Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1313
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-10-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (193)
-Egyéb prózai alkotások (413)
-Mese (175)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (13)
-Versek (515)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2015-10-26 17:10:41
Megtekintve: 440
Talpraesett cicuskák (mesejáték két felvonásban)
Talpraesett cicuskák

Mesejáték két felvonásban

Írta: Lelkes Miklós

A mesejáték óvodások és kisiskolások részére készült.
A szereplők lehetnek gyermekek, felnőttek, illetve különböző életkorú gyermekek és felnőttek együtt is.

ELŐADÁSÁHOZ A SZERZŐ ENGEDÉLYE ÉS TANÁCSAINAK KIKÉRÉSE SZÜKSÉGES! (lelkes.miklos@chello.hu)

ELSŐ FELVONÁS

Szín: erdei tisztás, háttérben tölgyfák, bokrok, gombák

HÁROM LEÁNYCICA (FEHÉR, FEKETE, ÉS FEKETE-FEHÉR FOLTOS) megjelenik, járkálnak, jajgatnak:

- Jaj! Jaj! Jaj!

SÜNDISZNÓCSKA (a jajgatásra besiet a színre):

- Bogárlábelkapó, ízes szép napot kívánok! A nevem: Tüske Marci. Miért itatják itt az egereket, ahelyett, hogy elkapnák őket?!

FEHÉR CICA:

- Én vagyok a fehér cica, a szép nevem: Cecília. Megsértődtem, ezért szöktem el ide, az erdőbe. Képzeld el, te mindenütt tüskés, mi is történt velem! Kizavartak a konyhából!

SÜNDISZNÓCSKA (csodálkozóan):

- A konyhából?! Miért?!

FEHÉR CICA:

- A kamra miatt! A kamrában a kolbász miatt! Meg akartam óvni a kolbászt a leeséstől, ezért megigazítottam az alsó polcon. Az a buta kolbász úgy megijedt, hogy egyenesen a számba pottyant! Így tegyen a cica jót kolbásszal, házzal, kisvilággal, nagyvilággal!

FEKETE CICA (közbevág):

- Én vagyok a Mancika, fekete bundás cica! Velem is majdnem ugyanez történt, csak májas hurkával! Jaj! Jaj! Jaj!

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA:

- Én meg Fannika vagyok, akár fán, vagy lent vagyok! Az én esetem egészen más, mert engem a tejfölös köcsögök csaptak be! Három köcsögben tejföl volt, mindhárom azt kérte tőlem: nézzem meg, hogy melyikükben van a legtöbb tejföl? Én becsületesen nézegettem beléjük, de a köcsögök végül eltüntették magukból a tejfölt, ravaszul, hogy engem tejföl fölevéssel vádolhassanak a gazdasszonynál. A mancsomban egyetlen csepp tejföl sem volt, a bajuszomon is csak annyi, amennyi a tisztességesen elvégzett tejfölvizsgálatból rajta maradt, a gazdasszonyom mégis ajtót mutatott nekem. Igazság ez?! Jaj! Jaj! Jaj!

MINDHÁROM CICA:

- Mi lesz velünk ebben a félelmetes erdőben?! Jaj! Jaj! Jaj!

SÜNDISZNÓCSKA:

- Nem olyan ijesztő ez az erdő, mint gondoljátok! Sok kedves állat él itt.. No meg vannak törpék is, tündérkék..

MINDHÁROM CICA:

- Törpék?! Tündérkék? Azt nem hisszük el! Hiszi a piszi!

HISZI PISZI (nagyorrú, nagy fülű, mosolygós arcú törpécske) megjelenik, szavalja:

Én vagyok a Hiszi Piszi!
Szavam a szél, hej, de viszi!
Hiszed: itt le nem pisszegnek,
ha hiszed, mit el nem hisznek?
Hát, ha hiszed, itt hiheted!
Hegyezgesd jól füled-filed:
az erdőnkben törpék élnek,
bagoly huhu!-tól sem félnek!

ÖT KIS TÖRPÉCSKE nagyság szerinti sorrendben, egymás vállára tett kézzel megjelenik, lassan végigmegy a színen, szavalja:

Fejed sohse törd te:
mért törpe a törpe?!
Ő törpének termett,
hát törpe a termet!
Ám nem törpe vágya,
hogy az erdőt járja.
A szamócát várja
Panni, Pali szája,
szép pirosát, már ma,
Szilvi de kívánja!

FEKETE CICA:

- Ámulunk és bámulunk! Talán még tündérek is vannak itt?!

HISZI PISZI (nagyot kiált):

- Nyuszimuszon tündér! Hát te hová tűntél?!

TÜNDÉR PANNUSKA (tündérruhában, fején ezüstkoronával):

- Nem én tűntem el, hanem a nyuszi lovam!
(a színpad végében, Tündér Pannuska háta mögött, néhány pillanatra látni lehet egy bekandikáló, vigyorgó nyuszi fejet)

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA:

- Te jó tündér vagy?!

TÜNDÉR PANNUSKA:

- Igyekszem jó lenni, de néha belém bújik egy kisördög.. Ám most nincs bennem, ne féljetek! Megyek is, szólok tündértársaimnak: hozzanak nektek párnát, takarót, pokrócot! Közeledik az este. (eltávozik)

HÁROM TÜNDÉRKE (bejönnek, együtt hozzák az igen nagy párnát, takarót, zöld pokrócot, leterítik a pokrócot, a cicák pedig ráfekszenek, a nagy párnán mindegyikük feje elfér, a takaró is akkora, hogy mindhármuknak jut belőle).

ELSŐ TÜNDÉRKE:

Jöjj az égre, holdacska!
Vár rád három szép macska!

(a színpad felső részén megjelenik a csillogó-ezüstlő hold)

MÁSODIK TÜNDÉRKE:

Cicaálmon, csillagok,
ékszerként ragyogjatok!

(a színpad felső részén megjelenik négy-öt csillag)

HARMADIK TÜNDÉRKE:

Minden tücsök muzsikál!
Ilyen kedves estét vár
a szív, néha nyugtalan, -
e zenében béke van..

SÜNDISZNÓCSKA:

- Én meg majd a közelben szöszmötölök, vadászgatok, közben fél szemmel vigyázok a cicákra!

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________

MÁSODIK FELVONÁS

Szín: erdei tisztás, háttérben tölgyfák, bokrok, gombák, a cicák alusznak.

NÉHÁNY TÜCSÖK, HEGEDŰVEL átugrál a színen, körbeugrálja az alvó cicákat, a színfalak mögül tücsökzene szól

HÁROM HARAMIA (különbözőképpen öltözötten, puskásan, pisztolyosan, kardosan megjelenik, vadmacska kinézetűek, marconák, de egyben komikusak). Nagyot kiáltanak:

HÓ! HŐ! HÉ! TALPRA!

A három cica ijedten kiugrik a takaró alól.

ELSŐ HARAMIA:

Az én nevem Ferdinánd.
Kit rabolok? Cicalányt!
Puskám oly félelmetes!
Cicácskák, reszkessetek!
Látjátok a pisztolyom?!
Ez nem ám afféle lom!

SÜNDISZNÓCSKA (hirtelen megjelenik, az első haramiára mutat):

Ez egy kedves csirkefogó,
aki csirkét sohse fog!
Ferdinánd! Csak bodzabogyót
lő ki híres pisztolyod...

FEHÉR CICA (Cecília):

- Felismertelek, Ferdinánd! Te a kandúr vagy, a házunkkal szomszédos háztető éjjeli zenésze! Mit keresel itt, az erdőben?

ELSŐ HARAMIA:

- Lelepleztél! Ámde ezért nincs a szemem könnyben. Szívem Neked bevallja most: én utánad jöttem! Azt üzeni gazdasszonyod: legyen szent a béke. Te meg legyél hős Ferdinánd cicafelesége!

FEHÉR CICA (örömmel):

- Fára felfut a gyors evet. Lehet végén ez is lehet! Ám a gazdasszonyom ezt nem mondhatta neked a házasságról, te kis füllentő, - de te mondhatod, ha már eljöttél értem ebbe a félelmetes erdőbe!

SÜNDISZNÓCSKA (kicsit felháborodottan):

- Miért volna félelmetes?!

MÁSODIK HARAMIA:

Én vagyok a Dániel,
oroszlán barátja.
Száz erdőben sem találsz
ily haramiára!
Látod: puskám milyen nagy?
Szinte-szinte ágyú!
Úgy illik, hogy ijedezz,
s ne nézz rá, mint bárgyú!

SÜNDISZNÓCSKA (közbevág, a második haramiára mutat):

Ez egy kedves kandúrka!
Mit lő csak ki nagy durr!-ja?
Vadcseresznye magokat!
No, értük nem kapkodnak.
Ám a termést szedik ám
a kinőtt cseresznyefán!

FEKETE CICA (Mancika):

- Felismerlek, Dániel, kivel csínján bánni kell! Te vagy a szomszédos kert cicavitéze! Miért jöttél ebbe az ijesztő erdőbe?!

SÜNDISZNÓCSKA (rosszallóan):

- Miért volna ijesztő?!

MÁSODIK HARAMIA (meglepetten, de örömmel):

- Lelepleztél, Mancika, te szépséges lánycica! Üzeni gazdasszonyod: hurka-részed megkapod. Ám fontosabb üzenet: ha Dánielt szereted, ne léggyel játssz, észnél légy, - légy te Dani-feleség!

FEKETE CICA (mosolygósan):

- No és akkor kedvemért felhagysz a cicalány-rablással?!

MÁSODIK HARAMIA:

- Ilyet eddig sem tettem! Csak érted epekedtem!

HARMADIK HARAMIA (előrántja igen nagy kardját):

Varjú károg, nemcsak mától:
- Én kardosan vagyok Károly!
Kardom intőn félelmetes..
Látod?! Reszkess, - és ne nevess!

SÜNDISZNÓCSKA (közbevág, a harmadik haramiára mutat):

Ez egy finom kandúr úrfi.
Nem kell reá tüzet fújni!
Kardja nem vág le kart, fejet,
csak pitypangot, ezek helyett.
Néha a fán kissé hintál,
madárnépet csalafintál..

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA (Fannika):

- Hangod, bajuszod után felismertelek, Károly! Te vagy a szomszédban annak a kis palotapincsinek a játszótársa. Mi szél hozott ebbe a szívrémítő erdőbe?!

SÜNDISZNÓCSKA (mérgesen, tiltakozón):

- Még hogy szívrémítő! Inkább szívet dajkálgató, van benne tó, tölgyes, folyó..

HARMADIK HARAMIA:

- Mi szél hozott?! A szerelem! Tej és tejföl vagy te nekem! Mit tej, tejföl! Sült libamáj, melyet ajkam csókra de vár! Azt üzeni gazdasszonykád: egy kis tejföl szívesen lát. Szigorú volt, esett búba, s kéri: jöjj hát vissza újra! Tanácsa ennél is bölcsebb: Károly szív-vágyát betöltsed!

FEKETE-FEHÉR FOLTOS CICA (nevet):

- Hát, ha megegyezünk ebben: nem kardoskodsz, csak mellettem..

HARMADIK HARAMIA (nagyot ugrik örömében):

- Ebben könnyen megegyezünk, pecsétnek rá puszit teszünk!

HISZI PISZI (nagy orrú, nagy fülű, mosolygós arcú törpécske) megjelenik a színen, szavalja:

Én mondom, a Hiszi Piszi:
párját ki-ki hazaviszi.
Lehet élni erdő mélyen
boldogságban, békességben.
Ám otthon sem jön el a bú,
ha nem ugrasz, mint kenguru,
apró-cseprő bosszúságra..
Mesénkből okos belátja!
Tincitanci itt még elfér:
táncra tehát törpe, tündér,
leánycica, fiúcica,
Fanni, Manci, Cecília,
Ferdinánd, haramiázó,
kinek szív-vágya már látszó,
Dániel, kinek barátja
mesék oroszlánkirálya,
Károly is, akinek kára
sehol, mert itt Fannikája!

(A színre bejönnek és egymással táncolnak törpék és tündérek, a cicák is a párjukkal, Hiszi Piszi pedig hol Tündér Pannuskával járja, hol pedig - a következő forgásnál - Pannuska nyuszilovával).

SÜNDISZNÓCSKA (tréfás ijesztgetéssel):

E darabnak itt a vége,
de már tapsoljatok végre!
Vastapsot! Meg aranytapsot!
Ha nem: simogatást kaptok!
Megtudjátok mennyi annyi:
szúrós legény Tüske Marci!
Ki nem tapsol, megtehetem:
szépen a hátamra veszem!
Utaztatom! No de úgy ám,
hogy alfele bánja, csúnyán!
Szúr ám, aki szúr, és sokszor, -
pempőzhet a popsidoktor!

(Végignéz a közönségen, és ha talál olyan nézőt, aki nem tapsol, rákiált: "Hat cicusnak négy egér, - két cica még tapsot kér! Tapsolj te is!")

VÉGE
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!