Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1341
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-11-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (193)
-Egyéb prózai alkotások (420)
-Mese (185)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (525)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2014-12-24 10:47:09
Megtekintve: 485
A megsértődött királyné
Merészenkardos Károly király felesége olyan gyönyörű volt, hogy minden évben ő nyerte az Országos Szépségversenyt. Persze, ha nem lett volna vitán felül a legszebb, akkor is megnyerte volna a versenyt, mert ha nem, férje, a király, ránézetett volna a bírálóbizottság körmére. Így azonban utóbbira sem volt szükség.

Egyébként más díjakat is nyert a királyné, így a Legjobb Családanya kitüntető címet. Hát, jó anya volt, mert nem nyaggatta két fiát és lányát mindenfélével, hanem naponta félórát játszott velük, megpaskolta pofikájukat, utána pedig rábízta a dadusokra. A dadák hárman voltak: a fődada, meg két másik. Három gyerekhez csak három dadus, - micsoda szerénység!

A királyné jó lelkét mutatja, hogy a Legjobb Családanya díjjal járó tekintélyes összeget nem tartotta meg saját magának, hanem azt mondta: osszák szét azon anyák között, akiknek tíznél több gyerekük van. A díjból így sokan részesültek volna, ha Kiskomás Misi, a Királyi Háziállatok Felügyelője nem jelentette volna be igényét a tíznél több cicagyereket szült cicamamák részére. Több jutott a macskáknak, mint az embereknek, de hát az is igaz, hogy a cica szebben nyávog, mint az ember.

A királyné gyakran elnyerte a Szakácskodó Háziasszonyok Gyöngye megtisztelő címet is, aminek szintén volt valami alapja, mert szeretett lejárni a palota konyhájába, és ott utasításokat adni az ételkészítő főmestereknek. Utóbbiak nagy hajlongások közepette úgy csináltak, mintha szót fogadnának, mivel nem mindegy, hogy valaki a királyi palotakonyhában főszakács, vagy áthelyezik a várbörtönbe ételosztónak. Nagy különbség!

Példamutatóan viselkedő királyné is fejéve vehet olyan bogarat, ami nincs színaranyból. Utóbbinak oka Kurjongató Márton TÖBBET ÉR A TÜNDÉR című könyve volt, amibe a királyné, felületesen bár, de mégis beleolvasni méltóztatott, és utána azt követelte férjétől: neveztesse ki tündérnek is!

Merészenkardos király merész volt, de bölcs is.

Bölcsessége tanácsára az alábbi levelet küldte feleségének udvari apródjával, Tinglitanglival:

Rajongva Szeretett és Imádott Felséges Királyné Feleségem!
Kész volnék főtündérnek is kinevezni, de mély hódolattal meg kell jegyeznem: ehhez nincs hatalmam. A tündérség nem nemesi oklevél önmagában, hanem egy sor rendkívüli képesség birtoklása, ide tartozik az eltűnni képesség, a láthatatlanná válás, amit én nem adhatok meg. Könyörögve kérlek, hogy fogadd megértéssel e soraim! Előtted mindig hódoló hajlongással: Merészenkardos Károly, hűséges férjed

Mérges lett a királyné. No, majd ő keres olyan férfit, aki tündérré tudja tenni őt, tehetetlen párja helyett!

A levél elolvasása után két pofont adott Tinglitangli Jancsinak, férje apródjának, amiért az, szerinte, kárörvendően nézett rá. Tinglitangli Jancsinak halvány fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaz a levél, továbbá nem kárörvendően nézett a királynéra, hanem a gyönyörű hölgy iránti titkolt rajongással. A két pofont azonban nem vette a szívére, nem is arra kapta, és később igyekezett hasznosítani. Mivel Jancsi igen csinos fiú volt, több leány is csókokat adott a királynői pofonok helyére.

A királynő lelkét azonban úgy felkavarta tündér voltának hiánya, hogy felvette legcsábosabb ruháját, lóra ült, és elvágtatott. Tündér lesz, ha fene fenét eszik is!

A fenével nem találkozott, de a varázslóval igen. Elővette legbűvösebb pillantását, ami leánysága óta mindeddig nem hagyta őt cserben feleségként sem, ha férfiakkal találkozott, és így szólt:
- Varázsló Úr! Ön férfi a talpán, remélem, hogy nem tagadja meg egy szegény hölgy ártatlan kérését, még ha az csak királyné is!

A varázsló is csak férfi volt, és eddig is igen meg szokta nézegetni a királyné bájait, amiből most a hölgyön levő ruha többet is megengedett a szokásosnál, ezért biztosította a királynét: ő azután talpig férfi, megteszi azt, ami tőle telik. Miről is van szó?

A Varázstörvények szerint egyetlen varázsló sincs feljogosítva arra, hogy leány vagy asszonyt tündérré tegyen. Így a varázsló, Ukmukfukk Dániel gondolkodóba esett..

A királyné azonban kihúzta onnan, elmondta, hogy ma van a születésnapja, de meg közel van a karácsony is, és ő meghal, ha nem lesz tündérré!

A varázsló nagyvonalúan átsiklott olyan jelentéktelen dolgokon, hogy tudta: a királynénak aznap nincs születésnapja, továbbá átgondolta milyen viszonylagosak is az időtávolságok! Igaz, hogy éppen a Húsvét közelgett, és nem a Karácsony, de hát az ünnep, - ünnep! No és nem akarhatja, hogy halott királynét tartson a karjaiban, amikor élő tündért is átölelhet! Nem jó az a nagy kegyetlenség!

Ám Ukmukfukk Dániel nem csak varázsló volt, hanem becsületes is. Elkezdte felvilágosítani a királynét arról, hogy nem olyan jó dolog tündérré lenni, ő tud dolgokat, amelyek sokkal szórakoztatóbbak, mint a tündérség!

Nem folytatom, az olvasók úgyis sejtik: a királyné győzött, bár ezt Dániel sem bánta meg.. Hamarosan ott állt egy erdei tónál, tavi tündérként. Négy másik tündér szeretettel üdvözölte, bár ki nem mondottan kissé soknak találták földöntúli bájait. Közös fürdőzést javasoltak.

Itt azonban meglepetés érte a királynét: a tó vize a többi tündérnek nem volt hideg, de neki igen. Kedves hangon rájuk parancsolt:
- Siessetek, lányok, melegítsétek fel a tó vizét, az én fürdővizem kellemesebb szokott lenni!

A tündérek tapintatosan nem világosították fel őt arról, hogy ők nem a szolgálólányai, hanem tündértársai. Csupán arra hivatkoztak: a tó vizének tündéri felmelegítését nem engedi a Természet Törvénye.

No, ebből kisebb nézeteltérés keletkezett, de a tündérek aranyhaja gyorsan kinő. Az a fülsüketítő visítás azonban az új tündértől rohant a levegőbe, ugyanis egy arra úszó béka megérintette a királyné lábát.

A békesség helyreálltával a tündérek azt javasolták: a királyné inkább legyen erdei tündér. Ott sok mindent csinálhat: fává válhat, bokorrá, őzikévé, vagy egyszerűen úgy eltűnhet, mint szürke szamár a ködben.

A királyné tündérként gondolt egyet: tényleg, ez jó móka lehet! Bement az erdőbe. Ott előbb nem csinált semmit, de később igen: eltévedt. Erdei tündértársai rátaláltak, körülvették.

A királyné rájuk parancsolt:
- Túl sok itt a fa, lányok! Hívjátok ide a tündérlegényeket, vágassatok ki ezekből a feleslegesen lombkoronásakból itt is, ott is! No és táblák is kellenek, mert az ördög sem tud kiigazodni ebben az elhanyagolt rengetegben!

A tündérek tapintatosan nem világosították fel őt arról, hogy ők nem a szolgálólányai, hanem tündértársai. Csupán arra hivatkoztak: az erdei fák kivágását, ha szükségessé válik, a TÜNDÉRERDŐ GAZDASÁG főerdészének kell elhatároznia, mert a Természet Törvényeibe való beavatkozás szakértelmet követel!

No, ezt kisebb vita követte a királyné tündér, meg a többiek között. Az egyik őzzé vált tündér agancsa ugyan megszúrta a királynét, de hát szurka-piszka mindenütt előfordul, még a tündérek között is, az erdőben.

A királyné bükkfává változtatta magát, később tölgyfává.

Nagy meglepetésére három főszakács ment keresztül az erdőn. Éppen róla, konyhai látogatásairól beszélgettek. Az egyik örült, hogy a királyné aznap nem nyaggatta őket a konyhán mindenféle szamárságokkal, a másik erre bólogatott, a harmadik viszont megvédte őt: ilyen szépséges asszonynak bármiféle csacsiság megengedhető.

A királynő, tölgyfatündérként, nem csupán az első két főszakácsot vágta fejbe az egyik ágával, hanem a harmadikat is, bár azt, kicsit gyengédebben, mert tündérként is szerette, ha szépségét dicsérik.

Egy kupán ütés nem a világ, néhány óra múlva mindhárom főszakács talpra állt.
Ezt követően alkonyodott, és a királynő, tündérként, úgy határozott: felkeresi a hegyen a tündérpalotát, amiről az egyik beszélő mókus fecsegett, ott előhozat mindenféle tündéri ételeket, majd pedig lakosztályában lefekszik, jót alszik, szépeket álmodik.

Elhatározásából mi volt az, ami teljesült?

A tündérpalota helyett a tündérkunyhó, ahol egyetlen tündéri szolgálóleányt sem talált, a konyhában pedig csak szamócalekvárt, meg egy üvegben nektárt. A lekvárt nagykanállal megette, a nektár nem ízlett neki, mert egyáltalán nem volt annyira mézízű, mint Kurjongató Márton TÖBBET ÉR A TÜNDÉR című könyvében. Kénytelen volt arra gondolni: egy királyné százezerszer többet ér, mint egy tündér. Az elalvás sikerült, a szép álmok viszont nem, mert csúnyák jöttek.

Reggel felébredt. Tündéri szolgálóleányok sehol. Saját kezűleg kellett felöltözködnie. Ezt követően unatkozott, de később remek játékot talált ki: kisebb sziklákat gurít le a hegyről, olyanokat, amelyeket csak jól meg kell löknie, és maguktól igyekeznek lefelé, a hegy lábához.

Megjelent azonban a Hegy Szelleme, kukacoskodó vénember, akire a királyné tündér bájai sem hatottak, vagy nem eléggé.

A Szellem figyelmeztette, hogy nem minden tett jótett, még ha tündér teszi is. Az előbb a szikla összetörte a hegy alján az egyik hintó kerekét, aminek nem örült a benne utazó szerelmespár, de még a jármű kocsisa sem.

A királyné tündér kis szóváltásba keveredett a Hegy Szellemével. A Hegy Szelleme a szóváltást átváltotta tettre, és a királynét levitte a hegyről.

Jó helyre vitte?

Nagyon is jó helyre, mert éppen arrafelé sétált Ukmukfukk Dániel, a varázsló. Utóbbira változatlanul hatottak a királyné bájai. A varázsló "tiszteletbeli tündér" címet adományozott a felséges asszonynak, meg egy majmocskát. A királyné szívét a majmocska rögtön elnyerte.

Ezt követően visszatért a palotába, férjével kiengeszteltette magát, mert a sértődöttség sem tarthat örökké. Gyermekei dadusait három nevelőnőre cseréltette ki, és nem a gyermekeivel játszott naponta, hanem a majmocskával. Ettől még mindig elnyerte a Legjobb Családanya címet és a vele járó jelentős összeget, a több, mint tíz gyermekes szülők és a hasonló gyermekáldással megáldott macskák, valamint Kiskomás Misi nagy örömére, hiszen, ha nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, akkor miként lehetne a Királyi Háziállatok Fő Felügyelőjének bizonyos testrészét?

Ki járt végül a legjobban?

Ezt nem fogjátok kitalálni, kedves Olvasóim!

Kurjongató Márton, a TÖBBET ÉR A TÜNDÉR című könyv szerzője!

Utóbbi művét ugyan a király, felesége parancsára, zúzdába küldette, viszont, a királynő ösztönzésére, Márton megírta EGY KIRÁLYNŐ SZÁZEZER TÜNDÉRREL IS FELÉR című alkotását. A királytól, a királynő meg nem tagadható óhajára, közbenjárására, Márton elnyerte a lovagi címet, meg az ország egyik legszebb birtokát, és A Legjobb Könyv Írója díjat is. Még mást is elnyert, de arról talán inkább majd máskor!

(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!