Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1485
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-06-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (195)
-Egyéb prózai alkotások (472)
-Mese (212)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (588)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2016-11-07 16:49:22
Megtekintve: 533
A Mikulás családja
A Mikulás és családja északon él, ahol hosszú a tél, sok a rénszarvas, és ha bagoly huhog, annak tollruhája olyan, mint a hó, úgy is hívják: hóbagoly. Bölcs-e a hóbagoly? Annyira biztosan, mint a többi bagoly, délebbre, amelyek más tollruhában suhannak el szinte nesztelenül a tölgyek, vagy a fenyőfák között, kioktatni az éjjeli egereket. A róka azonban ott is ravasz: ha fehér bundás nyúl fut az égből lelibegett fehér lepedőn, akkor ő sem vörösben jár, még akkor sem, ha jóban jár, - de mikor jár a róka jóban?

Mesélhetnék erről a hol fényben csillogó, hol sötétben szunnyadozó világról, de most hidegen hagy e téma, mert a Mikulás családjáról szeretnék mesélni.

A Mikulás barátságos, jószívű bácsi, minden évben eljár a gyerekeket megajándékozni, mert arról nem tud leszokni: a szíve nem engedi. Ez közismert. Az viszont már nem, hogy nem is annyira öreg, mint gondoljátok, sőt, nem is öreg, és hosszú szakálla csak Mikulás-napon van, mert felragasztja kis szakálla fölé a nagyot. Így osztja az ajándékokat, mert ez réges-régi szokás, amit úgy is mondanak: hagyomány. A felesége, Mikulás Néni, nagyon kedves asszony.

Tessék? Ti azt hittétek, hogy a Mikulás egyedül él, magányos, mint a kisujjam? Nem így van, különben a kisujjam sem magányos, kilenc segítő társa van, igaz, a két kezemen együttvéve.

Nem! A Mikulás nem magányos, van felesége, és hét gyermeke: Tomi, Teri, Panni, Peti, Karcsi, Marcsi, meg a legkisebb: Pistike. Mind iskolás gyermekek, már, a legkisebb is, Pisti, csak ő még az első elemibe jár.

Na, igen, jól sejtettétek, Mikulás Mamának nincs ideje unatkozni.. Hát gyerek ugyan csak hét gyerek, és nem tizenkettő, de azért főzni-sütni naponta nyolcra, mert a férje is eszik-iszik, Mikulás bácsi.. Még akkor is, ha van segítője, Robogó Kátya, a rakétás robot, aki szintén családtag. Sok mindent tud csinálni ez a Kátya, még okos telefont okosabbá tenni is, vele gyerekeket elgondolkodtatni ezen-azon, ha kell, akkor megkeresni őket a hatalmas házban, bárhová bújtak is el, számon kérni a leckét, még ha nem is számtanból adták fel, meg esténként felváltva mesélni a gyerekeknek Mikulás Mamával. Kátya, persze, robotmeséket is tud, meg másokat is, amelyeken nem is lehet észrevenni, hogy az, aki mondja, csak egy forgó gépcsodalány. Egyik meséje, a legegyszerűbb, így kezdődik:

Volt egyszer egy gép, gép, gép. Ment e gép, ment, még, még, még. Feljött fent a hold, hold, hold. Fenyőfáknak árnya volt. Árnya volt, ámde ez a hold, felhők mögé vándorolt..

Csodálkoztok? Ez egy altató gépmese. Amikor a gyermekek mind elszunnyadtak, akkor Kátya kapcsol: kikapcsolhatja magát.

No de mit kalandozok el ennyire ebben a mesében, amikor a Mikulás-családról akarok mesélni, és nem Kátyáról?

A Mikulás-gyerekek, ha jók, akkor minden héten elmehetnek egyszer a játékokat készítő manókhoz és törpékhez. Ez a jutalmuk. Ott ők is készíthetnek ajándékokat. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen mosolygós szemű kínai babát lehet varázsolni néhány csepp festékkel egy fenyőtobozból, és ha selyemruhát kap, meg mosolygó fejecskét.. Az ilyet azonban tapasztalt Mikulás nem fiúnak adja, hanem kislánynak, mert a fiúk szeretik megnézni a játékok belsejében ezt-azt.. és akkor utána kiderül, hogy a kínai baba nem beszél sem kínaiul, sem finnül, hanem valójában fenyőtoboz, és a rajta levő gyanta illatos ugyan, de erre-arra ráragad, és akkor iránya fürdőszoba!

Nem vagyok árulkodós, de az újságok már úgyis elpletykázták előttem: nem mindig Mikulás Mama süt-főz Kátya segítségével, hanem a Mikulás-gyerekek is kifőznek, Kátya háta mögött, ezt-azt. Meg ezt-azt kisütnek. Olykor remekművet is, de néha remegművet. A kettő erősen különbözik egymástól. A remekművet meg kell tapsolni, a remegmű viszont megremegtet: - Mi történt? Hová lettek a gyerekek? Mi ez a furcsa hang?

No, mint a múltkor is.. Éppen a Mikulások Napján! Úgy kezdődött, szokásosan, hogy Mikulás Mama figyelmeztette a férjét:
- Itt az idő! Előálltak a rénszarvasok!

Mikulás Papa nyugodtan tovább teázgatott:
- Ha előálltak, álljanak!

Azok álltak is, de múlt az idő. Mikulás Mama megint:
- Itt az idő! Már a csodaszánon a hetvenhét óriási zsák! A rénszarvasok rémesen türelmetlenkednek!

Mikulás Papa újabb csésze teát töltött magának. Vagy nem is tea volt? Azt mondta:
- Nyugtasd meg őket! A türelem rózsát terem!

Mikulás Mama végül rászólt a férjére:
- Vársz egy pisze nyuszira? Itt egy búcsú puszi. Na! Elszántan szánodra fel,
ki jó volt, mit érdemel? Hó hull, vagy a halihó? Mikulás is legyen jó! Jó Mikulás oda megy, hol várják a gyerekek..

A Mikulás most már belátta: szót kell fogadnia a feleségének. Felült a szánra, melléje ugrott a szánhajtó manó: Százszorcsintalan Csinoscsizmás HejehujaPál.

A szán felemelkedett a levegőbe. Repült. Egy idő után a manó így szólt:
- Mindkét fülem lemértem, de a dolgot nem értem! Múlt évben úgy repültek ezek a rénszarvasok, mint a légi akrobaták, többször is rájuk kellett szólnom:
- Nem oda Buda, ha így ide-oda dőltök minden kanyarban, így átugrotok a felhőkön, akkor estre ajándékok nélkül érünk Pestre! Ezt a mondást Magyarországon tanultam, egy nyargaló ló hátán, a Hortobágyon. Jó vicces, mi? No, de tényleg: ilyen nyugodtan, illedelmesen még nem repültek ezek a rénszarvasok! Azelőtt rémszarvasként..

A Mikulás hümmögött..

Ez alatt ott, északon, Mikulás Mama kétségbeesetten kereste a gyerekeket. Kétségbeesésének fő oka nem az volt, hogy ő nem találta őket, hanem az: előtte már Kátya sem, ez a mindenbe belenézni, mindent kinézni, mindent átnézni tudó gépkisasszony.

Végül Kátya gondolt egyet:
- Gépgondolat, ép gondolat! Ha nincsenek a gyerekek ebben a palotában, akkor a palotán kívül vannak. Ha nincsenek hegyen-völgyön, akkor valószínűleg síkságon vannak. Ha nincsenek a síkságon sem, akkor tovább kell gondolkozni. Hová mehettek? Föld alá nem bújhattak, mert a közelben levő barlangokat már átnéztem infravörössel. Ha a föld alá nem bújhattak, vízen nem úsznak, hegyen, völgyön, síkságon nincsenek, akkor hol lehetnek? Egy: másik bolygón. Ám ez kevéssé hihető, mert a bundájuk nem űrbunda. Kettő: üstökösön, de azt sem hiszem, mert az üstököst nehéz üstökön ragadni. Három: levegőben. No, ott, esetleg lehetnek. Madáron, táltoson, varázsszőnyegen, vagy repülőgépen, vagy.. Gondolkozzunk tovább!

Mikulás Mama szinte sírva kérte:
- Gondolkozz, kedves Kátyuska! Már majdnem meghalok az ijedtségtől. A szánon csak az ajándékokkal telt zsákok voltak. Meg a férjem, meg az a csi.. csi.. csintalan manó..

Kátya csinos géphomlokára ütött:
- Ó, én ostoba! Mikulás napra minden gyereknek ajándékoztam egy magam készítette csuda okos telefont. Mindjárt hívom őket!

Hét zsákban csengett a csuda okos telefon. Hét válasz érkezett Kátyához. Ilyenek: Pszt!, Szót se!, El ne árulj!, Itt vagyok, de ne keress, messze van még Nekeresd!, Itt nincs már hó, maradj csendben. Jó?!, Alattunk egy sziklás hegy, a mamánkat nyugtasd meg!, Cicám nyávog, nagyon bús? Simogasd meg őt, Katyus!

- Jó helyen vannak a gyerekek! - nyugtatta meg Mikulás Mamát Kátya. Gépbecsületszavamra mondom. Azt, hogy hol vannak, nem árulhatom el, mert tiltja a robotbecsület, de utánuk küldöm egy rakétán Fütyülős Kálmánt, a kis ördögmanót.

Ez a közlés csak félig nyugtatta meg Mikulás Mamát. Ám hiába próbálta Kátyát szóra bírni, hiába kínálta kedvencével, az illatosított gépolajjal. Mikulás Mama mégis tudta: ha Kátya nyugodt, nyugodt lehet ő is, még ha nem tudja is a nyugalom okát.

Talán éppen ebben a percben Százszorcsintalan Csinosancsizmás Hejehuja Pál manó nagyot nevetett:
- Most kapaszkodott fel a szán hátára Fütyülős Kálmánka, az ördögmanó. Annyira szeretik őt a gyerekek, hogy örömükben felkiáltottak, így elárulták magukat a zsákokban.

Megijedt a bakon a Mikulás, jobban, mintha hátulrólváratlenul bakkecske rúgta volna meg. Mi lett volna, ha egy gyerekkel telt zsák leesik! Ezek ugyan ejtőernyős zsákok, de azért ilyen is landolhat rossz helyen, Magas fán, lejtős háztetőn, harapós kutyán..

- Meg kellene büntetnem őket! - mondta a Mikulás. Ám egy perc múlva már mást dörmögött a kis szakálla feletti nagy szakállba.

- Persze, az jó, hogy kíváncsiak a gyerekekre.. - tette hozzá. Meg azután szorgalmas kis inasból lesz később a mester. Hét zsákkal kevesebb ajándék.. No, sebaj, hét gyermekotthon, hét Mikulás gyerek.. Mindegyik otthon kap egy gyereket. Ez a "Gyereket a gyerekeknek mozgalom!". Ha nincs ajándék, ők majd kitalálnak valamit, ami ajándékkal ér fel. A visszaúton felszedjük őket, hazavisszük, kapnak egy kis fejmosást, finom hajsampon nélkül..

Mindegyik gyerek feltalálta magát. Elővettek ezüst csengettyűt, kalimpáló kolompot, zenés kulcsot, kakashangú trombitát, vagy fülbekoppantó harkálykopogást.. Magukra terelték a figyelmet. Elmesélték az összegyűlt gyerekeknek, hogy honnan jöttek és miért. Utána bűvös dolgokra tanították őket: mint lehet egeret cincogással kicsalogatni a cica távollétében, vagy olyan rigófüttyös dallamot fütyülni, amire télen odaszáll a feketerigó, persze, a madarat illik magokkal is megkínálni.. Meséltek Kátyáról, a kedves robotlányról.. Utóbbit egy-két gyerek nem hitte el, mert a gyerekek nem mind olyan hiszékenyek ám, mint a felnőttek! Ám ekkor a Mikulás-gyerekek megmutatták nekik a Kátya által készített csuda okos telefont, amelyhez képest más okos telefon csak okoskodik. A telefonnal odahívtak az ablakpárkányra egy baglyot. Hű, de ujjongtak a gyerekek!

Igaz, a bagoly nem sokáig maradt a párkányon, ezt huhogta:
- Itt nincs egér, hú! Nekem ez itt bú! Hu-hu!

Azt mondták a gyerekeknek a Mikulás gyerekek:
- Itt hagyjuk nektek ezt a csuda okos telefont, nekünk majd készít másikat Kátya, mert nagyon jószívű, még ha gépszívű is! Mindig más gyereknél legyen, de nagyon vigyázzon rá! Időnként felhívhattok bennünket..

A Mikulás gyerekek, bár hibásak voltak, otthon, a fejmosás mellé mégis kaptak ajándékot Mikulás Papától és Mikulás Mamától. Ki mit. Volt, aki szarkacsörgésű diót, más pedig mókus módra ugráló mogyorót, van, aki olyan babát kapott, amelyik önállóan öltözik, sétál, eszik, iszik és még hisztizni is tud! Utóbbin még a fiúk is jókat nevettek.. No és az egérvitéz sem volt kutya, igaz, a cica nem ijedt meg tőle, mivel felismerte: gépegér, sőt, még szerette is hallgatni a cincogását.. Talán egykori egerészéseire emlékeztette.

Képzeljétek el! Még a Mikulás Mama is kapott ajándékot Mikulás Papától, pedig már nem volt kislány! Mit kapott? Egy kis konyhamalacot, amelyik, ha a gyerekek sokáig nincsenek a házban, akkor előbb kicsit röfög, később visít, mint a malac.. A hangja vészjelző, de egyúttal észjelző is, mert a veszélyekre oda kell figyelni, idejében. Ezt északon tudják, ám délen gyakran elfelejtik.

No és mit kapott Kátya?

Tizenkét kis csecse üvegfiolát különböző illatú gépolajjal. Továbbá tizenkét csinos dobozt tizenkét féle fényesítő krémmel. Meg egy bűvös szerszámkészletet. No és még mit?

Puszit Mikulás Papától, Mikulás Mamától, meg a hét Mikulás-gyerektől.

Mikulás Papa, még versikét is költött neki:

A Kátyuska szíve gép..
- mondják. Lényeg az, hogy ép!
Arról csak jót mondhatok:
Kátyus agya mint forog!
Ha a Föld így forogna,
nem lenne ily sok gondja:
kihúzna sok szekeret,
mely kátyúban bent rekedt!

Kátya meghajolt, és ő is versben válaszolt:

Köszönik áramkörök.
Háló hálájuk örök.
Ez nagyon szép költemény,
s bennem érzés költ reményt:
bár kint ég nem csecse kék,
elköltik a pecsenyét.
Kisütöttem hő fokon,
s erre vár az asztalon.
Tálban szerény levesem.
Aki akar, nevessen:
rókagomba-orr leves, -
ilyet másutt ne keress!
Nagy cipőkben kis cipó..
Ez is mosolyogtató,
mert a cipó marcipán,
s a cipő sem másból ám!
Lám! Lám! Lám! Lám! Látjátok:
mi mindent tud Kátyátok?

- Lám! Lám! Lám! Lám! Lám! Lám! Kátya derék gépleány! - hangzott nagy taps, nevetés közepette. Mircimarci, a cica is lám!-ot akart mondani, de csak nyám!-ot tudott kinyávogni bájos bajuszkája alatt. Próbálta erősen másként, de nem sikerült neki. Vigasztalásul simogatást kapott.

Hát, igen.. Sokszor nem tudjuk pontosan kimondani azt, amit szeretnénk. Ám bízzunk benne: azok, akiket szeretünk, talán e nélkül is megértik!

(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!