendelt a városban, annak a számlája van benne. Jobban bízok ugyan Évában, mint saját magamban, de azért biztos, ami biztos! Ha pedig biztos, akkor miért lenne titkos?

Ami pedig a leánykérést illeti, most mindjárt üstökön ragadom az alkalmat, és megkérem Éva kezét.

El ne felejtsem: már három hete cipelem magammal a gyűrűt egy kis dobozban. Kiválasztásában, kérésemre, Juliska néni is segített, mert, ugyebár, a női ízlés azért mégiscsak női..

Igaz, a három hét alatt úgy tűnt számomra, mintha a gyűrű díszítése kétszer is megváltozott volna, - de nagy boldogságomban valószínűleg csak képzelődtem..
Különben nem bánom, ha egy gyűrű a dobozban megváltozik, - csak Éva szíve ne változzon meg irántam!

A lakodalom napjára nekem bármelyik nap megfelel, de a mielőbbi a legjobb, ha Éva is úgy akarja!

Nagy ölelkezés, csókolódzás következett. Hamarosan a lakodalomra is sor került.

A lakodalmas nép előtt Éva büszkén jelentette ki:
- Boldog vagyok! Ezentúl, tudom, kicsit több munkám lesz ugyan, mert a férjem nevelgetem, később gyermekeinket nevelgetem, - de azért festegetek, rajzolgatok majd, továbbra is!

- Az ám! - kiáltott fel egy szikár termetű úriember, Kecseskeszeg József. Néhány példányt hoztam ajándékba az ifjú házasoknak, a KAKUKKHANGÚ SZERELMESEK című könyvből. Kiderült róla: közös családi alkotás!

- Családi? Közös? - csodálkozott Dani. Hiszen csak az én nevem van a címlapon, Jóska Bátyám!

- Családi? Közös? - visszhangozta Éva is. Ugyan miért?

Az úr elmosolyodott:
- A szövegét valóban te írtad, Dani, de a belső címlapon ez áll:
A KÉPEKET FESTETTE, A RAJZOKAT KÉSZÍTETTE: SZÉPSÉGFÖLDI ÉVA. No és a Csillagálom hetilap verseit is Éva rajzai díszítik, mind a négyet. Ebből a lapszámból is hoztam néhányat.. Meg egy szerződést is az újdonsült feleségnek, aki, reméljük, még sok-sok rajzot készít majd nekünk!

Ugrott egyet Éva, gyerekes örömmel. Megcsókolta férjét, utána a hetilap főszerkesztőjét, majd pedig jobbról-balról Juliska nénit is, akihez így szólt:
- Juliska Néni, sejtem, hogy miként kerültek festményeim, rajzaim a városba! Ez a két csók csak előleg..

(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!