Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1313
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-10-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (193)
-Egyéb prózai alkotások (413)
-Mese (175)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (13)
-Versek (515)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2016-11-06 19:49:55
Megtekintve: 392
Háromtarisznyás János
Hát kissé fura név az, hogy Háromtarisznyás, ürügyet adhat élcelődésekre, de vannak a világon ennél sokkal különösebb nevek is. Háromtarisznyás Jánoson néha tréfálkoztak, egy-egy háznál, vendégségben, terített asztalnál, bíztatták, még ha nem is mindig őszintén:
- Tarisznyálj be akár háromszor is! Ne kéresd magad!

János azonban, még vendégségben is, csak annyit evett, amennyi belefért, nem többet, nem kevesebbet. Okos dolog a mértéktartás, az, ahogy a közmondás tartja, értéktartás. Ha esetleg mégsem volna ilyen közmondás, akkor is igaz.

A tanító úr is dicsérte, amikor iskolásnebuló volt:
- János, neked tudással telt mind a három tarisznyád!

Kijárta János az iskolát, színjeles bizonyítványt kapott, délceg legény lett belőle.

János családja messze volt a templomi egér szegénységétől, de azért kamrájuk nem volt annyira megtelt, mint bőséges búzatermés után a hörcsögé. Módosak voltak: tíz hold föld, három ló, ugyanannyi tehén, öt-hat röfögő, hozzá libák, kacsák, tyúkok.. No és közel volt három város, Kiskegyed, Nagykegyed, Megegyed piaca. Mindegyik piacon eladtak időnként ezt-azt, mert kellett a pénz arra, amit csak a boltokból lehetett beszerezni. Meg adóra is, sajnos.

Azt mondta Jánosnak előbb az apja, de azután az anyja is:
- Öregszünk. Jó volna, ha megházasodnál. Nézz szét a faluban, meg a környéken!

Szétnézett János, de nem talált kedvére való lányt. Szülei egy darabig békén hagyták, azután tovább nógatták, mert érezték erősen, hogy nem fiatalodnak, viszont szerették volna már látni az unokát, vagy, még inkább, az unokákat.

Végül szigorúan rászólt az apja:
- Vegyél fel egy tisztességes ruhát, ugorj lóra, nézz szét a világban! Vidd magaddal a telt tarisznya mellé a töltött puskát is, mert bárkiből kiugorhat eléd a zsiványság! Keress magadnak olyan leányt, aki jó is, okos is, szeret is, hűséges is. Ha főzni-sütni nem tud, anyád majd megtanítja. A szőlődombi házat neked adjuk, abban is három szoba van, nekünk elég a völgyiben ez a kettő.

János beleegyezett a dologba. Azt mondta a lónak:

Oda vigyél paripám,
ahol nem csak szép a lány,
hanem hű is, ha szeret,
s vele boldog lehetek!

Három nap alatt telt tarisznya is kiürülhet, ha a legény egy lányos helyre sem megy vendégségbe, hogy a tarisznya tartalmával takarékoskodjon. Márpedig János messze földön sem akadt olyan leányra, aki annyira tetszett volna neki, hogy betérjen hozzá.

Mit kell ilyenkor tenni?

Azt, amit János tett, - tovább vándorolni, még távolabbra. Éhét elverte sült gombával, erdei gyümölcsökkel, de még az a csoda is megtörtént: fogott egy szép fülű nyulat. Nem tudni: az ő ügyességéből, vagy a nyuszi ügyetlensége miatt.

A nyulat beletette a tarisznyájába.

Továbblovagolt. Csinos rétet talált, ahol egy leány kaszálta a füvet. Mellette csacsi legelészett. Szép volt a leány, megtetszett Jánosnak, ezért odakiáltotta neki:
- Gyönyörű kisasszony! Ha kitalálja, hogy mi van a tarisznyámban, akkor adok Önnek egy csókot. Ha nem találja ki, akkor Ön adhat egy csókot nekem.

A leány nevetett:
- No, még mit nem! Ha kitalálom, hogy mi van a tarisznyádban, akkor ígérd meg: lekaszálod ezt az egész rétet, nem csak a felét. Ha viszont nem találom ki, akkor, kárpótlásul, hogy ne legyek bánatos, nekem adod azt, ami a tarisznyádban van!

- Ravasz ez a lány! - gondolta János, de belement a dologba, mert nem jó ellentmondani egy szép leánynak, aki ráadásul nagyon megtetszett neki.

A leány így okoskodott magában:
- A tarisznya időnként itt-ott kidomborodik, tehát állat lehet benne. Milyen állat lehet? Medve nyilván nem, mert az nem férne bele. Vadmacska szintén nem, mert az karmol, és összekarmolná ezt a szép tarisznyát belülről.

- Nyúl van benne, kétfülű! - kiáltotta a leány.

Nyert. János nem hitte, hogy a leány azt a nagy rétet mind lekaszáltatja vele, de így történt. Még kazlakba is rakatta vele a lekaszált szénát. Kapott viszont jutalmul egy kedves mosolyt. Ennél többet nem, pedig a legény a nyulat is a leánynak ajándékozta egy vászonzacskóban.

A leány köszönte, felült a szamárra, és otthagyta Jánost. Az meg rájött, nagy búsan, hogy nem tehet semmit. Valamit mégis tett: fogott a patakban három pontyot, nyárson megsütötte, megette, és lefeküdt aludni egy nyárfa alá.

Hajnalban felébredt és így gondolkodott:
- Ha a leány itt kaszálta a szénát, akkor máskor is fog kaszálni, csak nem itt, hanem egy másik réten, de az sem lehet a világ végén. Itt maradok, szemmel tartom a tájat, ha a leányt nem látom újra, majd jön egy fecsegő ember, azt óvatosan kikérdezhetem e szép szoknyás felől.

Ide-oda lovagolt, fecsegő ember nem jött, csak egy kis rókát talált, akinek hurokba szorult a lába. Kiszabadította, és beletette a tarisznyájába. Nemsokára ismét megpillantotta a leányt. Kaszált egy réten.

Odakiáltotta neki:
- Világszép kisasszony! Találja ki, mi van a tarisznyámban! Ha kitalálja, akkor adok Önnek egy csókot. Ha nem találja ki, akkor is elfogadok Öntől egy szívből jött csókot. Sőt, akár egy tucatnyit is!

A leány nevetett:
- Még mit nem! Ha kitalálom, hogy mi van a tarisznyádban, akkor ígérd meg: lekaszálod ezt az egész rétet, nem csak a felét. Ha viszont nem találom ki, akkor, kárpótlásul, hogy ne legyek szomorú, nekem adod azt, ami a tarisznyádban van!

- Furfangos ez a lány! - gondolta János, de belement a dologba. Nem jó ellentmondani egy leánynak, aki ráadásul annyira megtetszett neki!

A leány így okoskodott magában:
- A tarisznya időnként itt-ott kidomborodik, tehát állat lehet benne. Milyen állat lehet? Farkas nyilván nem, mert az nem férne bele. Meg harapós is. Vadmacska szintén nem, mert az karmol, és összekarmolná belülről ezt a szép tarisznyát.

Ekkor a róka egy pillanatra kidugta az orrát a tarisznya fedele mellett, amit János nem látott, de a leány észrevette. Felkiáltott:
- Róka van benne, hegyes orrú!

Nyert. János nem hitte, hogy a leány ilyen szigorú: azt az egész nagy rétet mind lekaszáltatja vele, de így történt. Még kazlakba is rakatta vele a lekaszált szénát. Kapott viszont jutalmul egy kedves mosolyt, nevető pillantással megtoldottan. Ennél többet nem.

Azt mondta a leány:
- Dobd bele a kis rókát a kötényembe!

János beledobta, de a kis róka mindjárt kiugrott a kötényből, elfutott.

A leány nevetett:
- Köszönöm! Látom, hogy nem sajnáltad tőlem a rókácskát, de én féltettem tőle a tyúkjaimat! Jobb, hogy eliszkolt!

Felült a szamárra, és otthagyta Jánost. Az meg rájött, búsan, hogy nem tehet semmit. Valamit mégis tett: fogott a patakban egy csukát, nyárson megsütötte, megette, és lefeküdt aludni egy fűzfa alá.

Hajnalban felébredt és így gondolkodott:
- A leány itt kaszálta a szénát? Valószínűleg máskor is fog errefelé fog kaszálni, csak nem itt, hanem egy másik réten, de az sem lehet a világ végén. Itt maradok, szemmel tartom a tájat, ha a leányt nem látom újra, majd jön egy fecsegő nénike, elbeszélgetek vele, óvatosan kikérdezgetem e leány felől.

Hát a leányt sehol sem találta, de ezúttal tényleg jött az ösvényen egy néni, aki még nem volt túl öreg, látszott, elbírja a nagy kosarat, ami tele volt gombával. János azért átvette tőle a kosarat, és érdeklődött előbb erről-arról, azután egyről-másról. A beszédes néni olyan kedvesen válaszolgatott, hogy megnőtt a legény bizodalma. Elmesélte két tarisznyás kalandját az ismeretlen leánnyal.

Azt mondta neki a néni:
- Hát, ha már így belejött a kaszálásba, elárulom, a házunk mögötti van rét, azt is le kellene kaszálni. A mi házunk a hegy alatti piroscserepes. Holnap jöjjön el. Maga lekaszálja rétet, én meg addig készítek ebédet. Egy lekaszált rét, egy elfogyasztott ebéd, az összesen kettő, de, ha hoz valamit meglepetést is a tarisznyában, az akkor már három. Három a magyar igazság, - de hátha ott lesz a negyedik is, ráadásnak?

János már vágyott egy jó ebédre, így ráállt. Ám a tarisznyába mit tegyen, mit vigyen? Talált egy kis tavat, ott, vízi csellel, fogott két vadlibát. Így állított be a nénihez.

A néni vidáman mondta:
- No, nem kell elmondanod a csókos kéregetést, mert a vadlibák már elárulták magukat a tarisznyádban: hápogtak. Ám a meglepetés nem fog elmaradni!

Nem is maradt el, mert ki jött ki a házból? A néni férjeura, meg szépséges leányuk. Kiderült: ez a Magasfenyő-porta, és a leány neve Magasfenyő Klári.

Ámult János, majdnem ő is hápogott, az ajándékba vitt vadkacsák.

Magasfenyő Kláriról kiderült: jószívű, okos. Később még az is: megszerették egymást Jánossal. Így Klári Háromtarisznyás Jánosné lett és hűséges feleség. Később három gyermekük született. János szülei nagyon örültek, de Klári szülei sem kevésbé.

A történetben szereplő tarisznya pedig felkerült a szőlődombi ház szobájának falára, emléknek.

(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!